Harangszó, 1921
1921-04-24 / 17. szám
F 130. HARANQSZÓ. Történelmileg és lélektanilag egyaránt: lelki és erkölcsi küzdelmek képét mutatja a keresztyénség élete. A keresztyénség — feladatához híven a krisztusi hit szárnyán Istenhez emel. Ezek után megfelelhetünk arra a kérdésre, hogy mi a keresztyén társadalom ? A keresztyén társadalom — nézetünk szerint — kettős közösség és pedig: az emberek közössége Istennel (I. János l.a); és az emberek közössége egymással; ennélfogva olyan társadalom — és itt csak kiegészíteni óhajtjuk a társadalomról tett előbbi meghatározásunkat — amely Krisztus követése által remény- teljes hittel gyakorolja a szeretet és béke munkáját. Végeredményben a keresztyén társadalom nem egyéb, mint olyan erkölcsi tényező, amely Isten akarata szerint szeretettel fáradozik Isten békeországának megvalósításán. Konferencia után. A Bethánia konferenciája új reménységgel töltötte meg lelkemet. Zöldelő oázisként hatott rám a vég- agban. kel együtt nagy busulással 'öl-évre Illésként én is az umaik es ügyének megtagadását, szövetségének elhagyását, oltárainak rombolását, híveinek megfogyatkozását, csaknem teljes eltűnését. Gyülekezeti munkámban sokszor úgy érez:::::::::::: TÁRCA. == Az Asbóth család. Irta: Porkoláb István. Egyike azoknak az ároni családoknak, melyek hazánk egyház-, nemzet- és kultur-történetében nevezetes helyet foglalnak el; neme3 emlékű prédikátorok, hős katonák, a tudomány és közélet jeles munkásai kerültek ki soraikból. Szájhagyomány szerint alAsbóthok őse hadiszolgálatban Angolországból származott hazánkba a XVI. század végén s 1679-ben nyertek honfiusítást. Nevükkel oklevelesen 1633-ban találkozunk első ízben Rábasömjén egyházlátogatásakor, amidőn „Asbóth rétje* említtetik és Alsószeleste 1641. évi egyházlátogatásakor, amikor As- bóth Jakab az itteni biró. (Protestáns Ehtört. adatt. VI. 114., 118.). Ezektem: egyedül vagyok; ezer gyülekezeti tag közül egynek sem fáj emésztő fájdalommal a hitélet pusztulása, a lelkek sorvadása, a Sátán aratása; senki sem érez epedő vágyat az Isten igéje s ettől megtisztított új élet után; senki sem érzi a megtérés szükségességét, halaszthatatlan sürgősségét, a maga, gyermekei s embertársai lelke iránt való komoly felelősségét és kötelességét. Most a látottak és hallottak meggyőztek, hogy az Úr a nagy hitetlenségben is tartott fenn magának hívó sereget, akik nem hajoltak meg a divatos bálványok előtt, nem oltották ki lelkűk világosságát, nem rázzák le lelkűkről a magukért és másokért való felelősséget, hanem híven világítanak abban a körben, ahova a Gondviselés állította őket. Egyúttal még tisztábban beláttam, hogy sem a háborúk és forradalmak, sem a gyűlölettől diktált békék viharában, földrengésében és pusztító tü- zében nem volt és nincs ott az Isten, hanem ott van a lelkeket mentő hitnek és szeretetnek csöndes munkájában, mint új életet, új aratásra való reménységet fakasztó szelid tavaszi fuvalomban. A vihar, a földrengés, a tűz csak előtte járt és utat készített az Úrnak s Ó most jön, hogy lelkének tavaszi fuvalmával a romokon új virulást, a sivatagban új forrásokat, a hitetlenségben új hitet, a halálban új életet fakasszon. Lelkének fuvallata volt érezhető a Bethánia konferenciáján s az árad bői és egyéb adatokból kitünőleg Sárvár vidékét tekinthetjük a család származási helyének ; itt: Röbasöm- jénben, Alsószelestén, Hegyfaluban tűnnek fel a legrégebb időkben s szakadtak át azután a szomszédos Sopron-, majd idővel Veszprém-, Fehér-, Krassószörény-vármegyékbe és az ország más részeibe. Nagyon kiterjedt, messze elágazott család s a Pápán, Sárvárott és Győrmegyében napjainkban élő Asbóthok is tárgyalt családunkkal azonosak. Nemességet Asbóth Gergely nyert 1715-ben. Egy és más körülmény azonban amellett szól, hogy a család némely tagja már jóval előbb is nemesi joggal élt. Abban a korban a nemességgel járt együtt a birtokjog, az „Asbóth rétje“ elnevezés pedig kétségtelenül a család birtokos voltát bizonyítja. Talán éppen erre való hivatkozással kérte a nemességszerző az armálist s kapta is meg III. 1921. április 24. ki minden ahhoz hasonló nemes munkából. * Mikor széltében-hosszában az a panasz, hogy az emberek nem érdeklődnek a vallási kérdések iránt s egy-két lépést, egy-egy órát is sajnálnak a templomtól és az evangéliumtól : több száz ember nem sajnálja, napokra otthagyni rendes foglalkozását, sok költséggel, fáradsággal elmegy, napokon át figyelemmel részt vesz az előadásokon,, amelyek mind vallási kérdésekről szólnak. A délelőtt, délután imádsággal és irásma- gyarázattal tartott áhítatokon is annyi a résztvevő, hogy az erre szánt terem helyett nagyobbat kell keresni. Makóról, Püspökladányból nem restéinek egyszerű földmiveló férfiak és nők nagy munka időben tetemes áldozattal fölmenni a fővárosba, hogy az előadásokon részt vehessenek s ók sem fáradnak ki a napokig tartó, tehát változatosságuk mellett is fárasztó előadásokon. * A szeretetvendégségen egyszerű, őszinte szeretet árad el. A férfiak nem az ivásban, a nők nem az öltözetben kívánnak versenyezni. Ezek már tudják, hogy az Istenországa nem ételben, italban áll, hanem igazságban, békességben és Szentlélek által való örömben. Ezek már érzik, hogy értéküket nem a rájuk aggatott csillogó holmik adják meg, hanem lelkűknek kincsei. rolytól, kinek a nemesítéseinél, mint tudjuk, fő fontosságú az a körülmény, ha a folyamodó már előbb is nemesnek tartatott, vagy honorátior volt, ami egyenesen jogcím gyanánt szolgált arra, hogy a nemesség megadassák. Családját az ismeretlenség homályából Asbóth János emelte önmagával együtt a legjobbjaink közé. A Dévai-Biró Mátyások, Erdósy-Sylves- terek méltó utóda ö; kuruc tábori pap, majd prédikátor a legjavából, esperese és restaurátora a végpusztulás előtt álló kemenesaljai egyházmegyének. Nagy pap, jó hazafi abban a korban: a protestáns vértől- könnytól nedves, jaj-szavaiktól hangos XVII. század második felében, amikor prédikátornak és jó magyarnak lenni nagyon nehéz volt, kuruc- nak lenni meg éppen erény. A vasvármegyei Hegyfaluban született 1655. körül, Nemescsón halt
