Harangszó, 1919

1919-11-30 / 48. szám

1919. november 30. HARANQSZÓ. 247.

Bodelschwing Frigyeinek is mi adott ösztönt és erőt, hogy leikésxi pályára lépjen és szerencsétlen beteg embertársai számára Béthel néven bámulatos munkával és kitartással külön várost alapítson, mi más, mint a szívbaii mélységes hit?

Vagy ott ran Prey Erzsébet példája. Míg nem tud igazán hinni, addig fő gondja a lovaglás, a tánc és dal körül forog, és minden boldogságnak tUnik fel előtte, de mikor egy prédikáció után azt írja naplójába: »Ma érestem, hogy van Isteni« és hite lassanként megerősödik, akkor komolyan kezdi teljesíteni kötelességeit és megtanulja, hogy >a kötelességek hű teljesítésére tulajdonképen a vallás a legerősebb ösztönsó.« Azután egész élete nemes munka lesz íagyszámu családjáért s a rabok, szegények, elhagyottak, cselédek gondozásáért, az amerikai rabszolgák felszabadításáért és más nemes keresztyén feladatokért.

Vagy kell-c munkásabb élet, mint Liwingstone és a többi misszionárius élete, akik a pogányok szolgálatában, térítésében fáradoznak ? Pedig őket bizonnyal nem a hitetlenség, hanem a forró hit hajtja munkára.

De ne maradjunk a hit hőseinél,

, mert ezeknek munkáját úgy sem tudják a vallás vádolói kellőleg értékelni és megérteni, hanem menjünk egy-két > példáért világi térre és említsük meg Széchenyi István, Fáy András, Eötvös \ József és Arany János nevét. Széchenyi as előkelő, gazdag mágnás önként >a nemzet napszámosa« less s nap- , számosként dolgozik napról-napra hazájáért, nemzetéért és egymaga többéró munkát végez, mint az akkori magyarok együttvéve. Hogy Magyarország nemcsak »volt« hanem újra »lett«, as első sorban az ő érdeme. Fáy András meg >a haza mindenese« nevet nyerte, mert mindenütt ott volt, ahol a hazáért dolgozni, áldozni kellett. Eötvös József báró egész élete szintén a hazáért és emberiségért teljesített munkában telt el (s aki ismeri iratait, tudja, hogy ö a Kossuth által megvalósított eszméket nagyrészt jóval előbb fölvetette, csakhogy akkor még nem érett meg as idő azok életbe léptetésére. Arany János meg költői műveivel a magyar költészet egyik legnagyobb alakjává lett. Ezek a nagy magyarok mind nagy hitü emberek voltak. Széchenyi minden este számot kért macától és főijegyezte, melyik nagyobb bún ellen vétkezett. Hazáját ‘a tiszta erkölcs fundamentumán akarta fölépíteni. Fáy

András evangélikus egyházának egyik legbuzgóbb támogatója volt Eötvös Jóssef egész lelkülete, tiszta jelleme magán viseli a keresztyén hit bélyegét ; Arany János pedig szinte mintája a biblián nevekedett egyszerű, de Öuérzete3 protestáns magyar embernek.

De szálljunk le a hitért, hazáért, nagy eszmékért való küzdelem világából a mindennapi munka körében. Talán Itt akadék a hit; itt nem állja ágy meg a hivő ember a helyét, mint a hitetlen. A vasárnapi Ünneplés nem lehet akadály, mert a hitetlenek Is követelik, hogy hetenként egy nap a nyugalom napja legyen, minthogy erre a testnek is szüksége van, hogy idő előtt munkaképtelenné ne váljék s a következő hét munkájához megújult erővel foghasson. A gép is előbb tönkre megy, ha szakadatlanul hajtják és a munka szennyéből időnként ki nem tisztogatják.

A gyászos emlékű proletárdiktatúra pedig kézzel foghatólag megmutatta, hogy a hitetlenségbe sülyedt emberek csak kénytelenségből szoktak dolgozni, nem úgy mint a Széchenyiek, akik önként vállalkoznak a munkára és mihelyt a kényszerűség megszűnik, mindjárt lelkiismeretlenUl dolgoznak, kevesebb és rosszabb munkát végesnek, vagy késsakarva munkanélküliekké lesznek.

