Harangszó, 1919

1919-02-23 / 08. szám

1919. február 23. denkinek éfete és vagyona. Pedig ez a biztonság is megfizethetetlen. Ne tévesszen meg senkit az a kö­rülmény, hogy az egyháznak az ál­lamhoz képest látszólag sokat kell fizetni. Ez igazán csak látszat. Az egyháznak egyszerre, közvetlen adjuk meg járulékainkat, azért látszik arány­lag soknak; az államnak ellenben egyenes, vagy közvetlen adóban já­rulékunknak csak kisebb részét fizet­jük, mig a többit közvetett, vagy fogyasztási adóban szolgáltatjuk be anélkül, hogy észrevennénk. Adót fizetünk a fogyasztási cikkek­nél : sónál, húsnál, szesznél, dohány­nál stb. Adót fizetünk akkor is, mikor levelünket felbélyegezzük. Ez az adó pedig apránkint felülmúlja minden éven azt az összeget, amely adó- kön-yvünkben van bejegyezve. Akarjuk tehát, hogy adókönyvünk is minél nagyobb összeget tüntessen fel s a kereskedők is minél több fo­gyasztási adót hajtsanak be rajtunk ? Akkor csak terjesszük buzgón a val- lástalanságot. Vagy akarjuk, hogy biztosabb le­gyen életünk, vagyonunk és mindaz, amit drágának tartunk, mégis keve­sebbe kerüljön ? Akkor terjesszük buzgón a vallásosságot és ne sajnál­juk a ráfordított áldozatot. Ez a leg­jövedelmezőbb és legbiztosabb befek­tetés. szm. A hazai protestáns egy­házak beadványa. A három hazai protestáns egyház kül­döttsége az itt közölt beadványt adta át Gróf Károlyi Mihály köztársasági elnöknek és Dr. Berinkey Dénes miniszterelnöknek: Elnök Úri A politikai és társadalmi élet gyö­keres átalakulása nem egy oldalon érinti, sőt meg is támadja magyar protestáns egyházunk életét. Ezekre a jelenségekre rámutatni s ezek ellen óvást emelni autonom alkotmányunk szerint egyházaink hivatalos képvi­seletei jogosultak. A mai rémes, sőt egyenesen lehetetlen utazási viszo­nyok között azonban üléseket tartani leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Ez okból, mint a protestáns egyhá­zaknak részben hivatalos megbízottai, részben jogosított képviselői, tiszte­lettel, de öntudatos határozottsággal a következő kijelentéseket tesszük. A magyar köztársasági kormány ígéretet tett, hogy e hazában ezentúl minden osztály, minden felekezet, minden egyes ember jogainak teljes HARANGSZO. birtokához és jogos igényeinek igaz­ságos kielégítéséhez jut. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a négy milliónyi, tehát számra nézve is jelentékeny, intelligenciáját tekintve pedig egye­nesen vezető protestantismus a poli­tikai változások hullámzásaiban ismé­telten mellőzést szenved. E mellőzést nemcsak az a körül­mény mutatja, hogy a minisztérium mai összetételében a protestáns la­kosság kellő képviseletére nem gon­doltak, hanem mutatja az a sajnálatos eset is, hogy Lovászy Márton mi­niszter távozásakor az akkori kor­mányelnök azt a kijelentést tette, hogy protestáns ember kultuszminiszter nem lehet. — A fennálló országos törvé­nyekre, a modern társadalomnak és a köztársasági államok természetes jellemére utalva, kénytelenek vagyunk az ellen a felfogás ellen tiltakozni, mintha Magyarországon felekezeti miniszteri állás is lehetne és mintha ebben az országban a vallása miatt protestáns ember bármiféle tisztséget nem viselhetne. Mellőztetésünket mutatja az is, hogy legutóbb a kultuszminisztérium kettéválasztásánál egyszerűen bevég- zett tények elé állítottak minket, holott az államhoz való törvényes viszonyunkból és kulturális jelentő­ségünkből folyólag igényt tartottunk volna arra, hogy ebben a nemcsak egyházunk, de nemzetünk jövő fej­lesztésére nézve is oly döntő fontos­ságú kérdésben előzőleg minket is meghallgassanak. óvást kell emelnünk a kath. autonómia olyan egyoldalú megva­lósítása ellen is, amely nem az 1848. XX. te. folyamányaképen s nem an­nak keretében történik. A kath. auto­nómia létesítését mi nem ellenezzük, sőt szívesen üdvözöljük, de hangsú­lyozottan kiemeljük, hogy annak alapja nem lehet más, mint egyedül csak az 1848. XX. tc.-ben kimondott vallásegyenlőségi és viszonossági elv tényleges megvalósítása. Kívánjuk te­hát, hogy a kath. autonómiának is alapját képező 1848. XX t. c. vég­rehajtása feltétlenül megelőzze a kath. autonómia létesítését s kívánjuk, hogy a protestáns egyházak illetékes kép­viselői a törvény végrehajtása ügyé­ben mielőbb meghallgattassanak. A hazai protestantismus megüt­közéssel vette tudomásul az uj val­lásügyi miniszter urnák a hírlapokban közölt s meg nem cáfolt ama nyilat­kozatát is, hogy a róm. kath. egyház kiváltságos államjogi helyzetét to­vábbra is fenn akarja tartani. Mi az 59. ország jelen válságos helyzetében különösen nagy súlyt helyezünk arra, hogy kath. testvéreinkkel az eddiginél bensőbb egyetértésben éljünk, de csakis úgy, hogy a kiváltságos hely­zetet és különleges államjogi állapotot a jogegyenlőség és társadalmi viszo­nosság váltsa fel. Meggyőződésünk, hogy a felekezeti kiváltságok fenn­tartása sem a mai köztársasági szellemmel nem egyezik meg, sem az egyházak békés együttélését nem biztosíthatja. Ezért az egyoldalú felekezeti állásfoglalás ellen tiltakoz­nunk kell. Hasonlókép tiltakozunk az egyházi iskolák olyan felügyelet alá helyezése ellen is, amely felügyeletnek hirdetett szelleme egyházi köreinkben széltében a . legnagyobb aggodalmat kelti. Az evangéliom alapján álló egyházak a lelkiismereti szabadság és az egyéni meggyőződés jogán állanak, azért mindenkinek az egyéni meggyőződését tiszteljük. De a magunk meggyőző­désének a tiszteletét is megköveteljük. Előre óvást kell emelnünk a vallás- oktatás minden korlátozása s apáink véres küzdelmeivel és szenvedéseivel szerzett autonómiánk minden csorbí­tása ellen. Tisztelettel kérjük a ma­gyar népkormányt, ne kényszerítse rá a protestáns hívők millióit, hogy az elégületleneknek amúgy is nagy táborát szaporítsák; ne kényszerítse bele e megtépett lelkű társadalmat vészes kultúrharc megvívásába! Tisztelettel megjegyezzük, hogy hasonló tartalmú óvást a mai napon a min. elnök urnák is benyújtottunk. Petri Elek s. k., ref. püspök. Dr. Raffay Sándor s. k. ev. püspök. Dr. Zsigmondy Jenő s. k., ev. kér. felü­gyelő. Dr. Boér Elek s. k. ref. fő­gondnok. Dr. Boros György s. k., unit. theol. tanár, főjegyző. Józan Miklós s. k. unit. esperes. Haypál Benő s. k., ref. e. m. gondnok. György Endre s. k. ref. egyh. kér. tanácsbiró. Mit tehetek a HARANGSZÓ-ért? Előfizetek rá! Mások előtt is ismer­tetem és ajánlom! Tehetségem szerint támogatom, hogy sze­gény, elszórt hítrokona- imhoz is eljuthasson s bennük is erősíthesse a hitet és evangélikus öntudatot! i

Next

/
Oldalképek
Tartalom