Harangszó, 1920
1920-08-29 / 34-35. szám
1920 augusztus 29. HARANQSZO. 203. nem marad kopár, dísztelen. K«. ki nem, virágot ültet rá a ti kéréstekre. Még olyan helyt is, ahol emberek n nem járnak, a hegyek ormán, a ten- gger fenekén is. A szememmel láttam. »T Pent a Kárpátok ormán. Egy órai tri hegymászás után értem a magas io oromra. Csend volt odafönt. Se ma- >b dár, se méh, se szúnyog nem zavarta a a nagy, halotti csendet. Erdő sem tv volt már ott az ormon. Azok lent irí hervadoztak a mélységben. A falvak i kis hangyabolyoknak látszottak. Csak uí két élőlényt találtam odafönt. Majd- rr nem rájuk léptem a nagy, esetlen 0 olasz bakkanccsal. Kát árvácska volt. rf Fejecskéjüket összedugva néztek rám, ti mintha csodálkoztak volna rajtam. £f Én pedig rajtuk csodálkoztam. Hogy d került Ide e két kis virág ? Két csen- b des, néma sirhalom volt mögöttük. H Kik nyugosznak bennük? Nincs a n nyírfa keresztre írva. De tudjuk. A H Kárpátok és a «Hon< védői. Hősi rí halottak. Piatal, vagy öreg, nem tud- ri hatni. Az bizonyos, hogy valahol n messze egy kicsike házban egy-egy b asszonyi vagy leányi ^ arcra könny 3 pereg e sírokért s közben mesét 1 mondanak tágranyflt szemű, szájú if kicsiny árváknak arról, hogy az ő ] jó apjuk, bátyjuk elment messzire r virágot szedni, pici nyuszit fogni ne- i kik... Csend, nagy, néma, halotti ) csend takarja a két sír a két árvácska t titkát. Ki ültette oda azt a virágot I az árva sírokra? A kicsiny árvák r vigasztalni. .. Vagy tán az édesanyai ; sejtelmes szíve előre megérezte a r nagy veszélyt? Mert hát Marci nem érkezett haza > egy hét múltán, helyette levél jött a | kórházi orvostól, hogy látogassa meg r valaki hozzátartozója a kórházban. | Komoly a baj, le kell vágni a Marci | jobb lábát, hogy életben maradhasson. A zord Bakos eddig is kevés szavú , ember volt s most a hosszú úton , mintha teljesen megnémult volna. ; Sem a folyton könnyező feleségéhez, sem máshoz nem szólt. A vasúti kupé ablakán nézte folyton komor révedező i tekintettel a tova tűnő változatos tájakat. Vagy tán semmit sem nézett, i csupán a benső kínos gondolataival viaskodott. Gyorsvonaton utaztak, mégis későn érkeztek: nem búcsúzhattak el még életében a szegény Marcitól. Elköltözött már az ifjú lelke... tán ép akkor búcsúzott otthon az édes szülői hajléktól... — Vesszen már most minden I... lelke, imája, mely felszállt a virágok Teremtőjéhez, Atyjához. És ő ültetett virágot az árva sfrokra, árvácskát a magyar sírokra. Azóta biztosan tele van árvácskával a két sírdomb. Van, aki gondozza őket. De nemcsak ezeket, hanem mindent Keleten, Nyugaton, Északon és Délen, magasan és mélyen. Még a tenger sötét, csendes mélységében is. Ott vannak a legszebb virágok. Korall a halott koporsója, ezerféle tengeri virág a szemfedője. A virágok Atyja Úr ott is. És ő gondozza a hű szívek helyett az árva, magányos sírokat, melyeket nem tud senki, nem talál meg senki. Neki gondja van mindenkire, kivált az elhagyatottakra, az özvegyekre és árvákra, a gyászoló édesanyákra. Ő a virágok Atyja, az élet, az öröm, a szeretet végtelen hatalmú Istene. Evangélioini Munkások Szövetsége Lapunk más helyén találhatja meg az olvasó részletes leírását annak a konferenciának, melyet az Evangé- liomi Munkások