Harangszó, 1919
1919-02-09 / 06. szám
P X. évfolyam. ft 1919. február 9. 6. szám. IHllllltMUlUillllklUKI —|i li VALLÁSOS NÉPLAP. Alapította: KAPI BÉLA 1910. Felelős szerkesztő, kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társszerkesztő: NÉMETH KÁROLY. A kiadóhivatal vezetője : CZIPOTT GÉZA szerkesztő, Szentgotthárd (Vasvármegye) Előflzettsl ára 62 számra közvetlen küldéssel 10 korona, csoportos küldéssel 8 korona. Köziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANC8ZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvármegyei küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító. • iiuiikii* TARTALOM: Balogh István: A karaván. (Vers) — szm.: Kenyeret és mulatságot. — Ipszilon: Ellenségei vagyunk-e a szociáliz- musnak? — Hátra a vallással? — Kunfi Zsigmond és Vass János az iskolai vallásoktatásról. — N. K.: A pénz. — Vandalizmus. — A „Népszava“ és a „Harangszó “ — Egy gondnok följegyzéseiből. — Horváth Sándor: Igazán szeressünk. — Csöndes percek. — 1 árca. Szentiványi Sándor: Anyámhoz (Vers.) — Csite Károly: Nem jön a gólya. (Elbeszélés.) ? —- ■ ~~~ 1 ^ ~ Ur"" 1 j A karaván. Barna kezével ernyözi szemét S a bús pusztán úgy tekint szerteszét A sasszemű karavánvezető. Stvó szélszántotta rőt talajon Homokba tűnt a biztos tevenyom. v — Hallgat a puszta, mint a temető. A homokbuckákra hág merészen — Ha kell — éltét feláldozni készen S törtet előre a bátor vezér. Az uttalanoknak keres utat, Reménykeltőn a távolba mutat: „Ne féljetek 1 A bátor nyomra ér!“ A süket csendben kiáltás haitik, Az is felriad, aki már alszik. A vezér kiált: „erre jöjjetek I éW Csobogása hallik hűsítő vizeknek, A holdfényben pálmák integetnek. J Induljatok 1 Megmenekedtetek !“ Sivár, uttalan pusztákon járunk ; Í Tétován lép már roskatag lábunk. Vesztett remények takarják utunk. Mit a vérzivatarok elragadtak, i A füstös romok, miket hátrahagytak, Nehéz súlylyal nevelik bánatunk. Bágyadt kézzel ernyözzük szemünket. Hol van az út, mely jóra visz minket ? — Temetői csend borult mi reánk 1 Tévedt karavánként tétován állunk; ' Nyomor, csüggedés nyűgözi lábunk. — Mi lesz velünk, ml lesz veled hazánk? A síri csendben szelíd szó haitik. Lágy zengése lelkűnkbe nyilallik. Régi vezér szól: „hozzám jöjjetek! Itt élő vizek forrási vannak, Fája szökkent a kis mustármagnak Itt pihenjetek ! Veletek leszek I“ Balogh István. Kenyeret és mulatságot. Az ókornak legnagyobb birodalma a római birodalom volt . Nem a véletlen tette a világ urává, mert véletlen nincs a világon, hanem népének minden más népet felülmúló , hatalmas erényei. Ilyenek voltak: a komoly vallásosság, a szigorú erkölcsösség, a nemes egyszerűség, a tiszta családi élet, a szinte hitvallás- szerű hazaszeretet, a római származásra való büszkeség, az egyéni érdeket a közérdek alá rendelő szigorú fegyelem, az öntudatos bátorság, a meg nem alkuvó és meg nem törhető kitartás s a másoknál látott jobb szokásoknak elsajátítása. Az sem véletlen, hogy az ilyen népnek minden más népnél sűrűbben , akadtak nagy emberi, kiváló vezetői. Minden népnek olyanok a vezetői, amilyeneket megérdemel s amilyen a nép maga, mert a vezetők a népből nőnek ki s bennük testesülnek meg a népnek erényei, vagy hibái. Idővel azonban a római birodalom a romlás és bomlás útjára került, amelynek vége a teljes összeomlás lett. A nemes római nép csőcselékké aljasodott, amelynek többé magasabb vágyai, nemesebb szenvedélyei, tisztább törekvései nem voltak. Minden vágya, szenvedélye és törekvése ebben a két szóban csattant ki: Panem et circenses! Kenyeret és mulatságot! Aki gabonát osztatott és cirkuszi játékokat rendezett számára, hogy dologtalan gyomrát megtölthesse és unalmát elverhesse: annak pártjára szegődött, ha az illetőnek hatalma az államot és közszabadságot veszélyeztette is. Ezt aztán nagyravágyó emberek bőven kihasználták a maguk számára. Egész tartományokat kizsaroltak és tönkre tettek, hogy az onnan Rómába szállított gabonán és pénzen a római népnek szavazatát és támogatását megszerezzék. Hogy ezzel a belső
