Harangszó, 1920

1920-05-23 / 21. szám

140. HARANQSZÖ. ömichen zu Zöblitz bei Marienberg in Meissen) örökli. A férj egyik ta­núja Artner Erhard városi kamarás, a nőé pedig Kőszegi Szekér Mátyás soproni magyar lelkész volt. De Medgyesen sem sokáig marad­hatott Emich. Sopron városa valami ismeretlen okból elmozdította állásá­ból. Akkor ez könnyen megtörtént. Qensei Kristóf soproni lelkészt is például a tisztán evang. városi tanács azért fosztotta meg hivatalától, mivel Űrnapján egy kissé hevesebb beszé­det mondott a pápisták ellen. Emi- chet nagyon sajnálták nem csak a medgyesiek, hanem a rusztiak is. Pirnstingel Clyörgy, Prenner Kristóf s más ruszti polgár 1627. május 5. folyamodott a városhoz, hogy Emich továbbra is náluk maradhasson. »Szorgalmasan tanít és prédikál — Írják róla — nem béres, hanem hű pásztor, a háborúban (Bethlen idején) a legnagyobb veszedelemben sem hagyta el híveit, hanem Isten igéjével és a szentségekkel vigasztalta őket; ha hibázott, legyen iránta a tanács irgalmas; ezután jobb útra tér lelké­szük, botránkoztatás nélkül fog élni és eljárni hivatalában és nem hiszik, hogy az utóda őt pótolni tudná. A várossal szemben Schubert Pál a je­les soproni esperes és Kis Bertalan püspök is oltalmába vette Ernichet. »Az ő püspöke •— irja Emich — közölte vele. hogy a tanácsnak nincs joga őt papi állásától megfosztani, azért csak maradjon meg a papiak­ban.« De tuind hiába volt, Emichnek mégis távoznia kellett Medgyesről. Könnyen megvigasztalódhatott, mert Nadasdy Pál gróf hívta őt vissza Soproukereszturra, valószínűleg a püspök- ajánlatára. Emich 1628. már mint keresztúri lelkész vett részt a csepregi zsjnaton. Ennek a kis me­zővárosnak, mely a pusztulás után a régi díszes kastéllyal együtt most épült újjá, rendszerint csak német papja volt. Nádasdyék pedig, ha itt laktak, a nagycenki magyar papot hívták át udvari lelkészül s ezen szolgálatáért külön is díjazták. Mivel pedig Nádasdy udvarában több ma­gyar nemes is tartózkodott, sürgős esetekben ezek a német lelkész szol­gálatával is éltek. Emichnek azonban több baja volt velük is. 1630-ban a K^reszturott tartott kerületi kis gyűlésen Szilvásy Jakab például azzal vádolta őt a püspök előtt, hogy nem temette el a szolgáját. Emich viszont azzal védekezett: nem tudja, • nem volt-e a megholt török vagy anabaptista, mert soha sem élt az úrvacsorájával. Ebből az látszik, hogy Emich szigorú egyházi fegyelmet gyakorolt Farkas István meg azzal vádolta, hogy az ő feleségét nem akarta Emich az egyháztól kibocsátani, még pedig azért nem, mivel ő, úgy­mond, a németek papja és nem a magyaroké. Talán az ilyen eseteket a cenki udvari lelkész tartotta fenn a maga számára, vagy más oka is lehetett. Emich különben tudományo­san képzett lelkész volt. Még 1631. is egy vitairatot adott ki Tűbingen- ben, melyben Mária menybemenetele ellen polemizál s melyet Kis Bertalan püspöknek ajánlott. Emich volt még a keresztúri né­met lelkész akkor is, midőn az űj várkastélyban az utólag elkészült (ma is meglevő) díszes kis kápolnát 1631. dec 21. ünnepélyesen felavatták. Nádasdy Pál ez alkalommal külön levélben kérte fel a soproni tanácsot, hogy papjuk, a jeles Schubert Pál esperes a felavatáson részt vehessen. Emich mellé Nádasdy még ezen 1631. évben külön magyar udvari lelkészt is hívott Kereszturra Zvona- rics Istvánnak, a püspök fiának sze­mélyében. Ezzel a magyar nemesek kívánságának tett eleget es gyerme­keinek nevelését is erre bízta. Ná­dasdy Pál már 1633. elhalt. Fiatal özvegye Révay Judit a Forgách Ádámmal való újabb házassága ked­véért 1638. nagy lelki vergődés után áttért. E miatt még a saját fia, Ná­dasdy Ferenc is elitélte, ki 1643-. szintén a szép Esterházy Julia kezéért tagadta meg apáinak hitét. Emichnek, ha előbb már el nem ment, most kellett Kereszt úrról távoz­nia, mert Nádasdy Ferenc plebánust és jezsuitákat hozott ide. Keresztur templomát a királyi biztosok 1646. azért nem Ítélték vissza az evangéli­kusoknak, mivel ez már Rakóczy György szabadságharca előtt elvé­tetett tolók. így tehát már 12 évvel a felavatás után miséztek a szép űj várkápolnában is. Emich későbbi pályafutásáról nin­csenek adataink. Azt sem tudjuk, hogy a későbbi Emichek, fi magyar közélet jeles munkásai, egyenes vagy oldalági leszármazottjai-e a keresztúri evang. lelkésznek. De bizonyos, hogy a Szászországból bevándorolt jeles családnak első ismert nevű őse ez az Emich Tivadar volt. Ezt már Eabó András jeles historikusunk is meg­állapította. A miniszternek atyja, id. Emich Gusztáv egyetemet végzett könyvkiadó volt, ki főképen a nemzeti irodalmat pártolta s Petőfi költeményeit is ő adta ki. Üzlete a negyvenes éveknek egyik irodalmi központja volt, mely 1868-ban az Athéniam tulajdonába ment át. Mint udvari tanácsos fejezte be életét s 10,000 kötetes magán­könyvtárt hagyott hátra. Rendkívül műveli és áldozatkész szakember volt. Hozzá méltó a fia is. A miniszteri kinevezés adott alkal­mat arra, hogy az ároni házak kul- tijrtörténeti jelentőségéről s az Emi­chek papi őséről is megemlékezzünk. 1920. május 23 A Zrínyiek. — Visszaemlékezés a költő születésének 300. évfordulója alkalmából. — Irta: Porkoláb István. „A lelkes eljár ősei sírlakahoz S gyújt régi fénynél új szövét- neket." Ouray János. , 1. Nemzetét igazán szerető, jó katona, török verő hős volt valamennyi, sűrűn találunk soraikban babérkoszo­rús. legendás hirü vértanukra, dicső honleányokra is: de áruló nem akadt köztük. Csupa fény és sehol semmi árny, annál több a vér, a könny, a szomorúság: a legjobbak sorsa Ma­gyarországon a Habsburgok alatt. Főrangú, ősrégi, nagy vagyonú nem­zetség sarjai, anélkül, hogy a grófi koronához, zászlósúri méltósághoz, fejedelmi vagyonhoz árulás, honfi vér szennye tapadna: nem osztozkodtak hazafiságért elkobzott vagyonokon sem, pedig mindezeket megengedték koruk erkölcsei é3 divattá tették, szentesítették a trón birtokosai. Az ő kincseiken ellenban sokan osztoz­kodtak. Mind Nagy volt! Örök dicsőség nekik! 2. A Zrínyi-család: horvát ere­detű, ősrégi Sítbics nemzetség ma­gyarrá lett ága, okleveles nemzedék- rendje 1066-ig vezethető vissza. Ősi származási helye a dahnáciai Osztro- vica-vár, melyért cserébe /. Lajos magyar király a szlavóniai Zerin- várát adományozza 1347-ben Subics Györgynek a nápolyi hadjáratban tanúsított vitézségéért. Ez időtől kezdve nevezi magát a család Zrínyi­nek s helyeződik át szereplésének és dicsőségének színhelye mindinkább 1 magyar földre. , Már Nagy Lajos, Mária király-

Next

/
Oldalképek
Tartalom