Harangszó, 1920
1920-09-12 / 36-37. szám
XI. évfolyam. 1920. szeptember 12. 36—37. szám. Felelő* «erkeiztő és kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társszerkesztó: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lovászpatonóra (Veszprémmegye), előfizetési dijak, reklámidők a HARANQ9ZÓ kiadóhivatalénak Szentgotthárdra (Vnsvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. V EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szerkeszti s a kiadóhivatal vezetője: CZ IP OTT OÉZA 8ZENTQOTTHÁRD (Vas várm egye.) A „Harangszó" előfizetési ára: fél évre közvetlen küldéssel 20 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példány) 16 korona. A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldinyo- kát küldünk. Megjelenik minden vasárnap. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-S<ZÖVETSÉG“ hivatalos lapja. Hadifoglyainkért. Asszonyok ti és leányok, Szép hivatás vár most rátok : Szebb hivatás annál nincsen, Mint a múló földi kincsen Égi kincset gyűjteni. Messze tájak számos foglya Immár vándorbotját fogja, Bús rabságból hazatérnek, Szinte sír bennök a lélek Az öröm s honvágy miatt. Egy hazánk van, több sehol sem, Szent e földön minden porszem, Édesebb meghalni ebben, Mintsem élni idegenben — Jertek haza foglyaink 1 Drága kincs a tenger gyöngye, — Ám a nő, e lenge, gyönge, Drágább gyöngyöt rejt szívében, Mely nem marad bent a mélyen — A részvétnek könnye ez. Könnyüljön e könnytül a seb, Váljék kincsre minden könnycsepp 1 Tegyétek azt, egy nép várja, Áldozatul az oltárra — S hazajönnek foglyaink. Sántha Károly. Miért támogatom és terjesztem a Harangszót ? Mert a mai válságos időben ez az egyetlen néplap, amely az evangélikus közönséget tájékoztatja, erősiti és a távollevő hitrokonokat közel hozza egymáshoz! Mert ennek támogatása és terjesztése minden egyházát szerető embernek érdeke é6 kötelessége! Mert ez a mi lapunk s támogatását mástól nem várhatjuk! Csüggedetlenül! — Elmondatott a Dunántúli Luther-Szövet- ség soproni ünnepélyén. — Korunk egyik legeredményesebb életű emberének, Bodelschwing Frigyesnek életrajzában olvassuk, hogy az előkelő származású államminiszter fia s Frigyes német császár gyermekkori barátja és játszótársa fiatal gazdatiszt korában egyik vasárnap a szomszéd faluba lovagolt, hogy aratókat fogadjon. Közben betért a templomba, ahol épen missziói vasárnapot ünnepeltek s az igehirdető alapigéül Jézusnak ezeket a szavait vá- tasztotta: »Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.« Beszédének végén pedig azzal a komoly kérdéssel fordult a gyülekezethez: nincs-e valaki ebben a gyülekezetben, aki nemcsak imádkozik munkások küldéséért, hanem maga Is kész elmenni a nagy aratásba ? Az aratófogadásra ment Bodelschwing úgy érezte, hogy az Úr megfogadta őt és neki be ke11 állania aratásába. Isten szolgálatár. szentelte életét, lelkésszé letf sál* resztyén szeretetmunkában Istennek »lyan alkalmas és áldásos eszköz ívé vált, hogy Béthel néven szeretetintézmé- nyekből egész várost alapított, amelyben tíz évvel ezelőtt bekövetkezett halálakor a lelkészeken, diakónusokon és diakonisszákon kívül már hétezernél több volt az intézetek lakóinak száma. Bodelschwing életének és gazdag sikereinek titkát az ő jelszavából ért- ketjük meg. Jelszava ez az apostoli vallomás volt: „ Mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el. “ j II. Kor. 4L] Érezte, hogy meghivatásával megnyerte az Istennek azt a kiválasztottaknak szánt, kitüntető nagy kegyelmét, hogy az ő ügyét szolgálhatja s ez olyan túláradó hálával és bizalommal töltötte el, hogy a csüggedés soha sem férhetett leikéhez. Érezte, hogy mikor a szerencsétlen betegeket, félre-dobott emberroncsokat gyűjtögeti össze és neveli munkára: magának Istennek embermentő céljait szolgálja s ezért biztos volt, hogy Isten áldással és sikerrel koronázza áldozatos, csüggedetlen munkáját. Hasonló szolgálat a célja a Dunántúli Luther-Szövetségnek. Ez is a keresztyén szeretetnek s embermentésnek szolgálatában áll. Ez is a szétszórt csontokat akarja összegyüjtö- getni s ameddig keze elér, az élettelen, sivár valláserkölcsi, egyházi, családi, társadalmi, nemzeti életet akarja életre kelteni és lélekkel megtölteni. A romokon úgy akar új jövőt építeni, hogy Istent kívánja belevinni a világba s a világot fölemelni Istenbe, hogy ne a bűn, hanem Isten legyen itt minden mindenekben. Erre a munkára hívja, tömöríti elsősorban a hivő keresztyéneket s ezek utján azokat a holt tagokat is, akiket az egyház a maga hivatalos szerveivel elérni és Istenhez vezetni nem tud. Ebben a szolgálatban támogatá- s sára kell sietnie mindenkinek, aki csak egy cseppet is érzi a mások javáért, vagy romlásáért való felelősséget s ebből fakadó kötelességet. Ezt pedig minden magát keresztyénnek tartó embernek éreznie kell, mert a rettenetes romlás és összeomlás halálos bizonyossággal bebizonyította, milyen mélyre kell zuhannia az emberiségnek, ha lecsúszik az egyetlen igazi fundamentumról: a Krisztus evangéliomáról s az emberi tudásnak
