Harangszó, 1921
1921-07-17 / 29. szám
1921. július 17. HARANGSZÖ. 227. nak. Kis ekkor házigazdájában »nem tudóst, hanem csak danolásra és táncolásra hajlandó világi embert vélt találni«. A helikoni ünnepeken Horváth több versét szavalta, pedig már öreg ember volt, K'snél tiz évvel idősebb. Hogy mily szoros viszony fűzte Kis Jánost Berzsenyihez, a helikoni ünnepek hőséhez, az ismeretes. Vele is a Balaton partján találkozott először, midőn felesége szőlőjét nézte meg. >EI szokta rejteni, hogy benne tudomány vagy éppen lángész lakik« — mondja Kis Berzsenyiről. Df mölki lelkész korában került vele komaságba. Sűrűén látogatták egymást s a művelt Káldy Pál táblabiró házában is gyakran találkoztak. Verselését is sokáig titkolta a halhatatlan poéta, míg végre egyszer >A magyarokhoz« írt felséges ódáját és több versét magával hozván, elárulta Kisnek: »Már csak nyíltan megvallom komám uramnak, hogy én egy időtől fogva versírással bíbelődöm, nézze által ezeket s mondja meg, ha mehetek-e valamire?« Eny- nyi szerénységgel jött napvilágra irodalmunk remeke. Kis ismertette meg Berzsenyit Kazinczyval s általa a világgal. Berzsenyi pedig ezt a felderítő szolgálatot »Kisliez« írott ódájával fizette vissza: Barátom, érzed-e? Képed festegetem, De el nem érheti eléggé ecsetem Az eredeti szépet. Bölcselkedő Múzsád, sokratesi lelked Mennyei kincseit rózsák közé rejted, Hogy megfoghasd a szivet. Ilyen kedves, benső viszony fűzte püspökünket a helikoni ünnepek bájos tündéréhez, Kemenesalja müveit és vallásos lelkű költőlányához, Dukál Takách Judithoz is, ki Keszthelyen olvasta fel többek között Hermina protestáns nádorasszony (Mária Dorottya elődje) halálára írt szép elégiáját. At jelenlevők annyira ünnepelték, hogy Kisfaludy Sándor felesége, a hiú Szegedy Róza megirigyelte s ebéd felett egy csípős megjegyzéssel akarta a kedves leányt megpirítani, de maga Festetich adott neki fényes elégtételt. Takách Judit, akinek édesanyja Muzsaji Wittnyédy Terézia volt, iskoláit Sopronban végezte Kis János felügyelete alatt. Nagy leány korában is Sopronban tanulta a német szót és háztartást. Első férje, Geöndötz Ferenc felsőbüki, majd felsopatyi birtokos, mint titkos tisztelője már a helikoni ünnepen is ott volt, hogy szerelmesét meghallgassa. Második férjével Patthy István ügyvéddel pedig Sopronban lakott. Kis Jánossal sűrűén érintkezett, költészetében is őt utánozta, a mottókat Kis verseiből vette. S arra a kérdésére, hogy mit mond költőnői munkásságához, Kis János a feleletét a Tudományos Gyűjtemény 1825. évfolyamában nyomatta ki. Takách Judit egy elégiáját Biberauer kőszegi lelkész németre is lefordítota. Halálos ágyán Kis János vigasztalta. Sopronban halt meg 1836. ápr. 15-én. Nagy szerepe volt az* első helikoni ünnepek rendezésében Kis János régi kebelbarátjának, a soproni lutheránus pap fiának, Asboth Jánosnak is, ki előbb a Georgikon igazgatója most pedig Festetichnek volt jószágkormányzója. Még theologus korukban Sopronban és Göttingenben ismerkedtek össze. Kis János elragadtatással szól az Asboth-házról. Kora árvaságra jutottak a gyermekek. Édes- anyjok, Krueg Judit, egy fiatal, művelt és jókedélyü özvegy papné mindig szívesen látta Kis Jánost. Három fiú és öt szép leány virult az ároni házban. A püspök bájos őszinteséggel írja le nagy zavarát és ügyetlenségét, mikor először a kedves papi házba a leányok közé belépett »Ekkor ta- pasztalám elsőben — írja Emlékezéseiben — mely nagy hatalmat tud a szép nem a férfiakon gyakorolni.« Egyik leányt jó barátja Németh László győri tanár, másik kettőt Fabricius és Artner szenátorok vették nőül. A nagy műveltségű Asboth Jánossal, ki mint a Ferenc-csatorna kormány- biztosa 1823. Zomborban halt meg s Lajos fiában tábornokot és akadémiai tagot nevelt a hazának, Kis János mindvégig szoros barátságot tartott. Mint aggastyán is meghatóan emlékezik Asbothékról: »Jó és szép lelkek, ti már mindnyájan elvégeztétek pályafutástokat. Én is nemsokára élvé- gezendem, de hálámat azon sok szép örömért és jóért, melyben részeltettetek, a síron túl is elfogom magammal vinni.« Még egy barátja volt Kis Jánosnak a keszthelyiek között: a szerencsétlen Rumy Károly, a Georgikon tanára, ki Sopronból ment oda. Ez az elné- metesedett családból való magyar tudós örökké írt, perlekedett, pályázott és hurcolkodott. ót a helikoni ünnep is bizonyára csomagolás közben érte. Bútorait a vámszedők már jól ismerték, mint annak idején Szenei Molnár Albertét. S közben volt ideje háromszor nősülni s 13 gyermeket nevelni és utaztatni ismeretlen állomások felé. Mikor már könyvein s minden ingó és holt tőkéjén túladott, a hitét is eladta. Esztergomban halt meg, hol Rudnay prímás tartotta el. őseinek Vasmegyében még a hires Rumy-serleg, az ö fiának már szó- szerint a koldusbot volt családi öröksége. Keszthelyre Sopronból hozott fiatal szép feleséget s Asbothra való féltékenységből hagyta el a magyar Helikont. Énnyi hibája mellett is Kis János megbocsátó szeretettel és elismeréssel szól róla. Hitehagyása után, mikor Bécsben nyomorgott, Sopronban Malatides Dániel gyűjtött számára könyöradománvokat. Kegyetlen életsorsáról más alkalommal akarok szólani. íme, mennyi protestáns barátja volt Kis Jánosnak a helikoni ünnepen. Érthető tehát, hogy országos érdemeiért az ő nevére is emlékfát ültettek. Keszthelyen jártomban kerestem Kis János emlékfáját, de senki sem tudott hirt mondani róla. Most írták az újságok, hogy a száz év előtt ültetett fák közül már egy sincs meg. Most hársfát ültettek ismét Kis János nevére s keszthelyi buzgó fiókegyházunk, mely legújabban külön evang. lelkészt is hivott, reméljük, féltő gonddal fogja költő-püspökünk emlékfáját ápolni és őrizni. Egy emlékfával még Sopron is tartozik Kis Jánosnak, aki közel 40 évig volt hírneves hű lelkésze. A püspök Pálfy Józseffel és ki tudja, hány soproni lelkésszel a régi temető úgynevezett papi sírboltjában (Predigergruft) pihen. A halottak régi szép síremlékeikkel már kiköltözködtek a drága házhelyeknek szánt temetőből. Az ősők hamvai felett ma jóféle kelkáposzta és egyéb vetemények díszlenek. Az oszlopos fedett sírboltot, mely még í 686-ból való építészeti műemlék s eredetileg Gálffy Ádám kir. kamarás nyugvóhelye volt, ma csak százezerre menő költséggel lehet az új temetőbe, amint ezt a konvent illő kegyelettel már régebben elhatározta, áttelepíteni. Bármely áldozattal is ezt meg kell tenni. Mert ha jón az osztrák, az ugyan sem Czenken Széchenyi István, sem Sopronban Kis János síremlékét nem fogja tiszteletben tartani.-----------------------------------«------------L éhner György ácsmester Győr, Vásárhelyi Pál utca 12.