Hogy a régi uralkodó osztályok közt is sok az Ingyenélő, dologtalan ember, jól tudjuk; de nem is tartjuk őket hivóknek, hanem azt is jól tudjuk, hogy épen azért gyűlölik a lelki- ismeretes, napról-napra való munkát, mert csak a szájukon él a keresztyén hit, szívük azonban száz mérföldnyire van tőle.

Jésusnak még kézműves munka is bizonyosan jobb került ki a kezéből, mint a többi názáreti építőmesteréből, mert abban hite csakugyan akadályozta, hogy valakit rossz munkával csaljon meg és tisztességtelen hasznot hajtson magának. Pál apostol szövése hizonyosan jó szövet volt, mert hite nem engedte, hogy dolgát csak imigy- amugy összecsapja, hanem a legnagyobbat is, a legkisebbet is a lehető legjobban végeztette vele.

Miért is volna a hivő ember rosz- ssabb munkás, mikor mértékletesebb életet él a nem vesztegeti sem idejét, sem erejét bŰQös élvezetekre, hiába való hivalkodásra? Mért ae lehetne jobb földműves, jobb iparos, jobb szellemi munkás, jebb feltaláld, mikor ó tudja igasáa ezt as Isteni parai- czet: hajtsátok a földet hatalmatok

alá, ő tadja, hogy Istennői együtt dolgozik, mikor kenyeret termel, Isten szándékát segíti, mikor épít, mikor feltalál, mert Isten is minél nagyobb jólétet kiván teremtményeinek s a* a tudat, hogy a föld, a mag, a viz, a gős, a villám ereje mind Isten kezéből származik, csak komolyabb, becsületesebb, hogy úgy mondjuk, áhi- tatosabb munkára serkenti és robotoló koldusból örömmel munkálkodó szabad emberré teszi, akinek boldogság Istennel együtt dolgozni s Istennek nemcsak munkása, hanem egyenesen munkatársa lenii.

A bitetleaek így dolgosai, a munkában így fölmagasstosuln! és ilyen boldogságot találni soha sem tudnak.

A hit tehát nem szakít ki a földi viszonyok közül, neaa feledteti el velünk hogy a földön élünk és itt kötelességeink vannak, hanoin inkább megszenteli azokat és elvégsésükre ösztönöz; csak azt nem engedi, hogy a föld hajtson minket hatalma alá, mert nem arra rendeltettünk, hogy a földnek röghöz ráncolt, porba merült alacsony, szenyes rabszolgái, hanem fölébe emelkedett szabad, neaatslelkü urai legyünk.

A keresztyén vallás első sorban a lelkiekre tekint, de figyelemmel van n földiekre is. Magyar őseinket a hittérítők szoktatták ax állandó letelepülésre és különböző mesterségekre is. Ma is így tesznek a misszionáriusok. Williams János életrajzában olvashatjuk, hogy az Ausztrália ás Amerika közt levő »Társaság-szige- tek«-en a biblia megismertetésén ős iskolai oktatáson kivül gondoskodott arról is, hogy a megtért pogáayok mesterségeket tanuljanak. »Állított kovácsműbelyt, asztalosműhelyt, cukorgyárat. Megtanította a bonszülöt- teket, hogyan nyerhetnek sót a tenger vizéből.«

A hivő munkás és munkás hivő jellemzésére szolgálnak ezek a Lutherre vonatkozó szavak: »A mennyel világban él, de mégis mindkét lábával szilárdan a földön áll. Forró óhajtással reménykedik n »kedves ítéletnap« eljöttében; de úgyanakkor olyan munkát fejt ki ebben a világban, mintha csak erre gondolna. Minden erejével az Isten országát építi, de amellett sajátkezüleg megfoltozza nadrágját. Hite kétségtelenül bizonyos afelől, hogy csupán Isten ereje cselekszik mindent. De nzért olyan fáradhatatlanul dolgozik, mintha Isten semmit sem cselekednék. Jól tudja, hogy csak Istentől kapjuk a mindennapi kenyeret és mégis azt követeli,