Harangszó, 1921
1921-02-13 / 7. szám
52 HARANGSZG. 1921. február 13. S a zúgó rengetegbe Mind beljebb tévelyedtem. Várbatok-e kegyelmet? Ezt kérdezem esengve, Ha visszatérek hozzád Bünbánattal szívembe’. Atyám, amíg szemedből Bánat könnyei hullnak, A te áldott kebledre Megtérőn hadd boruljak!« Alkony borult a tájra, Botját kezébe vette. . . — »Visszamegyek Atyámhoz...« Csendesen ezt rebegte... S csillag gyűlt ki felette. Horváth Itnre. A „Harangszó“. Irta: Hamvas József. Luther mondta : Hogyha az ördögnek esze volna, nem izgatná folytonosan az embereket, mert a nyugalomban élő tétlen ember egészen bizonyosan az ölébe hullana. Az eszméknek sokkal kevesebbet árt az üldözés, mint a győzelem. Az üldözés idején az eszme ezereknek féltett drágasága, a győzelem néhány ember hatalmát szerzi meg, ezeknek is igen sokszor csak cégérré válik az eszme, uralmuk biztosítására, a tömeg pedig örül ha békét hagynak neki. A magyar evangélikus egyház a szenvedések és üldözések nehéz századait élte át és mégis megmaradt és lett az evangéliom világító fáklyája a sötét kelet felé és lett a mondta, nem magyarázta meg, hogy mit jelent. Dalidár tehát az égi jel magyarázata szerint fegyvert ragadott s halált megvető elszántsággal rohanta meg kisded seregével az országa szent földjének egyik megrablóját. A harc rövid, szomorú kimenetelű lett. A rabló népek összefogtak, tízszeres erővel körülfogták őket s a hős tur- bolándi kis sereg elhunyt vezérével együtt. A jóságos szelid lelkű Busongó állt most a megcsonkított kis Turbo- lánd élére. — Népeim! Testvérek! Dicső atyám által mutatott fényes égi kis, nem mint vértontó gyilkos eszköz, hanem a szeretet késének a jele, mely egyformán szel a mindennapi kenyérhazában a nemzeti életnek, szabadságnak, irodalomnak, haladásnak zászlóvivője. De megszűnt a nyílt, erőszakos üldözés. A művelődés általános fejlődése és a modern alkotmányos élet kivette ellenségei kezéből a régi fegyvereket és jött a nyugalom ideje. Ez a nyugalom nem használt egyházunknak, mert fölmentette az alól, hogy tovább is megfeszítse minden erejét azokért a szent célokért, amikért évszázadokon keresztül mindent föl tudott áldozni. Az igaz, hogy a békés munkában sem maradt tétlen. Egyházi életünk berendezése, iskoláink és egyéb kulturális intézményeink tág teret nyitottak azoknak, akik dolgozni akartak és voltak is, akik dolgoztak, akik szép tehetségüket, nemes lelkesedésüket, egész munkaerejüket evangé- liomi egyházunknak áldozták föl, de körülöttük a bizonyosságnak egyre terjedő sivatagja feküdt tétlenül és terméketlenül. Oázisként álltak, akikben a régi tiszta forrás tovább buzogott. A keresztyén eszmét fenyegető veszedelem megbukott és a keresztyén egyházaknak nemcsak alkalmuk nyílt arra, hogy megmutassák, milyen értékeket akartak bennük megsemmisíteni, de egyúttal vállalkoztak is arra, hogy a nemzet vezérei lesznek rettentő válsága idején. És most, mikor még mindig nem bizonyos, hogy Európa újra alakuló társadalmában menayire tudnak helyt- állar/i a keresztyén egyházak, niikor a magyar nemzet és magyar műveltség jórészt a protestáns egyházak életképességétől függ, megdöbbenve bői gazdagnak és szegénynek. A szeretet útja az egyedüli igaz űt, mely győzelemre, hazánk minden szent rögének a visszaszerzésére vezet bennünket. . . Fel tehát véreim, édes testvérek ! Gyűljön szíveinkben mindnyájunkat egybeforrasztó szent tűz, hogy ami neked fáj, az nekem is fájjon s ami a te szívednek öröm, az nekem is öröm legyen . . S ha a szeretetet megtudjuk szövetségesünk- kül nyerni, akkor már nyitva számunkra a teljes győzelem útja... Turbolánd országba bevonult ezzel a legnagyobb csodás örök földi és égi hatalom az isteni szövetséges: a szeretet. Nem akadt többé egyetlen koldus esm az országban. A fényes égi kés leszelte a mindennapi kenyeret minolvasom, hogy a »Harangszó« olyan válságba jutott, mely esetleg további megjelenését is veszélyezteti. Tizenhétezer korona a múlt év hiánya. Egy-két ember vállán súlyos teher, de ha csak a dunántúli evangélikus gyülekezeteket vesszük is, amelyeknek a »Harangszó« joggal volt évtizedes büszkesége, olyan ele- nyézően csekély összeg a mai viszonyok között, hogyha ebből válság lehet, akkor igazán nagy baj van a mi oltáraink körül, A szószék, az iskola és a sajtó, nemcsak győzelmes fegyvere volt az evangéiiomnak, hanem azok a területek is, .amelyeken erőit megedzette és kifejtette. A három közül csak egy is gyöngüljön el, megsínyli az egész szervezet. Olyan rendületlenül hiszek evangélikus egyházunk élő erejében, hogy nem tudok hinni ennek a válságnak komolyságában. Talán nem ment át eléggé a köztudatba, hogy itt tenni kell valamit. Talán egyházunk lelkes vezetői, lelkészeink, tanáraink, tanítóink nem is tudtak arról, hogy a »Harangszó«-t ilyen veszedelem fenyegeti. De most már tudják. Nincs mentsége a habozásnak és közönynek. A »Harangszó« sorsa egyházunk erőpróbája, életképességünk bizonyítéka. Ha lelkészeink és felügyelőink kezükbe veszik ezt a dolgot, amit kell is, hogy a kezükbe vegyék, igen kis munkával akkora összeget hozhatunk össze, amely nemcsak a múlt esztendő veszteségét egyenliti ki, de biztos pénzügyi alapot nyújt erre a válságos időre, amíg a papirellátás és nyomtatás szerencsésebb viszo- * S denki számára s kivágta a szenvedések, nyomorúságok minden csiráját. Soha oly boldog nem volt még Turbolánd népe, mint most. A szeretet előleget adott nekik a mennyei boldogságból. S a szeretetnek hatalmas alkotó, teremtő ereje van. Turbolánd gazdagabb, kincsekkel megrakodtabb lett, mint valaha. Csodás vonzó erő is van a szere- tetben. Nem csak az elrabolt részeit vonzotta, szerezte vissza Turbolánd, a szeretet hazája, hanem más idegen népek is hozzá folyamodtak csatlakozásért. így tette az isteni szövetséges: a szeretet Turbolánd országot nagyobbá, hatalmasabbá, dicsőbbé minden más országnál.
