Harangszó, 1919
1919-11-30 / 48. szám
248. HARANGSZÓ. 1919. november 30. hogy úgy dolgozzunk a mindennapi kenyérért, mintha csak magunknak kellene azt előteremteni. Érésen megvan győződve afelél, hogy a háborúban csak Istentől jé a győzelem és mégis határozottan sürgeti, hogy fegyverkezzünk, erődöket építsünk és úgy küzdjüak, mintha csak mitőlünk függene a döntés. Mindig újra hangoztatja, hogy csak Isten lelke tudj* ujjáteremteni a szíveket és mégis olyan ssünni nem akaró buzgalommal prédikál és ir, mintha neki egymagának kellene ezt elvégeznie.« Ilyen le nem tagadható példák után inkább igazat adhatunk az emberiség egyik legnagyobb gondolkodójának, Carlylenek, mint a hitetlen vádasko- dóknak, mikor azt mondja: »Egy embernek, aki derekasan, becsületesen akar valamit tenni, minden körülmények között erős hitre van szükség#.« Hoczá fűzhetjük, hogy ez illik a nemzetekre is. A protestáns országok, amelyek a keresztyénség legtisztább alakját követik, legmunkásabbak és legelőrehaladottabbak: Spanyolország ellenben, ahol az evangéllom híveit kiirtották, dologtalan, elmaradott és bőven megáldott földön is nyomorban tengődő koldus Ha egyáltalán akadék a hit: csak a testi, lelki, anyagi és erkölcsi sü- lyedésben akadék. A keresztyén egyházak együttműködése. Mikor Friedrich István volt miniszterelnök Szombathelyen járt, megbeszélést folytatott Rapi Béla püspökkel, akit fölkért arra, hogy a Katolikus és a protestáns egyházak együttműködéséről tervet dolgozzon ki. A HÍR munkatársa felkereste Rapi Béla püspököt, hogy megkérdezze, milyen stádiumban van ez a kérdés. A püspök űr a következőket volt szíves mondani: — Mikor a miniszterelnök Szombathelyen volt, tényleg kérdést intézett hozzám a keresztény egyházak együttműködésére nézve. Válaszomban rámutattam arra — s ezen meggyőződésemet azóta is többször kifejezésre juttattam, — hogy az együttműködést a magam részéről nagyon szükségesnek tartom s igaz örömmel üdvözlöm, de nem tartom elegendőnek egy rövid ideig tartó, talán ér- dekszövetkezésnek nevezhető csoportosulást, hanem szükségesnek tartanám az együttműködésnek messze időre kiható biztosítását és megalapozását. — Miben látná Méltóságod az együttműködésben a nemzet hasznát? — Meggyőződésemben nemcsak egyházam ismeretes evangéliomi bé- kességszeretete vezet, hanem épen a nemzet jövendő helyzetének józan megítélése is. A kommunistákat bebörtönözhetik, de a kommunizmust létrehozó és eredményező radikális világnézet megmarad. Ez a világnézet hadat ízen a keresztyén erkölcsnek, a keresztyén kultúrának s ha ez Idő szerint szükségképen el is van csendesítve, bizonyára csak alszik és nem halt meg. Én ezt az irányzatot oly szerteágazónak (politika, közgazdaság. kultura, paedagőgia stb ) és erősnek Ítélem s annyira az egyetemes keresztyénség ellen irányúidnak tartom, hogy már ezen oknál fogva szükségesnek látnám a keresztyén egyházak erő-összefogását és együttműködését. — Hogyan lehetne biztosítani a közös munkát ? — Az együttműködés lehetőségét mindenek előtt a lelki közeledés biztosítaná. És ez tulajdonképen nem lehetetlen, sőt nem is olyan nehéz kérdés. Egyszerűen abban áll, hogy a keresztyén egyházak ismerjék el egymást testvér-egyházaknak s becsüljék meg egymást, mint az Isten országának munkásait. Nem szabad megvalósíthatallan álmokat hajszolni. Minden egyháznak megvan a maga külön szervezete, dogmatikai rendszere, a történelem folyamán kialakult egyházi egyénisége és kultuszélete. Ezeket a különbségeket természetesen kölcsönösen tiszteletben kell tartani. De annál inkább meg kell teremteni a társadalom, a kultura munkamezőin való együttműködést. Megismétlem azonban szavaimat: ehhez feltétlenül lelki közösség, egymást megbecsülés és nivatáselismerés szükséges. — Gazdasági kérdések nem akadályoznák a megegyezést? — Természetesen az együttműködésnek lennének más előfeltételei is, különösen az egyháznak az államhoz való viszonylatában. Az egyház és állam viszonva bizonyára hamarosan rendezés alá kerül. Szükséges, hogy ennél a rendezésnél kiküszöböltessék minden, ami a protestáns egyházak bizalmatlanságát táplálhatná. Itt van az állami életben való viszonosság elve. Itt van továbbá a gazdasági kérdés, melynek programmja az 1848. évi XX. t.-c. 3. §-ában van összefoglalva. A kazdasági kérdések nagy komplexumából csak azt a problémát említem meg: képes lesz-e az állam a protestáns egyházaknak biztosított állami hozzájárulások megadására s hogy anyagi erőtlensége esetén a protestáns egyházak jogigényét minő kapcsolalba hozza a róm. kath. egyház állami eredetű egyházi javainak kérdésével. Ezeknek a kérdéseknek előzetes megbeszélése lenne kívánatos. A múltban elég sokszor tapasztaltuk, hogy a helytelen politika a protestánsokat a radikálisok karjaiba kényszerítette. Vigyázni kellene, ne hogy a védelem kötelessége ezeket az eseteket megismételje. — Lehet bizni a harmonikus együttműködésben ? — Mint mondtam, a második feltétel is csak akkor valósulhat meg, ha megvan a lelki közeledés és lelki közösség át keresztyén egyházak között. De én azt hiszem, legalább benyomásaim azt az érzetet ébresztik bennem, hogy ez a közeledés és együttműködési szándék komolyan meg van. Bárcsak ne csalódnám s velem együtt ne csalódnék az egész nemzet. Szerintem ez lenne az öt évi rettenetes világháborús szenvedésnek majdnem egyetlen, de minden esetre, értékes ellenértéke. Területileg kiseb- bedtünk, gazdaságilag szegényedtünk, kulturilag megnyomorodtunk, számbelileg kevésbedtünk. Mindezen érzékeny veszteséggel szemben értéket és gazdagodást jelentene az, ha a romok felett a keresztény egyházak megtalálnák egymást s munkatársi hűséggel együtt dolgoznának a keresztyén eszmék megvalósításáért. Meggyőződésem szerint a jövendőben a tiszta keresztyén eszmények érvényesítésére az eddiginél is nagyobb szükségünk lesz. Uj elhelyezkedésünkben csak akkor adhatunk súlyt elszegényedett nemzetünknek s a reánk súlyosodó szociális problémákat is csak akkor tudjuk megoldásra vezetni, ha az evangélium tiszta szellemében egyesülünk a közös munkában. 1919. november 16. 1919. november tizenhat históriai dátum Magyarország történetében. Óh, nem olyan sötét nap, a minő 1918 november 16-ika volt. Ez a nap, akarjuk hinni, most már a reménység, az újraéledés, a jobb jövendő felragyogó hitének a napja.
