Harangszó, 1921
1921-02-13 / 7. szám
1921. február 13 HARANGSZO 53 ruyok közé fog jutni. Az amerikaiak igy ajándékozták meg az európai gyermekeket, hogy vendéglátó asztaluknál egy lires helyet hagytak és ennek az üres helynek a megtakarított költségét küldték el. minden úri ház elküdi annak a költségét, amibe egy alkalommal egy vendége kerülne, minden meg volna mentve. Evangélikus családok! Rendezzétek meg ezt a szeretetlakomát! őseitek életüket áldozták azért, amiért a jelen lőletek csak egy kis fölösleget kér! 1 Móniink a Harangszó terjesztésére! Olvassuk a bibliát! Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. A nagyhét szenvedései. Febr. 14. Filippi 2 o—8. Ha a nagyhét szenvedéseit át akarjuk lélekben élni, akikor nem elég magunkat belegondolni Urunk helyzetébe. A szenvedés nagysága nem a szenvedés okától, hanem a szenvedő érzékenységétől függ. Meg kell gondolnunk, hogy honnan, mily környezetből alacsonyit- tatott le e szenvedések közé Urunk ? Mégis megtudta őrizni bennök méltóságát I Engem oly hamar kivetköztet akármi az .emberi méltóságomból! Febr. 15. János 13 í. Jézus előre tudta, hogy mit kell elszenvednie. Ez is megszá- szorozta szenvedését. Mily hős volt, hogy ■mégsem fordult vissza ez útról! Hogyan -szerethetett engem, ha még erre is képes /volt értem! Febr. 16 Máté 21. i— u. Jézus aligha Örülhetett a nép hódolatának. A hegytetőn kicsapó könnyár már itt kezdhetett gyülekezni, hisz tudta, hogy az egész ünneplés csak szalmalánglelkesedés. ő pedig nem ünneplést, hanem hűséges engedelmességet szeret. Febr. 17. Lukács 19.41—44. Jézus Jeruzsálemben földi hazáját is szerette s ezt is megsiratja abban. Kicsire körülpalánkolt országnak sorsa felett is velünk szoinor- kodik. Mit tehetnék én, hogy ez a nép megismerje a sújtoló meglátogatás idejét? Hadd száradna fel az Úr szemében a mi miattunk sirt könnycsepp I Febr. 18. Lukács 19 45—46. Mily fájdalom lehetett Jézus számára Isten házának megszentségtelenilését látni 1 Most is hány alemplom felett érezheti ezt a fájdalmat, ha a benne ülök gondolatait s érzéseit vizsgálja 1 öröme telik-e az én templomláto- ►’gatásomban? Febr. 19. Máté 23.13—36. Ezek a jajok itncm é ak a kitörő indulat fenyegetései, nhanem a fájdalom panaszszavai is. Jézusnak fáj a képmutatás. Nincs-e valami be- Ölöle bennem is? . Febr. 20. Máté 23.37—38 Jézusnak, fáj, hogy hűséges munkája, eredmény nélkül marad. Hat nálam eredményes-e minden iitiivó szava? . HETI ..KRÓNIKA. A politika eseményei. A királykérdés két táborra szakította a kormánypártot. Teleki gróf minden fáradozása most egy új pártegység létrehozásában merül ki. Szó van koalíciós kormányzatról is. A keresztény pártok szövetségre lépnek a kisgazdapárttal, de úgy, hogy mindkét oldalon kiselejteznék a rakoncátlan, békebontd elemet. A nemzetgyűlésen két szónok is erősen kikelt közgazdaságunk tudatlan vezetése ellen. Élénk színekkel festették le, hogy az elfogultság miként szorította háttérbe a tisztességes kereskedelmet. Egész közéletünkre igen jellemző Mayer János államtitkár válasza a lókiviteli interpellációra, ahol nyíltan kimondta, hogy akarták őt sokszor megkörnyékezni, hogy levegyék őt a lábáról, de nem sikerült nékik. Milliókat tettek le az asztalára, de ő visszadobta a pénzt és kirúgta őket. A magyar pénzügyi probléma. