Harangszó, 1921
1921-05-01 / 18. szám
138. HÁHANQSZÓ. 1921. május 1. városban volt álláson, ahol nem volt evangélikus lelkész, vasárnaponként ő hirdette aTr igét s őszinte buzgó- sága annyira megnyerte a kath. val- lásu törvényszéki elnököt, hogy az meg a kántori teendők végzésére vállalkozott. Példája ő annak is, hogyan lehet valaki Isten segítségével visszahúzódó, szótlan természetű ifjúból bátor, beszédben járatos férfiúvá, vagyis hogyan pótolja ki Isten ereje az emberi erőtlenséget és hogyan tehet valakit alkalmas eszközévé. * Ennek a családnak példája nem áll egyedül. Vannak a Bethániának és az Evangélikus Munkások Szövetségének orvos, ügyvéd, tanár és más tisztviselő tagjai, akik nemcsak nevüket és tagsági díjukat, hanem életüket is odaszánják Krisztus és az ő egyháza szolgálatára. A Bethánia fáradhatatlan titkára, lapjának fómunka- társa is orvos, akinek nemcsak cikkei tanúskodnak széleskörű vallási ismeretről, hanem egész egyénisége magán viseli az őszinte evangéliomi hitnek bélyegét. Egyik fiatal ügyvéd pedig, mikor 'alánál ebédhez ültünk, felállva in természetesen imádkozott, mint _ek házánál az imádság ép úgy hozzá tartozik az ebédhez, mint a tálalás. Az ilyen emberek jogi tudásukat nem is az igaz ügy elcsavarására és elbuktatására, hanem védelmére használják. Így lehet Istennek szolgálni akármilyen pályán, akármilyen körben. * Mikor az ipari munkások közt olyan sok a vallás ellensége, jól esett olyan műlakatossal megismerkednem, aki egyik városban az evangéliommal erősíti és tartja össze a csekélyszámu protestánsokat. Az ilyen önkéntes evangéliomi munkások sokszor több eredményt érnek el a lelkek megtartásában, mint a hivatalos igehirdetők, mert ezekre nem modhatják rá könnyelműen, hogy a kenyérért beszélnek. * A konferencián jóval többen voltak a reformátusok, de szép számmal vettek részt az evangélikusok is. Egyházunk tagjai előtt az egész munka még sokkal ismeretlenebb. A reformátusoknál ellenben régen megkezdte már Szabó Aladár theol. tanár, majd budapesti lelkész, aki hozzácsatlakozott munkatársaival sok félreértés és nehézség között lassanként egész kis gárdát nevelt egyháza számára s ma már a református egyháznak sok kiváló képzettségű, mély hitü fiatal lelkésze munkálkodik a hitélet felébresztésén és gazdagításán. S hozzájuk egyre több világi ember csatlakozik, hogy részt vegyen a nagy aratásban. * Ennek a munkának ma is sok félreértéssel és félremagyarázással kell küzdenie. Ellenségei csak az emberi gyarlóságot veszik észre, nem a benne munkálkodó isteni erőt és jóakaratot. Sokaknak az nem tetszik, hogy az evangéliomot s a Krisztus szolgálatát nem keveri össze világi mulatságokkal és hiúságokkal, hanem megalkuvás nélkül megy a maga utján. Sokan azt vetik szemére, hogy nem ragaszkodik eléggé a külső egyházi formákhoz s a szekták felé egyengeti az utat. Erre nézve elég cáfolat az a körülmény, hogy a református egyháznak is épen az egyházukért legjobban aggódó s értük legkomolyabban dolgozó lelkészei közül kerülnek ki a Bethániának s az Evangélikus Munkások Szövetségének támogatói. Nemhogy ez egyengetné az utat a szekták felé, hanem csak úgy tudjuk a nagy lendülettel megindult baptista és methodista munkát ellensúlyozni, ha a Bethánia és az Evangélikus Munkások Szövetsége példájára azonnal hozzáfogunk az egész vonalon bibliával, imádsággal, hűséges munkával, megtéréssel, keresztyén élettel az egyház hitéletének megújításához. Ha ezt sürgősen megtudjuk tenni: rövid idő alatt a Sátán helyett az Urnák lesz nagy aratása a lelkekben. Szalay Mihály. Kedves halottunk emlékét méltóképen megörökíthetjük, ha van jó fényképünk róla. Fényképe után megrendelhetjük művészi olajfestésü élethű arcképét. *A címet és feltételeket lapunk kiadóhivatala közli. TÁRCA. = Imádkoznak értem. Kínok közt telnek napjaim itten; — Szegény rab sorsa Ínség, nyomor! — Meginog minden, amiben hittem; A kétség rémes árja sodor ... De bármint lesújt a jelen .súlya: — Roskasszon bár a nehéz teher — Egy kép kecsegtet reménnyel újra, S felemel, ha a kétség lever ... A messze távol kéklő ködében Előttem áll a kicsi szoba! ... S míg rám a való mered sötéten: Erőt merítni megyek oda 1 Derengő fény a kicsi szobába’ — Lobogó gyertya halvány világa ... Három kis árva imára zárva Emeli égre kicsi kezét... Száll esdeklése Istenhez égbe: — Imába fonják apa nevét J... Halovány arccal jóságos angyal Hajol föléjük remegő ajkkal!. .. Imájuk ott fenn a fényes égberi Meghallgatást nyer bizonnyal — érzem! Összetört lelkem feléled bennem; Fáj, hogy nem lehet közöttük lennem, De a reményem viharban — vészben: Hogy otthon most is — mint akkor: régen — Angyali ajkak imádkoznak értem! — Nikolsk-Ussurisk, 1920. Kovács János. Szegény ember pacsirtája. irta: Csite Károly. Ez a bús mesém egy mezei dalos pacsirtáról és egy istenfélő szegény emberről szól. Egy tehénkéje és egy köz mezei földje volt a szegény embernek és öt apró anyátlan, aranyhaju leánykája. Az egy tehénkéjével szántogatta meg évről-évre a kis földecskéjét a szegény ember. Míg ő és igavonó állatja izzadt a nehéz munkában, fejük felett a magasban a pacsirta zengte dalát. A szegény ember meg-megállt a szántásban, úgy hallgatta gyönyörködve, meghatott szívvel-léiekkel a zengő, ősi dalt, amit a földdel együtt apjától kapott örökségül. Oh, te áldott mindennapi kenyeret termő, szép, édes anyaföld, mily nagy kincs vagy te, mikor még a legszebb imádságos dal is örökségül jár veled 1 Úgy szerette, annyira rajongott a szegény ember az áldott, kis földjéért, hogy azt hitte, nem is tudna élni nélküle. S ép úgy szerette a pacsirta is, hisz neki a családi tűzhelyét, fészkének a helyét is az nyújtja. — Ez a mindennél legdrágább föld 1 Soha nem válók meg tőle! — rebegte a szegény ember. * — Ez a legszentebb föld! Örökké ez lesz a hazám 1 — zengte fent a magasban a pacsirta. Láthatatlan mennyei szárnyakon egy angyal repült el a szegény ember , fölött és a pacsirta alatt:
