Harangszó, 1920
1920-03-14 / 11. szám
84. * HARANQSZO. 1920. március 14. maradt, annak jóformán egyetlen elzárt kis tanyája a családi fészek. Mint a madár a fészkére, Szomju vándor hűvös érre, Mint a gyermek anyaölbe, — Vágyom én e nyájas körbe. Azért minden kommunizmusnál és szociálizmusnál emberszeretőbb, áldásosabb üdvösebb hivatást teljesít a vallás, a keresztyénség, az egyház, amikor Isten nevében őrt áll a családi életet, a családi boldogságot Isten szent akaratára alapítja és Isten oltalma alá helyezi. Ha az Úr nem építi a házat, a családi boldogság épületét, hiába fáradnak, akik azt építik. Ha az Úr nem őrzi a házat, ha az Úr nem őrzi a gyermekeket jobban, mint a szülők tudják és a gyermekekkel együtt a szülőket is, akkor hiába vigyáznak az őrizők. Ha azt akarjuk, hogy egy új, jobb, boldogabb kor virradjon reánk, akkor kezdjük meg az építés munkáját mindenekelőtt a családi körben. Hassa át egész családi életünket a Krisztusi szeretetnek a szelleme és mi szülők fordítsuk a legnagyobb gondot gyermekeinknek istenfélelemben és jó erkölcsben való nevelésére. Ez a legdrágább kincs, melyet reájuk örökül hagyhatunk. Enélkül pénz, vagyon, gazdagság mit sem ér. Hogy pedig nevelő munkánk sikeres legyen, párosítsuk a szülői szeretetet erkölcsi komolysággal és szigorúsággal és járjunk elől mindenekben jó példával. Mert az intés, dorgálás, feddés nem ér semmit, ha hiányzik mellőle a jó példa és a szeretet. A család nevelő munkáját pedig egészítse ki az iskola és a templom. Csak ha ez a három tényező össz- hangzatosan együtt működik az Úr szolgálatában, csak akkor épülhet fel egy jobb jövő, csak akkor épül a szívekben Isten országa. De az első fundamentomot a család van hivatva megvetni és azért elsősorban mi szülők, családfők újítsuk meg a válságos időkben szent elhatározással a Józsué fogadását: Én és az én házam az Urat tiszteljük. Ami pedig végül az egyéni életet illeti, vájjon ennek a boldogsága is épülhet-e más fundamentomon, mint a valláson, az Istenben való hiten és bizodalmon? Vájjon e nehéz időkben nem tapasztaltuk-e még sokkal inkább mint bármikor, hogy az élet viharai, szenvedései, megpróbáltatásai közepette nincsen más igazi támaszunk, vigasztalásunk, oltalmunk, segedelmünk, csak az Úr és az ő szent igéje? És vájjon tudnánk-e nyugodtan gondolni a jövendőre csak egy percig is, tudnánk-e bízni egy jobb jövőben, tudnánk-e kötelességeinket igaz odaadással teljesíteni, ha nem élne bennünk az a hit, az a bizodalom, hogy aki eddig megsegített, meg fog segíteni ezután is!? Ez a hit, ez a bizodalom pedig csak akkor áll szilárd alapon, ha arra a Jézus Krisztusra támaszkodik, akiben Istennek atyai szeretete, üdvözítő kegyelme megjelent minden ember számára. Vajha Istennek a Jézus Krisztusban megjelent atyai szeretetét, kegyelmét ismernénk meg mindnyájan és mind egyenként szívből vallanánk: Óh tudom, tudom, kiben hiszek, Nem, nem hagyom el hitemet. Akármely terhet könnyen viszek, Míg ez emeli lelkemet. Szent vallás, te vagy legfőbb kincs, Náladnál becsesebb jó nincs. Horthy Miklós Magyar- ország kormányzója! Magyarország kormányzói tisztét elfogadom! A kemény férfiszó érces csendüléssel csapott bele a templomi csendbe a nemzetgyűlés termében. Utána egy percig még néma csend, lélekzetvé- tel sem hallatszik, azután orkánsze- rüen csattan: »Éljen Horthy Miklós, Magyarország kormányzója!« És ott állt a férfi az ország tanácstermében, akinél nehezebb fel- ' adatra aligha vállalkozott még ember. Talán csak az egy Hunyadi Jánoséhoz lehet hozzámérni azt a feladatot, ami most Horthy kormányzóra vár. Akkor volt az ország így megtépve, legázolva. Akkor állt úgy a sír szélén a magyar nemzet, mint ma. A hosszú harcok vérvesztesége után a belső pártviszályok Toppantották nek, de pénzt is áldoznak, ésszerűen gazdálkodnak, maguk járnak utána gazdaságuknak, könyveket hozatnak, tanulnak a külföldtől. Az egyik egész kis viruló gyarmatot alapít birtokán ; csak azoknak ad földet, akik kötelezik magukat, hogy az ő tervei szerint észszerűen művelik, kertészkednek, gyümölcsöt termelnek stb. Jó utakat épít, gyárat, kórházat alapít, olvasókört, takarékot létesít. Teve van ez a munka hasznos eszmékkel, jó példákkal, lelkesedéssel. Közel száz éve már, hogy Fáy ezeket írta; azóta sok minden megvalósult abból, amit hirdetett, részben az ő érdemeként; de bizony nem egy eszméje még mindig aktuális. Gaál József neve is feledésbe merült már, pedig korának, a múlt század 30-as, 40-es éveinek buzgó irómunkása volt ő is. Rá is nagy hatást gyakorolt Széchenyi, ki személyes barátságára méltatta a szürke hivatalnokban a nagy eszméket szolgáló buzgó írót. sírba. Ilyen férfiakra, ilyen ideális lelkű, önzetlen »mindenesekre« volna szükségünk most is! Tollát is a használni akarás vezette. Irodalmi munkáiban nemcsak arra törekedett, hogy gyönyörködtesse olvasóit, hanem elsősorban arra, hogy felhívja figyelmüket elmaradottságunkra, sok-sok nemzeti hibánkra, hogy kifejtse előttünk, mit kell ten- niök, hogy beléjük csepegtesse Széchenyi eszméit. Több száz apró mesét írt. Ezekben kigúnyolta a magyar élet különféle hibáit: a szalmalángu lelkesedést, a sok beszédet, amit nem követ a tett, a hamarkodást s a ma- radiságot, a munkátlanságot stb. stb. Például egyik kétsoros meséje: A varjak gyűlése: A varjak gyűlést tartottak. — No mit végeztetek? kérdi egy visszatérőt a szarka. — Azt, hogy a jövő gyűlésen fogunk végezni. -- Ugyebár ebben a két rövid sorban is mennyire elevenére tapint a magyar életnek! Ezek a mesék magára Széchenyire is nagy hatással voltak; ő maga mondta egy megyegyülésen, hogy a reform teendőire nézve az első eszmét, akaratot, önelszánást Fáy meséi ébresztették benne. Bizony-bizony ma is jó lenne elővenni jó Fáy András meséit, mert hiszen azok a hibák, melyeket ő kigúnyolt s így megszüntetni igyekezett, jórészt még ma is csak úgy megvannak, mint Fáy idejében. A Bélteky-ház c. regényében, mely legelső regényeink egyike, széles képet rajzol a korabeli magyar életről. Bizonyára az ő könyvének hatása alatt sokan el is szégyenlették előbbi életüket s a javulás, a haladás útjára léptek. Ugyanebben a regényében mindjárt példákat, mintaképeket is állított, hogy milyeneknek kell len- niök. Rajzolt lelkes embereket, akik buzgón tanítanak, vitáznak s mindent hazájuk javára igyekeznek értékesíteni. Ezek az alakjai nemcsak beszél
