Harangszó, 1921
1921-07-17 / 29. szám
XII. évfolyam. 29. szám. 1921. július 17. ’’»•lő* szerkeszt« és kiadó: SZALAY MIHÁLY. • Társszerkesztd: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Loviszpatonéra (Veszprémmegye), előfizetési dijak, reklamAo'ók a HARANOSZÓ kiadóhivatalának •zenlgotthárdra (VnsvArmegya; küldendők Előfizetést elfogad minden evang. lelkész ét tanító. Megjelenik minden vasárnap. HARANGSZQ EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szerkeszti és a kiadásért felelős: . CZtPOTT GÉZA szentqotthAro (Vasvármegye.) A „Harangszó" előfizetési ára egész évre: Luther* Szövetségi tagoknak cím- szalagos küldéssel 88 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szövetségl tagoknak clmszalagos küldéssel 94 K, csoportos küldéssel 88 K. A „Harangszó1, terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányo- kát küldünk. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Kit terhel a felelősség? Irta: Szalay Mihály. Sokat foglalkoznak a háborús hatalmak a felelősség kérdésével. Mindegyik a másikat okozza a háborúért s a vele járó veszteségekért és szenvedésekért. Egyelőre ránk rótták a győztesek a felelősséget mindenért, hogy a maguk lelkiismeretén könnyítsenek s ezzel is jogosabbnak tüntessék fel követeléseiket. Nekünk egyelőre ezt is túrni kell, mert legyözöttek vagyunk. majd ezt a kérdést tisztázni, ha már minden adat napvilágra kerül. Az is előre láthatólag arra jut, hogy egykét embert, sőt még egy-két államot sem lehet ekkora eseményekért felelőssé tenni. Hiába akart volna akármelyik állam, vagy államférfi világháborút, ha a világ meg nem érett volna reá. Zöld vetést bajos, szárazai könnyű felgyújtani. Amennyire meg lehet állapítani, mindenki félt a háború rémségeinek fölidézésétől, mégis mindenki játszott a tűzzel: készülődött, fegyverkezett, irigykedett, szövetkezett, többről többre törekedett tehát önkéntelenül is fenyegetett, idegesített másokat s végül olyan feszüllté lett a levegő, hogy a villamos szikrának magától ki kellett robbannia s mivel a feszültség igen nagy volt és igen messze terjedt, egyszerre túzbe borult az egész világ. Kimaradni belőle sokkal nehezebb volt, mint beleesni és együtt égni. Ki tehát a felelős ? Az emberi bűn. Határozottabban megnevezve: az emberi önzés, az egoizmus, amelyet az olasz szemérmetlen nyíltsággal »sacro egoizmoc-nak, >szent önzés«-nek nevezett. Annyira sűlyedt tehát a világ, hogy megbillent és visszájára fordult erkölcs Ítéletével a legelterjedtebb bűnt, a többi bűn szülőanyját szent jelzővel ruházta fel s szentség gyanánt bálványozta és szolgálta nyíltan, szégyenkezés nélkül, másokat letipró kíméletlenséggel. így lett a bűn erénnyé, a rósz jóvá s így ömlött el az önzés a szíveken és népeken, hogy kiöljön útjában minden emberségesebb érzést s a nemzeteket testvérek helyed egymás ostoraivá és hóhéraivá tegye. Mert az önzésből fakadt mindenkor minden háborúság. Akkor támad a gyermek -is atyja, a testvér is test- i rokon is rokona Hier, rníVor önzéstől eltelve csak magára néz, csak magára gondol, csak a maga vágyait és érdekeit tolja előtérbe. Az önzés pedig mindig abban a mértékben nő, amily mértékben fogy az Istenben való hit. A hívő ember nem nézi csak a maga hasznát, csak a maga hatalmát és boldogságát, hanem a másokét is és soha sem támad a maga érdekeid mások élete ellen. Inkább tűr Sltatlanságot, mintsem azokat máso* nkretételével érje el. Ki tehát a felelőst: Íz általános hitetlenség, amely korunk egész gondolkozásmódját, világnézetét annyira át- meg átjárta, hogy szinte szégyen volt már hinni és Bizonyos lenézéssel beszéltek az olyan emberről, aki még hinni mert és hinni tudott. így aztán nem csoda, ha a világ hitében elpogányosodva pogánnyá lett erkölcsében, vagyis magaviseletében és az egymással való bánásmódban is. Nem véletlenül, csak úgy találomra kötötte össze Jézus a felebaráti szeretet parancsát a Isten iránt való szeretet parancsával és nem ok nélkül mond egy bírót egyszerre istentelennek. Ez a kettő együtt jár; egymásból folyik, mint az ér a forgásából. Ha a forrás kiapad, elsorvad az ér is. Ahol nincs istenszeretet: ne is álmodjunk emberszeretetről. Ahol elárad az istentelenség: vele együtt nő az embertelenség. Sok volt a háborúban s előtte is, utána is az embertelenség, mert nagy volt és ma is nagy a szívekben az istentelenség. Balgatagok mindazok, akik istenszeretet nélkül remélnek emberszeretetet s nem látják, hogy az istentelenség fáján csak embertelenség teremhet. Ha az az első parancsolat: tagadd az Istent teljes szívedből, teljes lel- kedből és minden erődből 1 a második csak ehhez hasonló lehet: tagadd meg felebarátodat, hogy annál jobban' hizlalhasd magadat 1 Felelőssé tenni azonban magát a bűnt nem, csak a bűnöst lehet. Felelősek vagyunk tehát mind: e kornak önző, hitetlen gyermekei. Valamennyien hozzájárultunk a háború s a vele járó rémségek és nyomorúságok ránkszakadásához. Ez ellen azonban felzudul a tiltakozás. Hogy más felelős, hogy a szomszédom hibás és ráfér a bűn- bánat, azt elhiszem, de hogy nekem is van megbánni és jóvátenni valóm, azt ne mondja senki I így vagyunk a forradalmakkal is. Hogy a destruktív elemek tönkre tették a háborúban kifáradt és keserűséggel megtelt nemzetet, azt vallom és hiszem; de hogy én is destruktív, vagyis romboló hatást fejtettem volna ki hitetlen, erkölcstelen, léha, igazságtalan, önző, szeretetlen, másokkal nem törődő, a magam kényelmét kereső, a mások munkáját nem becsülő, mások nyomorúságát meg nem értő és meg nem szánó életemmel, földhöz tapadt, alacsony gondolkozásommal, nemes célokat tagadó, vagy kellő mértékben nem támogató példámmal: az meg sem fordul elmémben. Pedig soha sem tudott volna a destruktív jrány