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter a Keresztény Női Tábor felkérésére Budapesten, a régi képviselőház nagytermében megtartott előadásában a magyar pénzügyi problémával és annak kibontakozásával foglalkozott, amikor is többek között a következőket mondotta : — Én a magyar közvélemény nyomásával akarom keresztülvinni azt a nagy reformot, amelyre az életemet feltettem. A reform pedig nem egyéb, mint a magyar kibontakozás. A magyar pénzügyi probléma az, lehet-e a magyar középosztályt megmenteni azáltal, hogy felemelem a pénz értékét és ezáltal megmentem azokat, akik rideg jövedelemből élnek. Az eddigi kormányok azt csinálták, hogy mindig több pénzt nyomtak. Ha tehát nagy volt a drágaság, felemelték a fizetéseket és nyomattak egy milliárd úi bankjegyet. Ez a legveszedelmesebb mód és egész biztosan a falnak visz minket, mert ha a mai 15 milliárd bankjegyekhez egy újabb mil- liárdot nyomatok, anélkül, hogy új tárgyakat termelnének, új búzát, új kenyeret, vagy vasat, akkor az egy milliárd magával rántja a drágaság hullámain felfelé azt a 15 milüárdot, ami volt, vagyis nem lehet a drágaságot pénzzel utolérni. Ennélfogva nem lehet mást csinálni, mint lecsapolni a pénzt, pénzdrágaságot csinálni és a pénz értékének emelésével segíteni a magyar középosztályon. — Az első célom tehát az, hogy megállítsam a bankóprést. De ez csak úgy lehet, hogy én nemcsak pénzügyi, hanem az erkölcsi deficitet is meg akarom szüntetni Magyarországon. Az a célom, hogy mindazok a fegyverképe* férfiak, akik nem voltak kinn a harctéren, fizetni fognak. Én ki akarok huzni ezen a címen 400 milliót azért, hogy ezzel a rokkantakat el tudjam tartani. Szólt azután a pénzügyminiszter a vagyonváltságról, a betétek zárolásáról és a készpénz megadóztatásáról. Fejtegette továbbá a részvény- társaságok alaptőke-felemelésének kérdését pénzügyi politikája szempontjából és kimutatta, miképen adóztatja meg a földbirtokot és a házat, anélkül, hogy az egyesekre elviselhetetlen terhet róna. Beszélt még a pénzügyminiszter államadóssági terheink könnyítésének módozatairól és a hadikölcsön kérdéséről és kijelentett®, hogy minden krajcár az ő, mint a magyar kincstár őrének fukar és bec*ületes kezén fog keresztülmenni. Kijelentett® továbbá, hogy követeli Károlyi Mihály vagyonának elkobzását. Széchenyi mondását variálva végezte be előadását: Magyarország nem volt, Magyarország nincs, Magyarország lesz! Először Tíz élők, azután a holtak. Belicska Sándor honvédelmi miniszter a Magyar Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetsége elnökéhez intézett levelében a többi közt ezt írta: A nemzeti kegyelet nem ismerhet eszményibb, magasztosabb föladatot, mint azt, hogy templomot épít, pan- theont emel, öröktüzet gyújt a messze évszázak jövő nemzedékének emlékezetébe azokról a nagylelkű fiairól, akik a honszerelem pazar áldozat- készségével, piros vérük hullásával, életükkel pecsételték meg azt a hűségesküt, amlyet hazájuknak és királyuknak fogadtak. Nagyon is tudom, hogy a boldog győztesek milyen pompával áldoznak hőseik emlékének. A magyarságból, a magyar társadalomból sem hiányzik ehhez a lélekemelőén nemes eszméhez az érzék, hanem — saj*os — az anyagi erő hiánya szegi szárnyát a hazafias emelkedésnek. És én úgy látom, hogy akkor, amikor az ország rettenetes pénzügyi helyzetében atársadalom legmesszebbmenő hazafias áldozatkészségére kell appellálnunk, hogy a hazában hazátlanokról, hadifoglyainkról, rokkant- jainkról, hadiárváinkról és özvegyeinkről valamennyire is gondoskod-
