Harangszó, 1921

1921-05-01 / 18. szám

XII. évfolyam.

1921. május I.

18. szám.

Felelős izirktizM ó* kiadd;

SZALAY MIHÁLY.

Tirsszerkesztő:

NÉMETH KAROLY.

Kéziratok Lovázzpatonára (Veszprém megye), előfizet« ti dijak, reklamációk a MAHANQ8ZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdre (Viitvármegye) küldendők.

Előfizetést elfogad minden evang. lelkész ét tanító.

Megjelenik minden vasárnap.

HARANBSZO

EVANGÉLIKUS NÉPLAP.

Alapította: Kapi Béla 1910-ben.

Szerkeszti és a kiadásért

felelősi

CZ IP OTT GÉZA •zentqotthArd

(Vasvármegye.)

A „Harangszó" előfizetési ára egész évre: Luther- Szövetségi tagoknak elm- szalagos küldéssel 80 K. csoportos küldéssel 80 K, • nem Luther-Szöveteégl tagoknak clmszalagos küldéssel 84 K, csoportos küldéssel 88 K.

A „Harangszó11 terjese- lésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldánye- kot küldünk.

A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA.

Uj ezer év felé.

Irta: Dr. Miklós Istvánné.

Ezer éven keresztül sok megpróbáltatáson ment át nemzetünk, de ilyen válságon, amelynek mindnyájan szemtanúi és résztvevői vagyunk, még soha. Ez felülmúlja a tatárjárás, a mohácsi vész és a ^világosi katasztrófa szerencsétlenségeit. Mindnyájan érezzük még annak a fájdalomnak sajgását, mely a megpróbáltatások éveiben mindnyájunk szívén átnyílalt. Nem zárhatjuk még le ennek a szomorú kornak a lapjait. Idézzük fel még sokszor élményeinket, hogy lássák az utánunk jövök, mi sajgott át az elgyötört, a vérig alázott magyar lelkeken. — De szenvedésünkkel még nincs befejezve feladatunk, hiszen a győző hatalmak boszúvágya minket sújtott a legmélyebbre. A mi hős vértől ázott és hősi dicsőséggel megszentelt földünkből vettek el legtöbbet ; falakat és korlátokat emeltek közénk és testvéreink közé.

És mi mégis zsibbadtan és a jóra tehetetlenül állunk és engedjük az időt múlni. Hol van egy erős kéz, amely a nemzetet kivezeti a mostani útvesztőből ? 1

Mi magunk eszméljünk rá önmagunkra. Mi magunk lássuk be hibáinkat és mulasztásainkat. Mert nem egyedül a turáni átok és nem egyedül a világháború, hanem régi bűnök és régi mulasztások bünhödése ez a mi mostani helyzetünk. Ismerjük fel, hogy sorsdöntő órákat élünk, és ha nem akarunk a nemzetek sorából kitöröltetni, alkossuk meg itt benn az országban azt a nagy művet, amit a keresztyén magyar Magyar- országban még csak óhajtva sejtünk. A magyar nemzetnek egységesnek, műveltségében magyarnak, erkölcsében keresztyénnek, belső rendjében

*

megbékéltnek, vagyonilag kiegyenlítettnek kell válnia, hogy a tülekedő nemzetek között megmaradni képes legyen. Qyúljon fel bennünk a nagy idők lángja, a testvériség lángja és abból a fenséges múltból tanuljunk hazaszeretetei, tanuljunk testvéri sze- retetet és türelmet egymás iránt. Fogjunk össze mindnyájan, akik azt akarjuk, hogy Magyarország magyar és keresztyén legyen. Nem járhatunk külön utakon, akik mindnyájan a Krisztus jelölte utón Járunk. Fogjuk meg egymás kezét, az az ég, amely fölénk borul és az a föld, amelyen állunk: a hit és haza. az kössön össze bennünket I

Nem új jogok, hanem régi megszentelt kötelességek hívnak minket a tett mezejére. Ahol azelőtt elég volt egy kéz, egy jószándék, ott ma kettőre van szükség. Minden hazafias szó, amely célt talál, minden hazaszerető tett, amely a célt szolgája, egy-egy rögöt szerez vissza széttépett hazánkból. Sohase felejtse el senki, hogy magasztos kötelessége van és hagy a legkisebb ember a legpará- njfibb körben is használhat munkájával. — Ne felejtsük el, hogy válságos, sorsdöntő időket élünk, és a haza most minden polgárától a teljesítő képesség legszélsőbb mértékét, a kötelesség tudás és a lelkiismeretesség legmagasabb fokát követeli. Boldog volnék ha mindenki leikébe át bírnám ültetni azt, a sziklaszilárd meggyőződésemet, hogy mi mindnyájan : nagyok és kicsinyek, gazdagok és szegények, férfiak és nők, mindnyájan harcosai vagyunk annak a küzdelemnek, amelytől függ nemzetünk léte; munkásai vagyunk annak a szent ügynek, amely visz a második ezer év felé I

Adakozzunk a Hngszó terjesztésére!

Konferencia után.

II.

Téved, aki azt hiszi, as egyszerfl- ség csupa szegénységet, alacsony sorsot takar s csak azok keresnek a vallásban vigasztalást, akiknek már egyéb örökség a földön nem jutott.

Az egésznek lelke nyugalmazott államtitkárné, tehát méltóságos asz- szony: a szép költeményeiről ismert Vargha Gyuláné.

Benne és családjában látható as is, hogyan hatja át a hit levegője as együtt élőket s hogyan száll ez tovább nemzedékről nemzedékre. Vargha Gyuláné a nagy Szász Károly leánya. Férje Magyarország egyik legmélyebb és legnemesebb érzésű fia és költője. Fiók a református egyház egyik legkiválóbb lelkésze, egyik vejük az evangélikus egyház egyik legképzettebb és legmunkásabb theológiai tanára, másik vejük az Evangélikus Munkások Szövetségének elnöke, aki törvényszéki biró létére olyan bibliai tudással és hittel rendelkezik, s olyan alkalmas eszközévé lett Istennek, hogy sok lélek neki köszönheti felébredését és jobb útra térését.

Nem is tudjuk még igazán, mekkora áldásul adta Isten ezt a családot a két protestáns egyháznak s menynyire hatott és fog elhatni az ott égő tűznek fénye és melege, hogy szerte a hazában kigyuljon s mindig több szívet megvilágítson és melegítsen.

Mikor a műveltek és előkelők szó- gyenlették a Krisztust s az a balvélemény lett általánossá, hogy a vallás csak tudatlanoknak való: ez a család elég bátor volt vallást tenni a Krisztusról s gyermekeinek lelkét úgy irányítani, hogy azok is Krisztus szolgálatában találjanak örömet.

Érdemes megemlíteni, hogy mikor törvényszéki biró vejük olyan vidéki