Harangszó, 1919

1919-02-23 / 08. szám

í

1

kl

\

k

n<

Z(

ri

é

;k

:i i In tt< IV

ra

A

od

il

véi

eg

»ly

dt

R

mi

58.

minden figyelmét. Arról egészen elfeledkeztünk, hogy az embernek lelki élete is van, mely saját örömök után áhítozik, melyeket pénzen megvásárolni nem lehet. A világ minden kincsével sem lehetséges megszerezni például az édesanyai örömöket, vagy a hazafi örömét, ha honpolgárait békés elégedettségben látja napról- napra előre haladni a mívelődés terén.

Azt is tudjuk tapasztalatból, hogy korunk szabadság korszaka. A szabadság utáni törekvés azonban oda fajult, hogy most már minden törvényt megvet és minden tekintélyt lerombolni igyekezik. A végtelen hatalom iránti fiúi engedelmesség törvénye, az erkölcsi világrend törvénye, az emberszeretet törvénye a lomtárba került. Az eíbizakodott ész maga alkot magának törvényeket és gőgős felfuvalkodottsággal hiszi, hogy ezek mellett feltalálja az emberi életnek és az emberiségnek célját a lelki nyugalmat, a testi s szellemi jólétet és a társadalom békés haladását.

Ennek a felfogásnak következménye ez a tömérdek bűn, ez a lelkiismeretlenség, ez a vadság, ez az elaljaso- dás, mely ma bennünket körülvesz, mint valami gátat szakított szennyes áradat. A féktelenség vágya elhomályosítván szemeinket, nem látjuk a Gondviselés bölcs kormányzásának tényeit, nem figyeljük meg az erkölcsi törvény kérlelhetlen igazságszolgáltatását. Az aranyborjú imádásának alacsony oltára mellől nem tudunk fölemelkedni az Istenfiuságnak fényes légkörébe. Innen van, hogy kerüli lelkünket a békesség, mely az Isten törvényei iránti örömteljes engedelmesség jutalma, innen van, hogy ismeretlen előttünk az az örömvilág, mely az erkölcsi rend iránti bizo- dalmon épül föl.

Semmi egyéb, csak egyetlen egy föltétel szükséges, az hogy legyünk jó keresztyének és akkor megszűnik minden háborúság, elsimul minden ellentét leomlik minden válaszfal, meggyógyul minden szenvedés és az ember kebelét az Istenfiság szent érzete hatván át béke üt tanyát a családban és a társadalomban és a földi életét örömvirágok hervadatlan koszorújának szinpompája, édes illata kiséri a sírig. Sass János.

És mégis érzem: kétségb’esni vétek! . . . Bár óceánul zúg körül a sok rossz,

A bú-pokolból, mely ma ránk sötétlett, Isten kivisz még a szép csillagokhoz.

Kozma Andor.

HARANQSZÓ.

Sokba kerül a vallás?

A lelki dolgok értékét pénzben megbecsülni és megfizetni tulajdonképen soha sem lehet. Ezek az ilyen becslésen felül állnak. Házról, földről, állatról mondhatjuk: ennyit, vagy annyit ér, de p. o. senki sem tudná meghatározni, mennyit érnek meg Petőfinek, vagy Aranynak költeményei. A műveletlen vad embernek talán semmit, nekünk ellenben minden földi vagyonnál többet. Ki tudná pénzben kiszámítani, hány emberre mekkora áldás, mennyi gyönyörködtető, fölemelő, lelkesítő, nemesítő és nagy tettekre ösztönző hatás áradt és fog áradni azokból időtlen időkig.

így van ez a vallással is. A történetírók mind azt mondják, hogy Magyarország a keresztyénség és keresztyén műveltség elfogadása nélkül csupa ellenséges állam között fenn nem maradhatott volna. El kellett volna pusztulnia, mint elpusztultak az itt megfordult népek, köztük az olyan hatalmasak is, mint a hunok és avarok.

Szent István munkája tehát megért egy egész országot, mert biztosította annak jövőjét, fenmaradását.

