Harangszó, 1919
1919-02-09 / 06. szám
42. AARANQS2Ö. If 19. február 9. zavarok állandókká lettek, természetes. A megvehető nép mindig annak a pártjára állt, aki többet adott érte. Ahol csak a kenyér és mulatság kell, ott meggyőződésről, állhatatosságról s az állam békéjéről és biztonságáról többé szó sem lehet. Gondoljunk most a mi állapotainkra. Sok nagy tulajdonságot, sok nemes erényt, sok kiváló tehetséget hordoz ez a nemzet magában. Fényesen ragyogtak ezek még a háborúban is. De mintha mindennek vége volna. Mintha a nemes, munkás és hazáját önfeláldozásig szerető magyar népet kicserélték volna: egyetlen vágya, szenvedélye és törekvése neki is ez: Kenyeret és mulatságot! Aki ezzel ellátja, embere, akárki legyen és akármit akarjon. Aki ellenben munkát, rendet és fegyelmet akar, ellensége, akit el kell hallgattatni, le kell a vezető helyről szorítani, ha a hazának és magyarságnak megmentését akarja is. Ha ez így tart tovább, olyanok kezébe kerül a vezetés, akik a hatalom megszerzéséért a legalacsonyabb ösztönöknek hízelegnek, de a legaljasabb és legszerencsétlenebb állapotba is döntik az országot. A római nép sorsa örök példa. A »Kenyeret és mulatságot« nyomon követi a nyomorult pusztulás és jóvátehetetlen gyász. SZID. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére! Ellenségei vagyunk-e a szociálizmusnak?' A nemes irányú szociálizmusnak már csak azért sem lehetünk ellenségei, mert a legszebb igazságait: az egyenlőséget, a munka megbecsülését, a gyöngék pártolását az evangéliumból tanulta ő is. Az evan- géliomban találunk legelőször és leghatározottabban ilyen elveket: Egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. (Máté 23. 8—9.) »Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.« (Goi. 3, 28.) „Méltó a munkás az ö jutalmára." (Lut. 10, 7. 1. Tim. 5, 18.) »Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.« (II. Tess. 3, 10.) Az evangéliomban látjuk Jézus példáján legvilágosabban, hogyan lehet és kell a gyöngékkel együtt- érezni és őket segíteni, erősíteni, fölemelni. De már a szociálizmus szélsőségeit nem tudjuk helyeselni, mert azok az evangéliommal homlokegyenest ellenkeznek. Itt már egy világ választ el bennünket, mert ők egész más világnézetet és életfelfogást vallanak, mint mi. Ök a testvériséget nem azért vallják, mert közős mennyei Atyánk van, sőt Istenről tudni sem akarnak. Vallják, hogy nincs zsidó, görög, szolga, "szabad, férfi, nő között különbség, de hallani sem akarnak a Krisztusban való egységről. Vallják, hogy méltó a munkás a maga jutalmára, de munkásnak inkább csak a testi munkást tartják, míg a szellemi munkáról készakarva megfeledkeznek. Igen nagy a különbség abban is, hogy ők tisztán anyagias alapon állva csak a testet akarják boldogítani, csak a testi eledelért és gazdaság’ jólétért akarnak dolgozni, de meg f JUIVIVI l UHUI UUA UV vetik Jézusnak ezt a meghagyását: L'W »Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre. (Jan. 6, 27.) Velük szemben valljuk, hogy az emberiséget tisztán a testi vágyok kielégítése, tisztán a külső gazdasági viszonyok kedvező volta magasabb rendű, igazán emberhez méltó életre és boldogságra emelni és képesíteni nem tudja. Az ő vallásellenes irányukkal szemben azt tartjuk, hogy vallás nélkül az ember nemesebb, úgynevezett erkölcsi életet nem tud élni. Mi a vallást nem az emberiség őskorából ránk maradt csökevénynek, hanem olyan velünk született ösztönnek tartjuk, amely ép úgy követeli a maga jogát és kielégítését, miq^^t az éhség, vagy szomjúság. Nem helyeselhetjük a vagyonközösség, vagy kommunizmus elvét „ sem, amely pedig a szociálizmusnak alapelve és végső célja, mert ezt az evangéliom sehol sem ajánlja s nem Tárca. Anyámhoz. Gondolatban kelj lelkem ma szárnyra Szállj el innen egy kedvesebb tájra, Szülő falucskámba. És keresd fel benne azt a házat, Hol életem napvilágot látott S ott lakó anyámat Rátalálván, ülj le szépen mellé, Mondd néki, hogy vigaszára lennél, Ha jónéven venné. Vigasztald meg búbánatos lelkét, Mely manapság annyi sok sebtől ég, Mondd, máskép is lesz még. Lassanként csak el jő az a várt nap, Mikor engem újra viszont láthat, Karjaiba zárhat. S akkor tudom, örömteli szívvel, Jó Istenbe vetett erős hittel Imád kozza majd el: „Teljesítőd, Uram, forró vágyam, Hű fiamat viszont hagytad látnom, Neved ezért áldom.“ Szentiványi Sándor. Nem jön a gólya. Elbeszélés. Irta: Csite Károly. Sóvárgó, kis kék szempár lesett föl merően a keskeny zsellér udvari körtefára s fürkészőleg keresgélt a csoportos, gömbölyű, zöld gyümölcsök között. — Nini, édes anyám, látok egy sárga, érett körtét! —• Jól van fiam, mindjárt megyek : lepiszkálom a meszelőnyéllel — szólt ki az édesanya a nyitott konyhaajtón. — Megyek, hozom a meszelőnyelet ! — iramodott meg bicegve a kis, kacska lábú, vézna fiú a félszer felé. Mire lihegve, fáradtan visszaérkezett, édesanyja, egy szomorú tekintetű, sápadt arcú, gyenge asszonyka kint a fa alatt állt. — Hol láttad, Gabikám a sárga körtét ? — Arra ni!... vagy hol is van?... Oh, Istenkém! nem látom most! Pedig bizonyosan ott volt... — Kot, kot, kot! — hívta a ken- jí - dermagos kotló a fa alá a már tolla sodó, elszéledt csirkéit, ízletes falatra * lelve. — Jaj!... Nini, lehullt a körte a e fáról, a kotló eszi... Hess, kotló, ,i hess! Ne edd meg az én körtémet!... Űzik, hajtják a kotlót, de az sem a engedi a talált kincset. Csőrében a viszi, szalad vele, mígnem leejti. De 51 akkor is csipkedi, eszi. Mire el tudják i venni tőle, már maszatos csutka ma- -i rád csak belőle. A kis fiú szemében nagy, kövér- tá könycsepp fénylik.
