Harangszó, 1921

1921-07-17 / 29. szám

226.

HARANGSZÖ.

1921 július*!?.

felülkerekedni, ha azok nem tették volna számára késszé a talajt, akiknek építeni kellett volna. Jól művelt földön a vetés nyomja el a gazt, rosszul művelten a gaz nyomja el a vetést. Hány embert látunk ma vádaskodva, bíráskodva, nemzeti és keresztyén jelszót hangoztatva, aki talán többet és tovább vétett hazája ellen is, a keresztyénség ellen is, mint sok megtévedt embertársa, akinek most megbocsátani nem tud.

Annál részesebb és felelősebb valaki mindazért a háborúságért és nyomorúságért, amely kívülről, belülről ért bennünket, minél kevésbé érzi felelősségét, mert épen azok a legkárosabb hatású emberek, akikben legkevesebb a felelősség érzet. Az ilyenek eltompult lelkiismeretükkel rombolva is építőknek, keresztyénség nélkül is keresztyéneknek, hazaszeretetei nélkül is hazafiaknak, másokat eltiporva és nyomorban hagyva is emberbarátoknak képzelik magukat. Hány mai nagyhangú keresztyén ostromolta, vagy romlott életével belülről korhasztotta s korhasztja ma is a keresztyénséget, hány mai nagy magyar csalta, károsította, züllesztette a háború alatt s azóta is hazáját és növelte, sőt növeli ma is azt a sok igazságtalanságot és keserűséget, amelyekből a forradalmak kisarjadtak: mégis okoz és felelőssé tesz mindenkit, csak magát nem.

Ekkora romlás és szenvedés, hogy a világ egyik fele Káinként támadt a másik felére s ez viszont amarra, sőt egy nemzet fiai is egymásra, csak azért történhetett, mert a világ nagyobbik fele, sőt csaknem az egész Káinként fogta fel a másokért való felelősséget s lelkiismeretlen, konok könnyelműséggel azt vallotta: >Avagy őrizője vagyok én az én atyámfiának ? I« Igen, irígye, gyűlölője, gyilkosa is inkább, mint őriző testvére 1

Kit terhel tehát a felelősség? Valamennyiünket, de legjobban azokat — akár győztesek, akár elbukottak legyenek — akik Káinként legkevésbé érzik s legkönnyebben lerázzák azt magukról.

Ernst János

vas- és rézbűtor, sodrony ágybetét

gyára és raktára

Győr, Wennesz Jenő utca 55.

Telefon 82. Városi raktár Arany János ut 18, Telefon 732.

Kis dános emlékfái Keszthelyen.

Irta: Payr Sándor.

Jóleső érzéssel olvastuk, hogy a felújított helikoni ünnepen dr. Ujváry Ede, a Vasmegyei Kulturegyesület megbízottja Kis János püspökünk nevére is emlékfát ültetett. A hálás utókor tehát Kis Jádost is odaiktatta a nemzeti újjászületés apostolai, a nagy magyarok sorába. Sopronban is nagy örömet keltett ez a hír. Az egyik lap csak azt panaszolta fel, hogy az emlékfát miért nem ültette a soproni irodalmi kör elnöke, aki szintén jelen volt. Hiszen Kis János első sorban Soproné.

Kis Jánosról, Berzsenyi komájáról, Kazinczy forrón szeretett és igen nagyrabecsült barátjáról ma már méltóképen emlékezik az irodalomtörténet. Mint író és költő hervadatlan koszorút érdemelt. De mint lelkész és püspök is fáradhatatlan volt tisztében, akit éjjel-nappal emésztett a gyülekezetek felől való szorgalmatos- ság és nagybecsű egyházi irodalmat hagyott örökségül. Igaz, hogy a régi pátriárkális időkben a közöny és' a hitetlenség még nem adott annyi dolgot nagy papjainknak. Ki* János, Edvi Illés Pál, Székács, Győry Vilmos, Szász Károly és Baksay magas egyházi állásukban még a múzsákkal való társalkodásra is vehettek időt. Ma már a sok és bonyolult adminisztráció száműzi egyházi irodáinkból a poézist.

