Harangszó, 1920
1920-03-21 / 12. szám
XI. évfolyam. 12. szám. Falaid* azérketztő *i kiadd: SZALAY MIHÁLY. TAr**zarkt*zt4: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lováazpatonára (Vatzprémmegya), aldfl- zatésl dijak, reklamációk a HARANQ3ZÓ kiadóhivatalának Szentgotthórdra (VntvArmagye) küldendők Előfizetést elfogad minden evang. Iáikéit 4* tanító. EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. 8zerka»ztl * a kiadóhivatal vezetője: CZIPOTT GÉZA SZENTQOTTHÁRD (Vasvármegye.) A ,,Harangszó" előfizetési ára: egész évre közvetlen küldéssel 20 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példány) IS korona. A „Harangszó" terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó hl- veinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Megjelenik minden vasárnap. A fogolyvárók. Szegény hajlék. Benn nem öröm tanyáz, Elűzte onnan bánat és a gond; Naponta benne vendég csak a gyász, Szegény asszony csak bánatkönnyet ont. Hfi párja messze idegenben él. Ha él! Ezen töpreng a jó anya, Lelkében nincs tavasz, csak kínzó tél, Nem lel, ki néki jó hirt mondana. Előtte imakönyv s a biblia, Mit évek óta buzgón forgatott, Volt rá ideje megtanulnia Nem egy vigasztaló szent mondatot. Megtartó, nem vesztette el hitét, Bizalma Istenéhez, nem lazult, Naponta áldotta a szent igét, Belőle bízva tűrni megtanult. * A jégvirágos ablakok alatt Iskolás gyermekek kedves raja, Kacagva, évödve tovább halad, A szegény lakba bchallik zaja. Nyílik az ajtó és rajta belép Szegény anya egyetlen gyermeke. Nem kérdezi, kész-e már az ebéd ? Ez néki most tán nem is kellene. Szívét szokatlan öröm tölti el. Anyja e nagy örömre ráfigyel. És szól a gyermek anyja oldalán: Mit mondok néked, édes jó anyám ! Halld csak, tanitónéni mit beszélt! Hogy hazajön a sok fogoly, Ki eddig rideg idegenben élt. Úgy-e könnyed ezután nem omol ? llgy-e az én apám is hazatér A sok hiába várt levél helyett? Nem is múlik el még a fagyos tél, És édes apám már itthon lehet. — Tanitónéni azt is mondta ám, Sok, sok, nagyon sok pénz kell arra majd, Hogy hazatérhessen az én apám, Amíg fa, fű, virág rügyez, kihajt. — Úgy-e anyám, bár szegének vagyunk S nincsen egyebünk, csak e kis szoba, Néhány fillérkét majd mi is adunk, Ezért mindenünk még nem vész oda. Adok én is; bizony én is adok; Perselyemben néhány fillér akad, Igaz, többet adnak a gazdagok, Náluk a forrás bővebben fakad. — A kis gyermek feltöri perselyét, S mit gyermekszívvel nyújt, egy kis vagyon. Érte, ki számon tart hitet, erényt, Annak áldása száll rá gazdagon. Almásy Brúnó. Dr. N. Söderblom upsaiai érsek cikke. Minden tőle telhetőt elkövet evangélikus egyházunk, hogy a rendkívül kritikus és halálosan komoly helyzetéből kisegítse édes magyar hazánkat, Ez a nemes szándék volt mozgató rugója dr. Raffay Sándor evangélikus püspök külföldi útjának is s hogy mily eredménnyel, arról számol be alábbi közleményünk, melyhez dr. Leffler Béla. jelenleg is külföldön tartózkodó hittestvérünk jóvoltából jutottunk, aki ott folytatja a külföld rokonszenve ébrentartásának nagy munkáját, ahol őt Raffay elhagyni volt kénytelen. Hogy a külföldiek mily tájékozottak viszonyaink felól s mily komoly érdeklődéssel viseltetnek irántunk, kiviláglik az upsaiai érsek alábbi nyilvánosságra került soraiból : ^ »Égetően fontos kérdés a felekezeti kisebbségek kérdése. Ez különösen nagyjelentőségű Magyarország azon részeire, melyek most Románia és Cseh-Szlovákia uralma alá kerültek, valamint Németország azon részeire, melyek tiszta evangélikus és nagyrészben tfeta német lakosságukkal LengyeioAág alá kerülnek. Erre nézve a szö^tség hollandiai csoportja részéről — Hollandiának több száz éves tradíciója van a vallás- szabadság kérdésében — már kész javaslatok vollfk. Különösen súlyos az egykori Mtgyarország helyzete. Összesen 4 millió volt a protestánsok létszáma, azok közül is egy és ‘A millió lutheránus, akik az iskolázást és az írni-olvasni tudást tekintve, Magyarországon a legnagyobb per- centszámmal szerepelnek. Iskoláikat, gimnáziumaikat, akadémiáikat — egy jogit és három theologiát — legnagyobbrészt a saját eszközeikkel állandó virágzásban tartották. Hogy milyen kritikus a helyzetük most, azt elég két ténnyel megvilágítani. A román megszállás megakadályoz minden közlekedést az anyaországgal, sőt az egyes egyházi kerületekkel is, azonkívül tudatlanságból — hiszen Romániának van a legtöbb analfabétája egész Európában — megakadályozza az istentiszteleteket, erőszakos rendeleteket ad ki és nincs semmi érzéke az egyházi személyek törvénybiztosította jogaival szemben. Még nehezebb és hatásában még puszlítóbb az a körülmény, hogy az ev. akadémiák az új Magyarország halárain kívül feküsznek. Mi a tennivaló? Fenntartani a régieket lehetetlen, újakat felállítani pénzügyi szempontból kivihetetlen. Tehát a lét vagy nemlét kérdése előtt áll az evangélikus keresztyénység és a nyugati kultúra egy része, melynek történeti tradíciói is vannak. A vezetőség tehát egy prejudikátummal és kellő analógiával támogatott fölterjesztést intézett a békekonferencia elé, hogy dacára különböző állami hozzátartozásnak, az egyházi kapcsolat, beleértve ez egyházi iskolaügyet is, a régi keretek között tartasséíc fenn. Ez az egyetlen módja, hogy megakadályozzuk a vallásra és a műveltségre nézve oly súlyos következményekkel járó fölbomlást.« AdakozzuiÉ a Harapó terjesztésére!