Szövetsége Ostffy- asszonyfán rendezett. Részünkről örömmel üdvözöljük ezen új intézményt, amely egyházi életünknek különböző hiányait és bajait akarja megszüntetni és orvosolni. Régóta és sokan érezték, mondogatták is azt, hogy az egyházmegyei, egyházkerületi és egyetemes gyűlések, mint fővesszen a haza is, ba elrabolták tőlem a fiamat 1 — mondta Bakos feltörő hördüléssel, sötét elkeseredett lélekkel, amint haza érkezve bebotorkált hajlékába. A mégjobban meghalványodott kis Veronka átható, szomorú tekintettel nézett reá: — Én is ?!... Édes anyám s nagyanyám is 1 ? Az egész falu vesz- szen?! Kit szeret?... kit szeretett tulajdonkép édes apám?!... Nem tudja azt édesapám, hogy akinek nincs földi hazája, annak égi sincs ? I ' V. Haza hozatták a szülők az ifjú hőst a szülőfalui temetőbe, öt falu népe összesereglett a temetésére. A rengeteg sok asszonynép úgy sirt a sírnál, mint a zuhogó zápor. Csak a keményszívű Bakos szeméből nem hullt a könny. Merev, kemény, szúrós tekintettel nézett maga elé: dacolt a saját kínzó fájdalmával. ként közigazgatási tényezők, nem elégítik ki azt a várakozást, és pedig e jogos várakozást, hogy evangélikus egyházunk közegyházi életének legyenek olyan megnyilvánulásai is, amelyek szorosabb értelemben vett egyházi és vallásos ügyekkel, kérdésekkel foglalkoznak. A lelkészegyletek és tanítóegyesületek sokat tehetnének e téren, ha fel lehetne őket egy kicsit rázni lethargiájukból; de még szerencsésebb az a forma, amelyben az Ev. Munkások Szövetsége iparkodott a célt elérni; amennyiben itt egyháziak és világiak együtt vannak. Dr. Molnár Gyula törvényszéki biró a Szövetség elnöke. Benne egy olyan keresztyént ismertünk meg, aki benső hittel, mély szeretettel és nagy türelemmel fáradozik a lelkek feléb- / resztésén. Köszönet illeti meg azokat / a református atyafiakat is, akik a konferencián résztvettek: Takaró Géza és Olasz Sándor lelkészeket, dr. Csia Sándor orvost, mert előadásaikkal és megjegyzéseikkel felvilágosítást nyújtottak nekünk a Bet- hania-Egylet munkájának irányáról, s bepillantást engedtek abba a szellembe, melyben annak munkája folyik. i A konferencia programmja gazdag 1 és változatos volt. Különösen ki kell S emelnem Takaró Géza irásmagyará- zatait, amelyek inspirálólag hatottak ir s amelyekről én a legnagyobb áldást remélem; továbbá Transchenfels Elzának a vasárnapi iskoláról tartott !r Az édesanya többször összeesett mélységes fájdalmában. Napokig alig evett valamit, minduntalan kibolyon- g. gott a temetőbe. j‘ — Jaj, jaj! nincs már nekem fiam. . . Élvesztettem örökre! . ! . Veronka, Marci sírja mellett gugolt, a virágot ültetett reá. — Vigasztalódjék édes anyám: a jó ember nem veszendő !... Marci , sem veszett el 1 — Jaj, jaj! nem tudok soha vi- 3 gasztalódni 1 Elveszett... elveszett ő ^ örökre I . . . Nem láthatom meg soha ** többé az én szép, jó fiamat I . . . 11 — De anyám, a jó lélek örökké él I S aki istenben hisz: vigaszta- e lódik. . . Marci él most is s örökké 1 fog élni... Én hiszem ! . . . Édes á anyámnak is hinni kell, hogy viszont ,r látjuk őt. . . s viszontlát engem. . . c mert, nemsokára én is elmegyek Marci után s majd egyszer jön utá- ‘c nunk édesanyám is, édesapám is, £ akkor ismét együtt leszünk... • (Folyt köv.)
