Harangszó, 1920
1920-03-21 / 12. szám
1920. március 21. lomok, alacsony templomok égfelé rutató tornyok, mind megannyi út- elzöi az oltárokat építő kér. léleknek, anubizonyságai a vallásukért áldozni, verejtékezni, dolgozni, élni tudó elö- jöknek, kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt. A fennálló templomok mind arról beszéltek, hogy valamikor ott hangzott a szívek rejtekében — az biztosan tudja, aki a szíveket vizsgálja — a zsoltár szava: >Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem, hogy lakhassam az Úrnak házában életemnek minden idejében, hogy nézhessem az Urnák szépségét és gyönyörködhessem az ó templomában!« (27. zsoltár 4 ) És ezek a gondolatok, amelyek a romokról, a széthullott kövekről, a fennálló díszes templomok felé fordították tekintetemet, egy pillanatig vigasztalóig hatottak, de a következő percben egy rövid sóhajtásba mégis ezt foglaltam bele: óh ! hacsak az az egy templomrom lenne ott a bobai temetőben, hacsak az az egy beszélne letűnt nehéz időkről, ha nem volna több, talán sok olyan templomunk, amelynek már évek óta epen csak régi kövei jelölik helyét és beszélik egykori dicsőségét! Ma még fennállanak ugyan, magas tornyaik tetejéről aranyozott kereszt világít bele az éjszaka homályába; külső díszük talán meg van, — hiszen az elődök alapítványai erről gondoskodnak — de ha úgy ünnepnapon végig tekintünk az üres padsorokon, s hallgatjuk a kevesek aja- káról elszálló fáradt éneket, úgy tűnik fel az egész alkotás, mintha csak rendezett kőrakás lenne az a templom, „Mit csinálnak Magyarhonban ? Esznek, isznak és dalolnak,“ — álmodoznak, szókkal hadakoznak, de nem cselekszenek. Jól van, úgymond, — í Csakhogy aztán Majd ha ember kell a gátra, Korhely gyáván, ne maradjon senki hátra!* »A sors és a magyar ember« c. költeményben sivár képét rajzol hazánkról : gaz veri föl a gazdag földet, könyvet nem vesz senki, mert csak a kutyabőrnek van becse, gab- nánkat, szüretünket a szomszéd söpri el, rút posvány fedi a földet, a nép >Megvásárolt kezekkel — Egymást kiölni kész«, — és mindez azért van, mert a magvar a sors szeszélyére bizta magát. De majd ezután másként lesz! A szeszélyes sors helyett a magyar maga veszi kezébe hazájának irányítását és munkálkodni kezd. Ki nem ismerné a »Fóti dalt«, mely HARANGSZÓ. amely valamikor sokaké volt, de ma már csak néhány öreg ember ragaszkodik hozzá. Én az ilyen temlomokat, amelyekbe kevés ember tér be, amelyeknek áhitatos csendjében csak néhányan akarják igazán vasárnappá, áldott ünnepnappá szentelni a pihenésre szánt hetedik napot, úgy tekintem, bármily fényesek legyenek is különben, mintha romok volnának, lassan porladó köveik ma is szomorú időről beszélnek, lehulló vakolatuk a leggonoszabb ellenségnek, a közönyösségnek, egy-egy újabb diadalát hirdeti! Földmíielés és növénytermesztés. Irta: Németh Dénes áll. kertészeti felügy. Melegágyak. A melegágyba mindaddig ne helyezzük el a földet, amig arra alkalmassá nem vált, vagyis amig a trágya-alap keret közötti, illetve az ablakok alatti része át nem melegedett, vagy — amint egyik humoros kertmunkásom szokta nevezni — kiizzadt, begyulladt, átbagózott, mert a frissen összerakott trágyaalapból kezdetben fejlődő ártalmas gőzök és a túlságos meleg a talajt könnyen hasznavehetetlenné teszik. Amint azonban ez 4—5 nap múlva már megtörtént, ne késlekedjünk s föld belehelyezésével. A melegágyba helyezendő földnek jó tápdusnak és gondosan átrostált kerti talajnak kell lenni s hogy nagyobb vízáteresztő csengő pohár mellett lelkesít, hogy tenni is kellene már egyszer valamit. Ott van végül a Szózat, az ősök vérével megszentelt magyar földnek parancsa, a rendületlenül! Hány ezer es millió magyarnak acélozta meg mir az a Szózat lelkét és karját, hány gyöngébe, kishitübe, ingadozóba varázsolta vissza a hazaszeretetet, a hitet és reményt, hány ezer idegenbe szakadt magyart parancsol vissza az ősi hanthoz! Számos hasonló szellemű költeménye van még Vörösmartynak, de a fölhozott néhányból is tisztán látjuk, hogy benne is össze volt forrva Széchenyi két nagy eszméje: a nemzetérzés és a haladás, a munka, a reformok sürgős megvalósításának gondolata. így találjuk ezt a többi költőnél is, nagynál, kicsinynél egyar^nk (Folyt kÖT.) 93 = Hogyan = lábolunk ki? I A nagy világégés üszkei lepted a magyar földet. Ezer-| éves hazánkat romjaiból kell 5 újjáépíteni. Az elkövetkezői nehéz idők mindenkitől vílá-1 gos kötelességtudatot, a fele-1 lősség átérzését és hű köte-§ lességteljesítést kívánnak. Krisztusnak lelke nélkül el-g pusztulunk. Egyedül az evangéliom isteni Éj hatalma menthet meg bennün-l két. | Méltán számíthatunk tehát! a jóakaratu emberek támoga-| jutására azok az intézmények, 2amelyek az evangéliomi szel- ilem megerősítését, Krisztusi gügyének diadalra juttatását^ I tűzték ki célul. A Dunántúli Luther-Szö- '£ vétség az evangéliom védel-jj mére alakult. Legyen Ön az első tízezer jj között, akik a Szövetség tag- ? jaivá lesznek. Senki sem re-8 mélheti, hogy csak a maga 8 erejére hagyatva elérhet any-i nyit, mint abban az esetben,^ ha összefog a vele egy aka-i raton levőkkel, egy cél feléri törekvőkkel. Egymásra va-| gyünk utalva. A Dunántúli Luther-Szövet- ségnek szüksége van Önre; Önnek szüksége van a Dunántúli Luther-Szövetségre. Jelentkezzék belépésre lelkészénél, tanítójánál, vagy Szombathelyen az evangélikus püspöki hivatalnál! Tagsági díjak: I. alapító tagság 200 K, 2. rendes tagság egyesnek 6 K, családnak 9 K. 3. segítő tagság 2 kor. mUhHnEBmSp
