Harangszó, 1921
1921-12-25 / 52. szám
6 HARANGSZÓ. 1921. éeeeaaber 25. ragyogott Bethlehem egén, mint valaha : azelőtt és azóta... Csitt 1 Szenthelyen járunk... Hebron, Jerikó rózsáitól illatos a levegő, olajfák puhaszirmu virágjától fehér a táj, mintha láthatatlan kezek behavazták volna... Az utak mentén karcsú cédrusok megértéssel susognak és tisztelettel hajladoznak a tűlevelű áloék előtt, melyek életükben csak egyszer hoznak virágot. De ebben az egy virágjukban minden színüket, illatukat, pompájukat nyújtják és a virágjukkal együtt halnak meg... Az emberek mélázó tekintettel an- dalognak; Jézus Krisztus példabeszédei zsongnak bűvösen a lelkekben... Keleten vagyunk. Ott, ahol a Nap kél, ahonnét az éltető meleg árad szefte-széjjel... Azon a földön járunk, mely fölött kékebb az ég, tündöklőbb a csillag, szelidebb a holdfény, illatosabb a virág, szebb a mese és minden: porszem, kő, fű, fa, ég és föld Jézus Krisztusról beszél... Pejünk felett az esthajnal csillag tündőklik, lábunk alatt a napkeleti bölcsek tapodta út kanyarog.. Mintha tömjénfüst, mirhaszag ölelkeznék az olajfák balzsamillatával... Előttünk Bethlehem körvonalai fénylenek... Tizenkilenc évszázaddal ezelőtt itt született a Megváltó I... Gyenge emberszemeinkkel nézzük: honnét áradt szét a túl világi fény és isteni világosság gyógyító súgára a beteg pogánykor sűrű-sötétjébe; nézzük a helyet, ahol a Megváltó bölcsőjében a keresztyénség, a szeretet, a testvériség ringott; ahol ö született: az Isten fia, aki az istentelen embernek Istent, hitet adott, a reménytelen szenvedőnek reményt nyújtott, törvényt szabott, a szeretet, az erkölcs törvényét... — Nézzük, honnét emelkedett a Kereszt az ég felé... Jeruzsálemtől két órányira, a Hebron felé vezető országút mentén, kies magaslaton olaifáktól árnyékolt, keleties formájú épületek látszanak a forró nap tüzes-vörös színében: Bethlehem lapostetejü, szögletes házal. Kicsi városka ez Júdeábán, alig négyezer, majdnem tisztára keresztyén lakóssal. A jelentéktelenség homályából Jézus Krisztus születése emelte ki, s mint a Megváltó születési helye, lett mindörökre világhíres. ... A barlang körül, melyben az Úr született, Konstantin császár és Ilona császárnő idejéből való hatalmas, erődszerü kolostor emelkedik; lakói róm. kath. Ferenc-rendi s görög és örmény szerzetesek, ók gondozzák a Megváltó születési helye fölött épült gyönyörű bazilikát s alatta a kápolnává átalakított barlangot, melybe a szentélyből tizenhárom lépcső visz le. Az uto’só lépcsőről vakitófekete és véreres fehérmárvány talapzatra toppan a zarándok lába: ez a barlang. S ahol egykor durván ácsolt jászol állt és a gyermek Jézusra háziállatok lehelték melengető párájukat, ott most köröskörül, lennt, fenni a legdrágább márvánnyal van kirakva, nehéz brokát-selyem függönyökkel, mester-művészek képeivel díszítve. A két mellékoltár közti főoltárról harminckét ezüst lámpa világítja meg a barlang-kápolnát, a mennyezeten ragyogó napkeleti bölcsek tizennégy sugáru, ezüstből vert csillagát, s rajta a felírást: >Hic de virgina Maria Jesus Christus natus est* — Itt született Máriától Jézus Krisztus... — Itt született... — ismételgeti magában áhítattal a zarándok és ön- kénytelenüi kulcsolja imára kezeit... ... Hic natus est... Innét emelkedett a Kereszt az ég felé... Innét áradt szerte a világosság a sötétségbe. p. i. Az ember. Embernek hínak, — de hogy mi vagyok, Elmémen a kérdés kifog! Élek — s hogy miért? — titok előttem, Ködberejtett, nagy, mély titok. Lábam port tipor, orcám égbe néz, Testem csúszik, — lelkem szárnyal... Köröttem s bennem örökszüntelen Napsugtr küzd éji árnnyal. .. Mi vagyok hát s mi az élet ? — Ó szóljatok, Te napsugár, te magos ég, ti csillagok! A föld ölében születtem, a föld Nevelt, — ápolt jó anyámul, S mégis itt mintha idegen volnék, Száműzött egy szebb világbul1 Enyém a virág, a lomb, a kalász, És a gyémánt és az arany; Minden enyém itt I — Király vagyok én! Szívem mégis boldogtalan 1 Mi vagyok hát s mi az élet ? — 0 szóljatok, Te napsugár, te magos ég, ti csillagok! Igen, úr vagyok, — hatalmas, erős! Hódol nekem a föld, az ég; Száz titkos erő parancsszóra hajt, Igámba' nyög tenger s a lég. És mégis, — hogyha csak egy fűszálra Száll kutató tekintetem: Amulok s érzem, hatalmam játék, Igaz erőm — nincs, nincs nekem! Mi vagyok hát s mi az élet ? — 0 szóljatok, Te napsugár, te magos ég, ti csillagoki Botor álom űz tüskén-rögön át, Völgybe alá és hegyre föl, Üdvöt keresek! -— és nem találok, A fáradság bár majd megöl, Hull a verejték, száll a bús fohász, S ím’ meghasad végre a hant, Csorgó verejtékein s könnyem letörli A szemfedő ott — ott alant... Mi vagyok hát s mi az élet ? — Ó szóljatok, Te koporsó, te szemfödél, ti sirhantok!-I. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldötte Isten az ö fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassék a világ általa. Aki hiszen ő benne el nem kárhozik; aki pedig nem hisz immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött fiának nevében. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert az ő cselekedeteik gonoszok valának. János ev. 3, 16—19. Jézus „csodálatos“ volta. Ésaiás 9, 6. „És hívják nevä: csodálatosnak. * — Krisztus csodálatos a próféciában. Évezerekkel a karácsony reggele előtt neveket adtak néki — neveket, amelyek leírják életét, halálát, feltámadását és uralkodását. Csodálatos abban, hogy beteljesített több mint háromszáz reá vonatkozó jövendölést; csodálatos azokban, amelyeket ezután fog beteljesíteni ; csodálatos az ő c odatételei- ben ; csodálatos követőinek tapasztalataiban ; nemcsak vak szemek nyíltak meg, hanem vak lelkek is Nemcsak holt testek elevenedtek meg hanem kihágásokban és bűnökben holt emberek feltámasztattak új életre. Krisztus csodálatos a történelemben; a Kálvária hegy köré a történetírók azt írták: Kr- ©• és Kr. u., s ezzel az időnek kicsiny ivét belefoglalták az örökkévalóság nagy gyűrűjébe. Csodálatos a művészetben és a tudományban ; tüntesd el Krisztust, és kifosztod a nemzetek képtárait; töröld ki nevét az irodalomból és a könyvtárak leromboltatnak. Csodálatos az ó szeretetében, amely neki csak egy másik neve az Istennek. Szeretetének muzsikája dallamos a természetben, szépséges a Bibliában, dicsőséges az emberi szivekben. Évezredek dala ez; szíveket megrázó melódiája kórháza*
