Harangszó, 1921
1921-02-13 / 7. szám
50 HARANQSZÓ. 1921. február 13 edénynek pedig, mellyel azon kútfőből meríteni kell, nem a bármi néven nevezett tekintély diktátorságát, hanem az észt, az egyéni szabad ítéletet jelölte ki, melynek nincs megtiltva semmi Syllabusok által, hogy azon másik, azon nem Írott könyv reve- lációiból is merítsen, melynek neve: természet s melynek úgy a porszemben, mint a virágok miriádjaiban nyilatkoző örök törvényei örök törvényhozóra vallanak.« (Pesti Hírlap 1884. május 6.) A fogságából kiszabadult s népszerűségében midegyre emelkedő Kossuth a negyvenes években nagy érdeklődéssel vett részt egyetemes gyűléseinken. Mint szerkesztő is sűrűén szellőztette ügyeinket nagyhatású lapjában, az akkori Pesti Hírlapban. Három izgalmas ügye volt akkor egyházunknak: a klérus türelmetlensége a vegyes házasságok kötésénél, a pánszlávizmus ellen való küzdelem és a reformátusokkal való unió. A klérust Kossuth közvetlen tapasztalatból ismerte Meszlényi Teréz- zel 1841-ben kötött házassága alkal mából, midőn Feichtinger pesti belvárosi plébános azt a passzíva asz- szlsztenciát oly botrányos közönnyel és hanyagsággal adta a papiakon »mintha á bordézsmát szedte vagy a megyei kurrenst továbbította volna.« Kossuth Zay grófhoz írt levelében nemcsak a prímás e tárgyban írt körlevelét és »a római klérus botor fanatizmusát« ítéli el, hanem a kormányt is vádolja, hogy placetumot = T ARC A. ::= Az égi kés. Irta: Csite Károly. A híres hetedhét országok közt legszebb, leghatalmasabb volt Tur- bolánd ország. Dús rengeteg erdővel borított bércei tele voltak arannyal, ezüsttel s ezeknél még értékesebb vassal és kőszénnel, a rónája pedig arany buzakalásszal. S királya, a világszerte híres Bendegár, legböl- csebb, leghatalmasabb volt minden uralkodó között. Csak egy nagy baja volt Bendegár fejedelemnek: igen öreg volt már. Bármely órán várni lehetett, hogy elköltözik a dicsőn uralkodó őseihez. Híres nagy uralkodók elhunyta pedig mindig nagy veszélyt szokott az országra hozni. Turbolánd ország népének pedig adott a pápa rendeletéhez. Az uniónak lelkes híve volt Kossuth, lapjában több vezércikket írt róla. Az uniós bizottságban Kossuth mellett résztvett Székács, Perlaky Dávid, Haubner Máté és Wimmer Ágoston. A felsőlövői Wimmertől ezt rossz néven vették. Christóffy mísérdi lelkész, Mária Dorottya bizalmasa, azzal vádolta, hogy csak * Zay gróf kedvéért pártolt az unióhoz, azelőtt más volt a véleménye. Kossuth jó viszonyban volt Wimmerrel. Az 1841. évi egyetemes gyűlés végével Wimmer megígérte neki, hogy az unióról ő fog javaslatot készíteni. Kossuth ezt megírta Zaynak s tőle kérdi, hogy bevárják-e, míg elkészül vele. A harmadik izgalmas ügy a pánszlávizmus volt. A pozsonyi, lőcsei s több iskolában a tót társaságok a nyelvművelés mellett politizáltak is. E tárgyban már a nádor is leiratot küldött s Zay felügyelő betiltotta ezek működését. A tótok pedig Jozeffy Pál tiszai püspök vezetésével Bécsbe a király elé mentek panaszra. Erős vádak érték emiatt egyházunkat, hogy autonómiája pánszláv üzelmek takarójául szolgál. Kossuth nagy haragra lobbant s 1842. június 30-án két héttel az egyetemes gyűlés előtt írta Zaynak a fentebbi levelet. >A szláv mozgalmak — írja Kossuth — egyházunk létezését com- promittálják. Mert ha mi a jövő Conventen nem lennénk erősek megmutatni, hogy vallásunkat, egyházunkat a slavizmus vagy panslavizmus rakhelyévé alacsonyíttatni s azzal identifikáltatni nem engedjük, úgy meg vagyok győződve, hogy a magyar törvény ótalmát többé meg nem érdemeljük... A hon szemei Conven- tünkre függesztvék; mi tavaly a kibékülés pecsétéül szót adtunk a honnak, hogy a nemzetnek egyházunk híve leend: — s ezen egyház papjai adott szavuk ellenére a nemzetet rútúl megcsalák... Itt roppant erővel, határozott szigorúsággal szükséges fellépnünk, de hogy felléphessünk el kell készülve lennünk számra nézve is a -tótok ellenében, kik alkalmasint egész phalanxal jövendnek be.« Kossuth ezt a levelet Balatonfü- redről írta Zay grófnak. »Hanyatlott egészségem (a fogság %tán) a füredi viz használatát mulaszthatlan kény- telenséggé téve« — mondja magáról. De hazája és egyháza felett való aggodalma itt sem engedi pihenni. Dunántúlra s ennek nagy magyar püspökére, Kis Jánosra gondol. Hírül vette, hogy a már 72 éves, de még mindig tevékeny főpásztor egyházlátogató körúton jár Döröcskén Somogybán. Nyomban levelet ír, egyetemes gyűlésre hívja Kist és a Dunántúliakat ; kéri, hogy felejtsék el neheztelésüket, jöjjenek'el Pestre és mentsék meg az egyház becsületét. És mi történik? Kis János nem levélben válaszol, hanem körútját megszakítva, az agg püspök kocsin és hajón sietve megy át a zalai partra, hogy Kossuthtal személyesen beszélje meg a fontos ügyet. annál inkább oka volt félni, aggodalmaskodni, mert Bendegárnak két fia volt s a népnek nagy része nem a nemes szívű Busongó trónörököst, hanem az ifjabb harcias Dalidárí akarta a fejedelmi székbe utódul látni. A Dalidár pártiak azzal érveltek, hogy Dalidár még nagyobbá, hatalmasabbá .teszi Turbolándot, mint addig volt. Ellenben a Busongó hívei azt mondták: megvagyon írva, hogy az egekig nem nőhetnek a fák. Ne kívánjunk még nagyobbnak, hatalmasabbnak lenni, mint amilyenek vagyunk. Elég példa van rá a történelemben, hogyan összeomlottak azok, a félvilágon uralkodó hatalmas nagy birodalmak, mikor telhetetlen vágyukban az egész világot hatalmuk alá akarták hajtani. Egyik bús őszi napon aztán bekövetkezett a nagy gyász. Bendegár megtért ősatyáihoz. Mikor halálának híre elterjedt az országban, a népek jajszava és zokogása felhangzott az egekig. A nők meghasogatták köntösüket s a hős vitéz férfiak pedig karukba késsel hasítottak sebeket. Temetésén jelen volt az ország népének nagyobb része. Ezer tárogató sírta- búgta a szomorú gyászdalokat, amik végig hangzottak hetedhét országon keresztül. Egy nagy folyóhoz közel a sík pusztán ástak sírt Bendegár fejedelemnek s a sírja fölé oly magas halmot emeltek, hogy messziről is hatalmas, egyedüJ álló hegynek látszott. Még az első nagy zápor sem mosta meg a nagy fejedelem nagy sírdombját, már is oly pártviszály dúlt Turbolándban, hogy a munka mindenütt megállt, fegyvert fogott a testvér a testvér ellen, kegyetlenül irtották egymást. Kaján örvendezéssel látták ezt a Turbolánddal határos, ellenséges népek.