Vagy ki tudná pénzben meghatározni, mennyit köszönhet a világ a reformációnak ? A legvakabb embernek is látni kell, hogy a reformációt befogadó emberek, családok és államok általában véve műveltebbek, felvilágosultabbak, szellemileg, anyagilag gazdagabbak s az ő hatásuk alatt műveltebbé, felvilágosodottabbá, szellemiekben, anyagiakban gazdagabbá vált az egész világ. Ezt azonban csak látni és beismerni lehet, pénzzel megfizetni soha.

Nem is tudjuk, mekkora áldást és hasznot hajt nekünk a valláserkölcsi nevelés és abban való megmaradás. Nem is tudunk számot adni róla: hol, milyen alakban és mekkora kamattal térül vissza az a költség, amit vallásunkért fizetünk.

Akik azt tartják, sokba kerül a vallás és ha ettől a tehertől megszabadulhatnának, annyival gazdagabbak lennének: gondolják meg, hogy a vallástalanság még többe került minden időben, különösen pedig napjainkban. Milyen rettenetes adót fizetett a világ vérben, könyben, szenvedésben, gyászban, hadiköltségekben, hitetlen bűnös romlottságáért! Mert azt csak nem meri senki komolyan állítani, hogy a háborút a keresztyén vallás zúdította a világra. Épen ellenkezőleg! A háború ránkszakadt a

1919. február 25.

keresztyénség ellenére és fájdalmára és bele kellett abba sodródni a hívőknek is a hitetlenek miatt. A tiszta búzának is szenvedni és pusztulni kellett a közte elszaporodott, sőt többségre jutott konkoly miatt. Az aranynak is lűzbe kellett kerülnie a salak miatt, nem pedig megfordítva.

Beteljesedett Jézus szava: >aki velem nem takar, tékozol.« Jézussal együtt nem akartunk gyűjtögetni, tehát rettenetes tékozlásba kellett esnünk. >T Neki nem akartunk adózni, hát meg- adtuk az adót ezerszeresen négy évi ^5 áldozattal.

De hadd tegyünk egy kis összehasonlítást világos számbeli adatokkal. Községünkben a nemzetőröknek hat hét alatt többet ki kellett fizetni huszonötezer koronánál. Ez az ösz- szeg a községben levő két templom fenntartására és a lelkészek fizetésére a mai drágaság mellett is legalább két esztendőre elég lett volna. Másutt is ilyen az arány.

A fosztogatások, rombolások miatt tömérdek nemzeti vagyon pusztul el mostanában, amelynek helyreállításához mindnyájunknak hozzá kell majd adóval járulnunk; az általánossá lett dologtalanság naponként milliókkal károsítja meg az államot, amelyért valamennyiünknek kártérítést kell A

majd az államnak fizetnünk és így folytathatnánk ezt tovább. Mindez a teher sokszorosan felül múlja a vallással járó terheket és mindezt a vallástalan emberek miatt kell visel- «

nünk. Mert igazán vallásos ember sem fosztogatásra, sem dologtalan- ságra nem adja magát és készakarva nem okoz kárt sem embertársának, sem hazájának.

Képzeljük magunkat olyan viszonyok közé, hogy egyszerre bezárulna minden templom és elhallgatna isten igéje. Bizonyos, hogy hamarosan tömegestül kellene börtönöket és kórházakat építeni a mértéktelenül elszaporodó bűnösök és erkölcstelen életmód miatt beteggé váló emberek K-a számára. Az igehirdetők helyett sokkal \«- több csendőrt, birót, börtönőrt kellene fizetni, mégsem lehetne senkinek élete és vagyona biztonságban, mert hiába törvény, hiába büntetés, hiába állna minden föld végén egy-egy csendőr, a vallástalan gonosz ember elvinné a másikét akkor is, sőt az ellenállót életétől is megfosztaná. Ellenben akinek leikébe van írva az isteni törvény, az ellen nem kell sem emberi törvényt hozni, sem csendőrt, birót, börtönőrt állítani, mégis nyu- v godt biztonságban van miatta min-