Az idei helikoni ünnep csak ismétlése, felújítása volt a százévelőttinek. Kis Jánosnak már százév előtt is ültettek emlékfát a kortársak. Helikonról, a görög múzsák lakóhelyéről nevezték el száz év előtt a Festetich Qyöfgy gróf által Keszthelyen rendezett irodalmi ünnepeket. A tanulók színjátékot adtak elő, a tudósok felolvastak, a költők verseiket szavalták. Volt muzsika, pásztortánc, áldomás oagy ebéddel, este hangverseny és táncvigalom ismét reggelig. A költők közül jelenvoltak Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Palóczi Horváth Ádám, Dukai Takách Judit és még többen.

Délután történt, hogy a németek s különösen Klopstock példáját követve a Georgikon nevű gazdasági iskola füvészkertjében emlékfákat ültettek a rég elhalt Gyöngyösi István, valamint a jelenvolt költők nevére is. ISI7-ben kezdték s összesen csak öt ilyen

helikoni ünnep volt Keszthelyen, mert Festetich már 1819. elhalt. 1818-ban Csokonai Vitéz Mihály és Kazinczy Ferenc nevére ültettek emlékfát. Az utolsó ilyen ünnep 1819. febr. 16-án pedig a nagy Zrínyi Miklós költő mellett a mi szerény Kis Jánosunk részesült ilyen kitüntetésben.

Madárberkenye (sorbus aucuparia) volt az emlékfa. Az ásót, kapát s a kiválasztott facsemetéket élő virágokkal koszoruzták meg s ültetés közben is szavaltak, vagy szólt a zene. Az írók és költők tiszteletdíjban is részesültek. A gazdasági tanulók ösztöndíjakat kaptak, a rokkant katonák és városi szegények közt pedig segélypénzt osztottak szét.

Maga a mi jó püspökünk személyesen egyik helikoni ünnepen sem volt jelen. Hivatalos dolgai, a nagy távolság s az akkori nehéz közlekedés miatt kellett elmaradnia. Annál szebb, hogy távollétében sem feledkeztek meg róla. Hálátlanság nélkül nem is mellőzhették volna. Hiszen a szereplők, Berzsenyi, Palóczi Horváth, Takách Judit, továbbá Asbóth János, Festetich Jószágkormányzója és Rumy Karoly, a Georgikon tanára, mind a hála és barátság érzelmeivel fűződtek Kishez. S maga Festetich is jól ismerte és kegyeivel tüntette ki már régóta.

Kis János nagy elismeréssel szól Festetichről, míg mások nagy különcnek, sót fösvénynek is mondják. Még kóvágóőrsi lelkész korában Diskay Ferenc táblabiró és esperességi felügyelő kíséretében kereste fel először a grófot. Már hajnali hat órakor talpon volt, éppen a Georgikon felé sétált. Ott mutatkoztak be az utcán s Festetich nyomban a gazdasági iskolába vezette őket, bemutatta ennek tanárait és a gazdag felszerelést, majd pedig egészen Fenék pusztáig, az egykori hires római telepig sétált ki velük. Ebédre a kastélyba hívta őket a gróf, itt is megnézték a könyvtárt és a méhest. >A külsőségekben való különösségei mellett is tagadhatlanul nagy férfiú« — mondotta Kis a grófról s később is bőkezű pártfogóját tisztelte benne.

Pálóczi Horváth Ádám, a kömlődi kálvinista pap fia, a teológusból lett jókedvű prókátor és mérnök, ki sok szép éneket írt a református zsoltárkönyvbe és hangjegyes gyűjteményében sok szép régi magyar dallamot mentett meg, szintén jó barátja volt Kisnek. Még 1795-ben Füreden találkoztak s a Balaton partján épült új házában vendége is volt Kis Horváth-