Harangszó, 1920

1920-03-21 / 12. szám

90.

HARANGSZÖ.

1920. március 2Í.

Raffay püspök több időszerű kérdésről.

Raffay Sándor ev. püspöktől, akinek erőteljes és értékes egyénisége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a közfigyelem és közbecsülés evang. egyházunk felé fordult, több időszerű kérdésre nyilatkozatot kértünk. Kérésünknek lekötelező készséggel tett eleget s érdekes nyilatkozatainak első részét a következőkben közöljük:

Tapasztalható-e a keresztyéa jelszó mellett a fővárosban mélyebb lelki megmozdulás ?

Erre a kérdésre — válaszolt Raffay — határozott és örvendező igennel felelhetek. Nemcsak a nálunk is sokkal élénkebb templomlátogatás bizonyítja azt, hanem az egyházhűségnek és az áldozatkészségnek látható fellendülése is. Minden egyházi ügy jobban érdekli most az embereket, mint a vörös megtapodtatás előtt. Most sokan nézik más szemmel az egyházat és annak munkáját, mióta látják, hogy az egyháznak nagyobb a policiális jelentősége, mint a legjobb rendőrségnek.

De ennél is fontosabbnak ítélem azt a lelki közeledést, amely a keresztyén egyházak híveinek nagyobb részénél valóban őszinte, kisebb részénél még mindig csak kikényszerí- tett és hátsó gondolatokkal terhelt, itt van pl. a nemzetgyűlés megnyitásánál tartott istentiszteletek ügye. Igaz, hogy eredetileg nem terveztek

mást, mint csak »Veni Sanctét*, de azt is ki kell emelnem, hogy amint ezt a miniszterelnöknél szóvá tettem, minden vonakodás nélkül belement a dologba, csak azt kérte, hogy ne tartson a mienk sokáig. És ime a magyar nemzetgyűlésen együtt jelentünk meg Isten és a világ előtt a katholikusokkal és mindenki örült neki s egyik római kath. püspök volt az első, aki üdvözölt engem és örömét fejezte ki, hogy békességesen együtt fungáltunk. Már csak ez is azt igazolja, hogy a mélyebb lelki megmozdulás bekövetkezett, csak ne legyen sekélyes és rövidéletü.

A közönségben is észlelhető a megváltozás. Az emberek széliében hangoztatják a keresztyén egyházak békés együttélésének szükségét. Az Egyesült Kér- Liga pedig programm- szerüen és őszintén törekszik a bevett keresztyén egyházak egyenjogúsítására s kérésemre teljes készséggel adott előterjesztést a miniszter- elnökhöz a protestáns istentisztelet megtartása érdekében.

Viszont azonban a régi szellemnek is vannak jelenségei. A kath. missió- társulatban mozogni kezdenek a kon- gregációs elemek. Azt hiszem azonban, hogy ezeknek nem lesz meg egyelőre az az erejük, amivel a háború előtt előkészítették a vallástalanság visszaható tombolásait Mert mindig a túlzók viszik be a társadalomba a gyűlölködés útján a közönyt és az ellenhatást.

Várható-e a kér. egyesülés jelszava nyomában tartósabb eredmény?

Ha a keresztény egyesülés pártját céltudatos és komoly politikusok és nem alkalmi stréberek vezetik, akkor a legjobb eredményeket várhatjuk az egyesüléstől. De nem ez egyetlen pártban van a keresztyén újabb ébredésnek egyetlen kezessége. Fontosabbnak tartom 'azt, hogy úgy a kisgazdák pártja, mint a középpárt is keresztyén jelszóval indul harcba. A pártoknak tehát mindenike zászlajára irta a keresztyén újjászületés jelszavát. Most már csak ügyes és gyakorlott vezérek kellenek, akik nem engedik, hogy a jelszó puszta korteseszközzé soványodjék, hanem arra törekszenek, hogy megvalósuljon. E téren ránk protestánsokra különösen nagy feladat vár: az éberen őrködő lelkiismeret feladata. Nem arra kell törekednünk, hogy mohón nyeregbe jussunk, hanem csak arra, hogy a haladó szekérről bennünket többé gyalogszerre le ne felejtsenek.

Hogyan nyert elhelyezést és hogyan folytatja működését a pozsonyi theo- lógia ? Van-e elég hallgatója ?

Még Huszár Károly kultuszminisztersége alatt bejelentettem, hogy egyetemes egyházunknak mind a három theológiája veszedelemben van s részben hozzáférhetetlen. Huszár belátta a kérdésnek felekezeti érdekeken fölül ártó nagy kulturális jelentőségét és Tóth és Pékár államtitkárok, majd később Imre államtitkárnak is teljes készségű támogatására a Keleti AkaTárca.

A nemzeti eszme s a reformok szolgálatában Széchenyi és Kossuth korában. 2

Irta: Ruzsonyi Béla.

Ezúttal a legnagyobbról akarok megemlékezni, Eötvös Józsefről, kinek Yninden tollvonása a reformeszméket, a javítást,, a magyarság haladását szolgálta. Ö azt tartotta, hogy a költészet játékká sülyed, ha elszakad a kor vezető eszméitől. Eötvös irodalmunknak s történelmünknek legmélyebben érző alakja, rendkívül érzékeny, az elnyomottak, nyomorban szenvedők iránt mély részvétet érző szíve volt. A szív költőjének is szokták őt nevezni.

Lelkében egy jobb, igazibb világot hordott, melyet meg akart valósítani,

s erre, ennek a jobb világnak a megvalósítására szentelte egész életét.

Első regénye, a Karthauzi is tele van már nagy eszmékkel, de ezek még általában az egész emberiség ügyeire vonatkoznak. Második regénye : A falu jegyzője, azonban teljesen a magyar viszonyokkal foglalkozik. Egy képzelt vármegyének életét rajzolja s ebben a megyében bemutatja a megyei rendszernek a régi magyar közéletnek minden hibáját, visszaélését, bűnét. Gúnyolva Írja le, a sok meddő ülésezést. Azt mondja: »Nincs nép a föld kerekségén, mely annyi üléseket tartana, mint mi.c Feltünteti hazánk szegénységét, azt a nagy különbséget, mely a nép s a nemesség közt van^c Szánakodással ír a rongyos födelü, roskadt kunyhók halvány, beesett arcú népéről, mely csak a sírban pihen »«meg. Több helyen szól a göröngyös utakról, a rozoga hidakról. A magyar nemesről

fájdalmasan szomorú képet festi, iszik, pipáz, agarász, nem törődik semmi komoly dologgal.

Két jókora kötetre terjed Eötvösnek ez a regénye s mindenütt lapja tele van a régi, 80 — 100 év előtti magyar élet bajaival. Hogy mi volt a célja ennek a magyar nemesnek, sőt arisztokratának véreinek, saját társadalmi osztályának ilyen sötét- tónusu rajzával, könnyű kitalálni. Ki akarta mutatni a régi rendszer tarthatatlanságát, meg akarta utáltatni a régi hibákat, bizonyította, hogy minden téren javításokat, gyökeres reformokra van szüksége a magyarságnak. A szíven át igyekezett az észre, értelemre hatni.

Amennyiben ezek a hibák részben megszűntek, ebben, kétségtelen, nagy része, érdeme van Eötvösnek is; az pedig, hogy részben még ma is megvannak, valóban nem rajta, hanem nagy részének hitványságán múlt.

■