Harangszó, 1919

1919-02-02 / 05. szám

1919. február 2.

HARANOSZO.

35.

mostani időkben kétszeres fontossága van a keresztény sajtónak. Igyekezzék azt mindenki a maga körében erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni.

Ezek után Földváry Ödön néhány szóval a gyűlést bezárta. A közönség lelkes hangulatban, rendben szétoszlott.

Minden, amit a történelemről tanultam, minden egyes tapasztalat és megfigyelés, ami gondolkozásomat gyarapitolta, megerősített abban a meggyőződésemben, hogy az emberi élet igazi bölcsesége az egyszerű emberek tapasztalataiból tevődik össze.

Wilson.

Ha magánügy lesz a vallás.

Az egyház és állam szétválasztását a szociáldemokraták úgy akarják, hogy a vallás mindenkinek magánügye legyen s az egyházak szabad egyesületekké váljanak, vagyis ne szülessék bele senki valamely egyházba, hanem szabadon lépjen be, vagy maradjon az egyházakon kivül.

Ha így lesz, bizonyosan sok olyan egyháztag kivül marad, aki ma csak névleges tagja egyházának és legföljebb az fűzi a hívek gyülekezetéhez, hogy velük együtt hozzájárul — nagy huzódozással és zúgolódással — a közös terhek viseléséhez.

Attól azonban ne féljen senki, hogy a hivek elfogynak és a vallás megszűnik. A vallás olyan veleszületett ösztöne az embernek, mint az éhség és a szomjúság. Előbb-utóbb fölébred és kielégítést követel. Csak a halálos beteg nem érez éhséget és szomjúságot, de az ilyenek száma mindig kevés az egészséges emberekhez képest.

Nemhogy be kellene zárni a templomokat, hanem akkor becsülik meg igazán azoknak értékét és áldását. Hogy olyan egyházak és templomok talán jobban megérzik az űj viszonyok kedvezőtlen hatását, amelyek a múltban nem végezték rendesen hivatásukat, az természetes, de azokon nincs is sok sajnálni való.

Egyébként Franciaország és Amerika példája világosan mutatja, hogy az egyház és állam szétválasztása nemhogy megcsökkentette volna, ellenkezőleg megerősítette a vallásos buz- góságot. A névleges keresztyének kiválásával tisztábbá és értékesebbé vált a hivek gyülekezete. A tiszta búza ugyan kevesebb, mint a konkoly, de mégis értékesebb.

Amerikában nem köteles senki templomépítéshez járulni, mégis van

templom mindenütt. Megépítik önként. Külső kényszerítés helyett belső lelki kényszerűség hajtja erre őket.

Sőt Angolország és Németország mellett Amerika áldoz legtöbbet a pogányok megtérítésére is, pedig ez igazán nem rászabott kötelessége, hanem szabad, szívbeli elhatározása mindenkinek.

Wilson elnök, tehát az államnak feje egyik legnagyobb támogatója a Keresztyén Diákszövetségnek, amely a főiskolák ifjúságát s benne az állam leendő vezetőit akarja minél mélyebb vallásossággal megtölteni. Érzik tehát, hogy az államnak igazi fundamentoma csak az evangéliom lehet.

Még egy figyelemre méltó jelenséget említünk. Bizonyos, hogy magyar véreink közül egy sem azért ment ki Amerikába, hogy ott templomot építsen és egyházba tömörüljön. Egész más vitte ki őket, ami messze áll a vallásos buzgóságtól. Pénzszerzés végett indultak el, mégis mihelyt annyian összeverődtek, hogy gyülekezetei alapíthatnak, megalapítják s gyermekeiket is vallásosan neveltetik. Pedig legtöbbjük nem is akar állandóan ott maradni.

Tehát a velünk született ösztönt kiirtani nem lehet. Egy darabig el lehet hallgattatni, de aztán annál jobban megköveteli a maga jogát és kielégítését. Ypszilon.

A vallásügyi miniszter nagyforw?ígu nyilatkozata

Vass János az első vallásügyi miniszter legutóbb a következőket mondotta:

A vallásügyi minisztérium ez idő szerint még a szervezés kezdeti stádiumában van. Nekem tulajdonképpen most össze kell gyüjtenem, elő kell készítenem az anyagot, a resszort és a munkakör beállítására. Eddig a vallásügy a kultuszminisztériumban alárendelt állapotban volt, most pedig teljesen önálló, a többi kormányzati szervekkel egyenlő hatáskörű kormányzati szervvé akarom kiépíteni. Az ország mai helyzete azonban, míg a területi kérdések el nem intéződnek, nem engedi, hogy már most végleges intézkedéseket tegyünk.

Őszinte híve vagyok a katholikus autonómiának, sót azt olyan formában kívánom létesíteni, hogy valóságos autonom szerve legyen a katholikus életnek. Demokratikus szellemben foI gok dolgozni és e szempont alapján 1 sok kérdésben még tovább mennék, [ mint ahogy az autonómiáról készített I tervezetben a katholikus tanács kon- templálta. Egyébként várom a katholikus atonómia ügyében illetékes férfiakat, talán bizottságot, hogy a szükséges tárgyalásokat minél előbb megkezdhessük. Szívesen veszek általában minden oldalról, minden helyről információkat, memorandumokat, sőt kérem a katholikusokat, hogy ilyen irányú munkával támogassanak a vallásügyi adminisztráció helyes és tökéletes megvalósításában.

Legfőbb gondomat képezi az 1848. XX. törvénycikk teljes végrehajtása.

A protestánsoknak, illetve a többi felekezeteknek is megadjuk mindazt, amire joguk és igényük lehet. A felekezeti békét kormányzati utón azzal akarjuk biztosítani, hogy az említett törvénycikkből következő anyagi és erkölcsi kérdéseket gyökeresen rendezzük.

Arra a kérdésre, hogy a felekezeti iskolák melyik minisztérium hatás- ^ körébe fognak tartozni — a következőket válaszolta:

Már eldöntött dolog, hogy az iskolák mind a közoktatásügyi minisztérium hatáskörében maradnak. Ezek jövőjéről nem vagyok illetékes nyilatkozni, de természetes dolog, hogy itt is az összkormány megállapított programmja fog érvényesülni. A vallásügyi minisztériumhoz a papnevelés ügye fog tartozni, amelyet az űj időknek megfelelően az illetékes tényezőkkel egyetértésben akarok rendezni.

A párisi békekonferencia.

A párisi nagy békekonferenciának első megnyitó ülése szertartásokban és külsőségekben a jelenlévő közönség minden várakozását kielégithette, a távollevőket pedig nem bánthatta, legfeljebb hidegen hagyhatta. De tartalomban, hangban, szellemben ez a ceremóniális ülés olyan rideg egyoldalúságban tetszelgett, mintha nem szűkíteni, hanem kibővíteni akarná csak azt a széles választófalat, amelyet a két hatalmi tábor között a háború már aműgyis rakott. Mint házigazdát az első szó, Poincaré elnököt illette. Beszédének első felét a háborúnak, a másodikat a béke müvének szentelte. Keményen, szigorúan, sőt gyűlölettel ítélt a középponti hatalmakról, viszont számtalan nagy és kis szövetségestársait mézédes sziréna-han-