Harangszó, 1921
1921-08-21 / 34. szám
í 1921 augusztus 21. XII. évfolyam. 34. szám. Eól«l6s sxarkssztó é* kiadó: SZALAY MIHÁLY. T iriiierkiiitó: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok LovAszpatonára (VsszprAmmsgys), slóll- zstésl dijak, raklaméolék a HARANQ82Ó kiadóhivatalénak 8 z an tgotthérdra (Vitavérmagya) küldanddk. Elöflzatést alfogad mlndan arang. lalkéaz é. tanító. ktagjalanlk mlndan vasór- nap. * EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szarka.ztl éa a kladáaért falaid*: CZIPOTT QÉZA 8ZENTQOTTHA80 (Vaavérmagya.) A „Harang.zó" alóffzstósl ára egé*z évra: Lu'.hsrSzövetségi tagoknak cím- •zalagoa küid«**al 88 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szövetaégi tagoknak clmszalagos küldéssel 94 K, csoportos küldéssel 88 IC A „Harangszó', terjesztésére befolyt adoményokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldényo- kát küldünk. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Nehéz időkben. A népek életpályája, mint az egyes embereké, sokban hasonlít egymáshoz. Egy bizonyos pontig valameny- nyien emelkednek, ezután jön az elbizakodás, ezen túl a szerencsétlenségek, a stílyedés, végül a megzavarodás, a kétségbeesés. Ez a rendes körűt. Nincs olyan népe a világnak, melynek történelmében ne volna egy korszak, melyről büszkeséggel emlékezik, dicsekedve beszél. Mikor ő világított a többi népek előtt, vezére volt az akkori világnak, ostora a büntető Isten kezében Oh ez a boldog kora fénynek, ragyogásnak, ameddig hire járt, rettegtek tőle, ameddig kardja ért, leborultak előtte. A szolganépek hódolva hordtak gazdag adót, drága ajándékot, a dicsőség mellé volt bőség, gazdagság is. Még a természet is, mintha szolgájuk lett volna akkor, meghozta adóját hűségesen; mint ajándékhordó szolgákat, úgy küldözte hozzájuk az esztendőket egymás után. Kánaán volt az ország, tejjel-mézzel folyó ígéret-földje, fejük felett a dicsőség verőfénye, karjaikban mindenható erő, körülöttük a földnek gazdagsága ; isten és ember mit csak adhat, volt. Minden népnek van ilyen emelkedése, fénykora. És nincsen nép, mely dicsősége és gazdagsága fénykorában fel ne hivalkodott volna? mely hatalma érzetében meg ne feledkezett volna istenéről és. önnönmagát ne bálványozta volna. Nincs nép, mely a bőség idejében megfogadta volna ezen intést: >Mikor beviend téged az Úr [{ánaáa földére s megadja néked a minden jószággal megrakott házakat, az ásott kutakat, a szőlő és olajfa hegyeket, melyeket nem plántáltál és mikor ejéndel és megelégedéndel: meglásd, el ne feledkezzél az Úrról!« Hol van a nép, mely e tanácsról meg ne feledkezett volna? Nincs, sehol sincs. Az emelkedés, a dicsőség kora minden népet kevélységre, felfuvalko- dásra indít. És azokban az időkben, mikor a jólétben, gazdagságban és dicsőségben úszó népet elfogja a kevélység; mikor mint gyilkos méreg a vérben, terjeszkedik a nemzetben a felfuvalkodás szelleme: akkor észrevétlenül megjelenik a nép közt a halálnak angyala, és annak homlokára egy titkos jegyet ír. Ez a jegy még nem a halálnak, csak a ha'.andoLágnak jegye. Baljóslatú, de még nem kétségbeejtő. Csak azt jelenti, hogy egy lépés már meg van téve a halál felé, de a halál azért még messze lehet. Csak annyit jelent e jegy, hogy jőni fognak vészek, csapások, szerencsétlenség, sülyedés, de még azért mindez nem maga a halál. Ha egy szerencsétlen nép elvesztve ilyenkor lelki erejét, ahelyett, hogy tűrne és remélne nyugodtan, kétségbeesik, bánata őrjöngössé, siralma dühös ordítássá válik, s eszeveszett visszavonásban egymást falja fel, vagy ha ínségében ahelyett, hogy egymást segítené, elhagyja magát s lefekszik meghalni, kétségbeesett lemondással : akkor eljön hozzá a halál angyala másodszor és a kétségbeesett nép homlokára felírja a titkos jegyet, a halálnak jegyét, az utolsót, a letörölhetetlent, a megmásíthatatlant, amelynek láttára a népnek prófétái kővé merednek, amelyet látva, azt mondják : vége, vége I Ha szerte nézünk honunk határain, borzadva látjuk az emberi számítások bábeli baljóslatú zavarát. Voltunk nagyok, voltunk felfuvalkodottak, vagyunk századok óta sűlyedók, szerencsétlenek. Még csak egy ajtó van hátra a halálig, a kétségbeesés. Oh ne nyissuk ki e kaput, fel van írva arra, mint a pokol kapujára : »tegyetek le minden' reménységről ti, kik átléptek itt!« Ne felejtsük el soha, hogy csak egy halál van, a kétségbeesés, ezen kívül minden egyéb csak próba, csak kisértet. Ne essél azért kétségbe, boldogtalan nép, ha embereknek és természetnek csapásait egyszerre érzed fejedre hullani ; ha ellenségeid főkké lettek, kapuid lerontattak, gyermekeid rabságra hur- coltatnak, testileg a porig aláztatol, kelj fel lélekben és suttogd magadban a hitn^ igéi*, : »isten nem büntet följebb, mint ahogy elszenvedhetjük.« Ne essél kétségbe, ha érzed, hogy a természet gazdag kebele bezárult előtted, ha éhség miatt megfogyatkoznak erőid, ha ismétlődik hazád határai közt az a jeruzsálemi jelenet: »midőn a gyermekek és csecsemők ezt mondották az ő anyjoknak, hol vagyon a kenyér és az ital ? mikor vánszorogtak, mint sebesek a városnak utcáin, mikor az ő leikök kimúlt az ő anyjoknak ölében«. Ne essél kétségbe, imádkozzál hittel a kísértetek között: »én uram, én istenem, ki rám bocsátottad mindezeket, szabadíts meg a gonosztól!« Mert ha a szerencsétlen nép, amilyen te is vagy én édes magyar népem, a sülyedés, a csapások ezen idejében, tud nagylelkűen tűrni, tud úrból szol- ává lenni, s a nyomorban meg tudja rizni erkölcsi tisztaságát, magába és istenébe vetett hitét: akkor az a nép élni fog, ha minden pillanat egy éhhalállá, minden porszem egy ellen- séggé változnék is rá nézve; élni fog dicsőbb életet, mint első dicsősége napjaiban, mert az igazi nagyság és dicsőség, csak nemesen kiállott szenvedések után érhető el.
