Harangszó, 1921
1921-12-25 / 52. szám
420. HARANGSZÖ. 1921. december 2S. bői, amelyek Magyarország területén vannak. Egyházközség alatt pedig értendő az ág. hitv. evangélikus keresztyéneknek közös vallásgyakorlat végett szervezett testületé. Az alkotmánynak ezen megállapításaiból láthatjuk, hogy egyházunk integritása teljesen politikai integritásunktól függ; hogy egyházunk sorsa teljesen egybeforrt nemzetünk sorsával. A magyarországi evangélikus egyház testéhez azok a gyülekezetek és azok a hivek tartoznak, amelyek és akik a politikai Magyarország testéhez. Nagy különbség van azonban még is az állam és egyházunk között ebben a tekintetben. Az államot a győző ellenfelek egy égbekiáltóan igazságtalan békeszerződés elfogadására kényszerítették. Az egyház ezt a békeszerződést nem fogadta el, nem irta alá. Az tehát reánk egyházilag nem kötelező. A régi országos egyház tovább is fennáll. Viszont másik sarkalatos egyházi jogelvünk az, hogy minden hatalom az egyházközségből ered. Ameddig ragaszkodunk egyházunk integritásához, addig minden olyan gyűlésünk, melyen az elszakított területeken levő egyházközségek képviselve nincsenek, csonka gyűlés, addig az ilyen egyház- községek szavazata nélkül megválasztott tisztviselők bizonyos értelemben csak ideiglenes jelleggel bírnak és esetleg új választás alá kell magukat vetniök. Az egyetemes egyház elnökségének feladata lesz ezeket a kérdéseket véglegesen tisztázni, vagy legalább is valamely ideiglenes megélhetési módot találni, hogy a csonka egyház- községek, egyházmegyék, egyházkerü- tek és az egyházegyetem kormányzata és közigazgatása, beosztása és szervezete ne legyen megrázkódtatásoknak, zavaroknak és fennakadásoknak kitéve. E célból szükséges a magyar kormánnyal, valamint a külföldi evangélikus (lutheránus) egyházakkal való tárgyalás is. N. K. Az erős segítse a gyöngét. Irta: Qaál József. Sokat hangoztatott és elfogadott elv az egyesek életében: az erős segítse a gyöngét. Fontos azonban az is, hogy ez az elv valósággá váljék ne csak az egyesek, hanem a közösség életében is. Az erős gyülekezet segítse a gyönge gyülekezetei. Ne feledjük, hogy a sokat hangoztatott egyházi szegénységünk mellett vannak gazdag gyülekezeteink is. A témát itt elsősorban az áldozatkészség és az anyagiak szempontjából tárgyalom. Van gyülekezetünk, melynek birtoka s kamatra kiadott tőkéi vannak. Van gyülekezetünk nem egy, mely adóssággal küzködik s van olyan is, — mely a megszervezkedési kezdet nehézségeivel bajlódik, — melynek sem temploma, sem imaháza, sem semmiféle hajlékja nincs. Talán nem kell azt hangsúlyozni, hogy egész anyaszentegyházunk teste megérzi, ha csak egy kis tagja is beteg. Pedig mily nagy a száma a beteg és gyenge gyülekezeteknek ! A dolgot oly jelentősnek Ítélem, hogy szükségesnek tartanám egy oly szerv létesítését, mely csak a beteg és gyönge gyülekezetek talpraállitását tűzné ki célul! (E cél szolgálatában áll a gyámintézet. Szerk.) A talpraállitást lehet szellemileg és anyagilag érteni, a kettő igen gyakran együtt jár s oly szorosan összetartoznak, hogy az egyik maga után vonja a másikat. De van hitbuzgó gyülekezet, mely anyagilag mégis szegény. A testvér-gyülekezetek szolidaritása követeli, hogy a gazdag és szegény, a nagy és kicsi gyülekezeteket egymáshoz közelebb kell hozni. Ha már a gazdag gyülekezet kamatra adja az ő tőkéjét pénzintézetben és a szegény gyülekezet pénzt vesz fel kamatra a pénzintézetből, nem volna-e sokkal helyesebb, ha az erős gyülekezet az ő pénzét a szegény gyülekezetnél helyezné el olcsóbb kamatra, vagy akár kamat nélkül is. Helyesebb, szebb volna, de úgy is kívánná a testvéri szeretet. Ha igaz, hogy a pénz legérzékenyebb oldala az embernek, úgy az ez által teremtett erkölcsi és jogi viszony is legérzékenyebbé, legközvetlenebbé tenné a gyülekezetek közt levő viszonyt és a testvéri összetartozás tudatát. Az áldozatkészség gyakorlásánál nagyon szép volna, ha a gazdag gyülekezetek különös gondjukba vennének a szegény gyülekezetek közül egyet-egyet s arról nem vennék le a kezüket, míg teljesen talpra nem áll, annak fejlődését különös figyelemmel kísérnek, a vezetők, presbiterek személyes megismerkedése és egymás látogatása által a viszonyt igazi benső viszony- nyá tennék. Ez a két-két gyülekezet közt kifejlődő erőteljes viszony azonban semmi esetre sem kötné le a gazdag gyülekezetek áldozatkészségét oly értelemben, hogy azok más irányban ne teljesíthessék kötelességüket, ha az késedelmet nem tűr. Ha például X gyülekezet gyámgyülekezetének mondhatná Y gyülekezetei, melynek minden baját elpanaszolhatná és oly bizalommal merne hozzá fordulni, mint egy gyermek a gyámjához, vagy akár az apjához, ez a kis gyülekezetbe erőt, kitartást, hitet öntene, a nagy gyülekezetnek pedig evangélikus öntudatát gyarapítaná. Ilyen kapcsolatok létrehozását nagy áldással kezdhetné meg szerintem Dunántúli Luther-Szövetsé- günk is. Én csak egytől félek itt is: a késedelmeskedéstől. Az idő pénz. Dolgoznunk kell, míg nappal vagyon. A talentumokat nem szabad elásni. A gyertyát nem szabad véka alá rejteni. Gonoszak ma az idők, de a jelek szerint a világ helyzete még inkább bonyolódni fog. Nem számíthatunk állami vagy csak külső segítségekre. Nekünk is meg kell mutatnunk az élethez való jogunkat, és pedig sok dolgozással és még több imádsággal 1 Nyilvántartás a külföldön élő magyarokról. A Külföldi Magyarok Szövetsége akciója. A trianoni békeszerződés Magyar- ország lakósainak számát a réginek egy harmadára csökkentette le. Az így megfogyatkozott magyar nemzetnek fokozottabb mértékben kell minden egyes tagját számon tartania s támogatni őt élete útján, akár idehaza él, akár külföldön. Felbecsülhetetlen az az erkölcsi és anyagi érték, amely a magyar nemzet külföldön élő fiaiban rejlik, ezt számbavenni, nyilvántartani, ápolni és fejleszteni legnagyobb és legfontosabb feladatunk egyike. Vonatkozik ez elsősorban az Amerikában élő magyarságra. Amerikában, közelebbről pedig csupán az Egyesült-Államokban ma több mint egy millió magyar testvérünk él. Hogy milyen előnyt jelent ez különösen a mai viszonyok mellett az ország és az egyes ember gazdasági helyzetére, erre csak az állam vezetői és csak azok a szerencsések tudnának bővebbet mondani, akik közvetlenül érzik amerikai magyar rokonaik jótékony segítségét. Az ipari balesetek és a természetes halálozás száma Amerikában sem sokkal csekélyebb, mint például nálunk, Magyarországon. Amerikában élő honfitársaink is gyakran haltak el, anélkül, hogy az egyébként pontos és megbízható amerikai hatóságok hozzátartozóinak lakhelyét ki tudnák nyomozni. A Budapesten székelő .Külföldi Magyarok Szövetsége, mely magába tömöríti az európai és amerikai magyar szervezetek javarészét, célul tűzte ki azt, hogy a gazdátlanul heverő külföldi magyar vagyonokat azok jogos örökösei számára haza- szerzi. Továbbá célja a Szövetségnek az, hogy az eddigi nyilvántartásait kibővíti és ecélből azzal a felhívással fordul Csonka-Magyarország minden lakójához, hogy haladéktalanul jelentse be a Külfölfi magyarok Szövetsége budapesti irodájában (IX., Lónyai-u. 17.) a kivándorló rokon nevét, legutolsó címét és azt, hogy mikor írt utoljára. A bejelentés egy nyílt levelezőlapon történhet, azonban a feladó pontos címének feltüntetésével. Ha a kivándorolt véreink pontos címe és minden külföldi magyar neve ebben a nagy nemzeti nyilvántartás- együtt lesz, nem fog nyomtalanul el-
