Harangszó, 1919

1919-03-30 / 13. szám

94 HARANQSZO. 1919 március 30. a minisztertanácsot. Itt egyértelműen megállapították, hogy az ántánt ha­tározatait, melyek meghallgatásunk nélkül döntenek sorsunkról, nem vesz- szük tudomásul. Mivel a megszállás­nak ez a kiterjesztése egyebek között termelésünkre is katasztrófát jelent és ilyen körülmények között a kor­mány nem vállalhat felelősséget az ország ellátásáért, a kormány elha­tározta lemondását. Az a megállapo­dás jött létre, hogy most már tiszta szociálista kormánynak kell követ­keznie, mert szervezett és fegyelme­zett erővel csupán a két szociálista párt rendelkezik. Ez az elhatározás a pénteki nap folyamán arra vezetett, hogy a szociál­demokrata párt egyesült a kommu­nista párttal. Az egyesült párt ideig­lenesen a Magyarországi szociálista párt nevet vette föl. Ilyen előzmények után ült össze a katonatanács, délután pedig a mun­kástanács és nagy lelkesedéssel ki­mondották, hogy a szociálista párt egyedül átveszi a hatalmat. Amott Pogány József, a Munkástanács ülé­sén Garbai Sándor mondott nagy beszédet. Qarbai azt is bejelentette, hogy az oiosz proletáriátus hadserege közeledőben van, és hogy ezek után a nemzetgyűlési választás előkészü­leteit megszüntetik. Délután megtar­tották Berinkey Dénes miniszterelnök elnöklésével az utolsó minisztertaná­csot. Ezen aláírták a lemondó okira­tot, elintéztek néhány folyóügyet, azu­tán a polgári miniszterek búcsút vettek szociálista minisztertársaiktól. Miután a polgári miniszterek eltávoztak, a szociálista miniszterek még egy ideig együtt tanácskoztak. Este megtörtént Károlyi Mihály elnök lemondása is. Károlyi ezzel is dokumentálja azt, hogy a hatalom teljes és kizárólagos, mely ezzel Ma­gyarország népei proletáriátusának kezébe került. Lemondását Károlyi manifesztumban tudatja és ebben nem­csak az ország közönségéhez fordul, hanem az egész világ proletáriátu- sához is. Proklamáció az országhoz. Károlyi Mihály a következő prok- lamációt adta ki: Magyarország népéhez! A kormány lemondott. Azok, akik eddig is a nép akaratából és a magyar proletárság támogatásával kormá­nyoztak, belátták, hogy a viszonyok kényszerítő ereje uj irányt parancsol. A termelés rendjét csak úgy lehet biztosítani, ha a hatalmat a prole­táriátus veszi kezébe. A fenyegető termelési anarkia mellett a külpolitikai helyzet is vál­ságos. A párisi békekonferencia titok­ban úgy döntött, hogy Magyaror­szágnak csaknem egész területét katonailag megszállja. Az ántánt- misszió kijelentette, hogy a demar­kációs vonalat ezentúl politikai ha­tárnak tekintik. Az ország további megszállásának nyilvánvaló célja az, hogy Magyar- országot fölvonulási és hadműveleti területté tegyék a román határon harcoló orosz szovjet-hadsereg ellen. A mitőlünk elrablóit terület pedig zsoldja lenne azoknak a román és cseh csapatoknak, amelyekkel az orosz szovjet-hadsereget akarják le­verni. Én, mint a magyar népköztársaság ideiglenes elnöke, a párisi konferen­ciának ezzel a határozatával szem­ben a világ proletáriátusához for­dulok igazságért és segítségért, le­mondok és átadom a hatalmat Ma­gyarország népei proletáriátusának. Károlyi Mihály. A magyar Tanács- köztársaság. Átmentünk a második forradalmon, — írja egyik fővárosi lap — mely hasonlíthatatlanul gyökeresebb és mélyebben szántó, mint volt az első. Egyetlen csepp vér kiontása nélkül: = ezt jelenti a világ proletáriátusá­nak Kun Béla külügyi népbiztos és hogy ezt jelentheti, az elévülhetetlen érdeme a szédítő változásnak és azok­nak, akik az átalakulás irányát meg­szabják. Egy másik népbiztos, Erdélyi Mór, hivatalának elfoglalása alkalmá­val arra hivatkozott, hogy a kommu­nizmus, amelynek vörös lobogója alatt ezentúl Magyarország társadalma, politikája és gazdasági élete evez, korántsem az a féktelen démon, a minek a tájékozatlan balhit tartja. A rombolás, az elnyűtt szövetek leron­tása csupán kényszerűsége; célja, hivatása az alkotás, fölépítése új rendnek, új szellemi és anyagi struk­túráknak. Ezek a kijelentések bizalommal és megnyugvással töltenek el mindenkit; a forradalmi kormányzótanács legelső rendeletéi ennek a szellemnek az alkotásai. Az új alakulás elleni bűn­tettekről, a fosztogatásról, rablásról, a fegyverviselésről és szesztilalomról kiadott rendeletek azt mutatják, hogy az ország rendjét, lakosainak biztos­ságát kemény kezek őrzik és hogy a proletariátus kizárólagos uralma szi­lárd síneken igyekszik eszményi cél­jai felé. A forradalmi kormányzó­tanács határozatai. A Pol. Hir. jelenti: A forradalmi kormányzó-tanács március 22-én, szombaton délben tartotta első ülését. Qarbai Sándor, a forradalmi kor­mányzó-tanács elnöke vezette a tanács­kozást, a mely este félhét óráig tartott. Az első ülés fontosabb ha­tározatai a következők: A forradalmi kormányzótanács el­határozta a címek és rangok eltörlését. A forradalmi kormányzótanács kimondotta az egyház és az állam szétválasztását. Elhatározta, hogy az egyházi és felekezeti célokra való összes kényszeradózásokat eltörli. Utasította egyúttal a közoktatásügyi, földművelési és pénzügyi népbizto­sokat, hogy az ezzel összefüggő kér­dések likvidálására rendeletet dol­gozzanak ki. A forradalmi kormányzótanács ötös bizottságot küldött ki azzal a feladattal, hogy készítse elő a mun­kás-, katona- és paraszttanácsok meg­választását. Elhatározta a forradalmi kormány­zótanács, hogy az összes kormány- biztosokat fölmenti állásuktól és fel­szólítja a munkástanácsokat, hogy mindenütt három tagú direktóriumot válasszanak, a melynek az lesz a feladata, hogy az eddigi kormány- biztosi teendőket ellássa. A forradalmi kormányzótanács kimondotta, hogy forradalmi törvény­székeket állít fel, a melyek laikus birákból állanak. A forradalmi tör­vényszékek biráit a forradalmi kor­mányzótanács nevezi ki. Az első forradalmi törvényszéket Budapest székhellyel azonnal ki is nevezték. A forradalmi kormányzótanács utasította a szociálizáló népbiztoso­kat, hogy a házak és üzemek szo- ciálizálására vonatkozó előterjeszté­seiket a legrövidebb időn belül ter­jesszék a forradalmi kormányzótanács elé. Utasította a kormányzótanács a közoktatásügyi népbiztosokat, tegye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom