Harangszó, 1919

1919-02-02 / 05. szám

36. HARANGSZÖ. 1919. február 2. B gokkal üdvözölte és dicsőítette. A háború felidézéséért, a háború nagy 'mértékű kiterjedéséért minden bűn és I vétek minket terhel, ezt megtorlandó állt össze a többi emberiség keresztes­háborút viselni a jog érdekében. A győzelem a keresztes vitézeknek jutott, akik most fognak Ítéletet hozni a bűnösökről. Hogy ez az Ítélet minő lesz, afról Poincaré szavai még nem rántották le a leplet. Poincaré beszédét végezve távozott az ülésről. Clemenceau foglalta el az elnöki széket, hogy vezesse az elnök- választást. Egymásután Wilson, Lloyd­George és Sonnino szólaltak föl, hogy elnökül Clemenceaut ajánlják. Mind­hárman a maguk módja szeiint di­cséretet dicséretre halmoztak s hozzá­tehetjük, hogy Clemenceau minderre a dicséretre rá is szolgált, mert övé az oroszlánrész abban a sikerben, amelynek folytán Párisban most az ántánt felettünk és nélkülünk Ítélhet. Clemenceau röviden megköszönte a megválasztását, rámutatott a konfe­rencia sorsdöntő jelentőségére és tője j eddig még nem szokott hangon fejezte j ki abbeli reményét, hogy e konferencia j csak a világbékét és a népek békéjét > van hivatva életre kelteni. Egy gondnok feljegyzéseiből. Lnuár 22 A legutóbbi kormányválság meg­oldásának jelentősége abban áll, hogy haderőnk sorsa és ifjúságunk nevelése I a szociáldemokraták kezére jutott. Közoktatásügyünk vezetését Kunfi volt f népjóléti miniszter vette át. Kunfi valamikor tanár volt. Tanári székéből Apponyi távolította el, mert a szelle­met, amelyben tanított veszedelmesnek tartotta a nemzetre nézve. Kunfi fél­ik fogását, lelktiletét, az ő szellemét r legjobban jellemzi többek között »A másik űt< című munkája, ahol is többek között a következőket mondja: »A hit a tekintély, az alázatosság, az igénytelenség tisztelete múlófélben van s új lélek száll az emberiség nagv, lomha testébe . . Örvendetes dolog a tekintély minden fajának lassú, de biztos aláaknnzása, az államhatalomnak tagadása és gyön- gííése. A nyugatmagyarországi németség Sopronban gyűlést tartolt, amely mindvégig izgalmas hangulatban folyt le. Kimondották, hogy január 29-ig várakozó álláspontra helyezkednek; ha addig a németségi autonómiára vonatkozó törvény nem jelenik meg, kimondják vagy az önálló köztársasá­got vagy a csatlakozást Ausztriához. Szóval úgy látszik teljes gőzzel azon az utón törtetünk előre, mint Oroszország. * Budapesten a székelyek a Vígadó­ban. az »Ébredő magyarokt a Gólya­várban adtak kifejezést szívük mély­séges keserűségének. Amazok azt mondják nem nyugosznak bele soha az oláhok uralmába Erdélyben, eme­zek a zsidók vezető szerepét tail jók tűrhetetlennek. Január 23. Azt olvasom Pozsony város szlo­vák neve Bratislava lesz, Bratisláv szlovák fejedelem neve után, ki egy cseh történetiró szerint ezer évvel ezelőtt alapította a várost. . * Január 24. A német nemzetgyűlési választás véget ért. A választásból itt is, mint Angliában a polgári pártok kerültek ki győztesen. A szociáldemokrata pártnak 164 tagja van. A nemzet­gyűlést febr. 6 ára Weimárba hívják össze. * Nagy , jelentőségű dolog, hogy a földkerekség, leghatalmasabb, legon- tudatosabb és legfölkészültebb szo­ciáldemokráciája, mely ma egy 70 milliós nemzet államéletét irányítja, fegyverrel szállott szentbe azokkal, akik a társadalom azonnali kommu- nizálását a proletár diktatúra terror­jával akarják megvalósítani s e mér­kőzésben döntő győzelmet aratott. Ha a magyar nemzet legalább egyszer csak más kárán tudna ta­nulni és okulni, most sokat tanít­hatna, sokat okulhatna. * Január 25 Á budapesti tudomány egyetemet nagy meglepetés érte. Kunfi mi­nisztertől leiratot kapott, melyben tudtára adják, hogy nem kevesebb, mint 7 új tanárt neveztek ki egy­szerre az egyetemi tanári kinevezések eddigi rendje és hagyománya teljes mellőzésével. Hogy kiket? Elég any- nyit tudni Jászi vo't miniszter közöt­tük van. * Portugáliában kikiálitották a király­ságot Mánuel volt királyt királlyá Hiába nincsen semmi állandó a nap alatt. * Január 26 Prágai jelentés szerint a Josef- stadtba áthelyezett, annak idején a 28-as számot viselő gyalogezred a nyolcas számú prágai lövészezreddel föllázadtak. Huszonnyolcadikgyalogezred! Igen, ki ne emlékeznék rája. Ennek az ez­rednek köszönheti sok szegény ma­gyar szomorú fogságát, hősi halálát. * A Pesti Hírlap házát az utca meg­támadta, behatolt kiadóhivatali és egyéb helyiségeibe, vandál kedvtelés­sel rombolt és pusztított, azután el­vonult. Az utcai nép haragját állító­lag egy cikk irányította a nevezett ujságházra, amely a Pesti Hirlap minapi számában arról elmélkedett, hogy e súlyosan szorongatott ország­ban ma nem járja, hogy a kormány juía’mazza a dologtalanságot. Igenis, megilleti az állami segítség azokat a munkátalanokat, akik dolgoznának, ha kapnának munkát. De mikor a fold termékei milliónyi értékben a fö'dben rohadnak el, mert nem kapni kiszedésökre munkást: akkor ideje lesz a munkátalanok állami segítségét revideálni és vele a termelésnek új lendületet adni. (Az érdekes találko­zás okából említjük meg, hogy vélet­lenül éppen ugyanerről a kérdésről elmélkedik a Népszava s körülbelül ugyanilyen eredményre jut.) Szóval ez ma a szabadság! * Egész Erdély sztrájkol. A »felsza­badító« románok néhány hét alatt bebizonyitották ime az egész világ előtt, hogy balkánt akarnak csinálni egy ezeresztendős európai országrész­ből. Semmi sem bizonyítja ezt inkább, mint az a barbár elnyomás, mely egy ország tisztviselőit és munkásait sztrájkba kergette, hogy megvédelmez­zék legprimitívebb emberi jogaikat. A botbüntetés — reméljük — nem tartozik a wilsoni elvek gyakorlati megvalósításának eszközei közé, ám a románok ezt a gyalázatos eszközt fegyvertárukba iktatták s ezzel mél­tatlanoknak bizonyultak arra, hogy az entente civilizált népei nevében gyakorolhassanak Erdélyben imperiu- mot. Bármi legyen is az entente véle­ménye az erdélyi kérdésben, most látnia keli, hogy az emberiesség tör­vényeit bocskorral tapodó balkáni erkölcsnek nyitott utat egy olyan or­szágban, mely sok évszázad előtt is már szabadságjogok zászlóhordozója volt Európa népei között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom