Harangszó, 1919

1919-11-23 / 46-47. szám

HARANGSZÓ. 241. 1919. november 23. Clemenceau a szociálizmusról. Cle- menceau Franciaország miniszterel­nök« Straisburgban prograrambeszó- det mondott, mely alkalommal többek között a kővetkezőket mondotta: Ha a munkásnak igénye van arra, bogy jogait tiszteljék, úgy az idegen jogo­kat is tisztelnie kell. A szociálizmus- nak csak akkor van értelme, ha ércbe foglalt szoclálizmus. A mezőgazdasági munkásnak is biztosítva kell látnia jogait kemény munkájáért. Nem sza­bad város és falu, ipar és mezőgaz­daság között ellentétnek bekövetkez­nie. A bolsevista terror khausztba döntötte Oroszországot. Ettől a ve­szedelmes betegségtől Franciaország­nak óvakodnia kell. Jönnek az amerikai magyarok. Jönnek.. . Nem a maguk jószántából, ami érthető is ebben a nehéz világ­ban, hanem, mert Amerikából sorra kiutasítják őket. Ahogy a kommu­nista baj rászakadt Magyarországra, Amerikában szomoruzágra fordult a magvarok helyzete. A gyárak sztrájk­kal fenyegetőzve követelték a magyar munkások kitoloncolását, jóllehet az egész hákoru alatt sem politikával, sem szociális mozgalmakkal nem foglalkoztak. A könyörtelen intézke- V dések azért történnek, mert Amerika [pb**-»szabad népe még gondolatban is I m gyűlöli a bolsevizmust. i Hogy magyar véreinknek már most ( helyük legyen, nincs más hátra mint kitoloncolni a gácsországi söpredéket s a fajtájukbeli kommunistákat. Állam és egyház Csehországban. Skrbenszki bíboros, olmützi hercegér­sek nyilt levelére, amelyben tiltakozik a kormány egyes, különösen az állam­nak az egyházhoz való viszonyára vo­natkozó intézkedései ellen, Masaryk el­nök levélben felelt, amelyben hangoz­tatja az egyház és az állam egyetértő együttműködésének szükségét, ez a cél azonban nézete szerint csak a teljes szétválás után érhető el. Utal arra az elrettentő példára, a melyet az ( ■^osztrák és magyar monarkiában adott |jaz államnak az egyházzal való ösz- ^ szeköttetése. Ausztria és Magyaror­szág és a dinasztia, Írja az elnök, csak politikai visszaélésekre használ­ták az egyházat és ez okozta nem­csak a politikai, hanem az erkölcsi bomlást is. Az uj cseh államnak az egyháztól való elválasztása nemcsak az állam érdeke, hanem a vallásé és az erkölcsé is. Meg van győződve róla, de elhatározása is, hogy a szét- f*’ választást kultúrharc nélkül hajtsa végre abban a reményben, hogy az egyház és mindenrendü papsága eb­ben segítségére lesz, valamint reméli azt is, hogy a bíboros el fogja is­merni az amerikai katolicizmustól átvett taktikáját jövő politikája alap­jául, a mint a Vatikán is elismerte. A vallásoktatást és as iskolai hit­gyakorlatot nevelés-kérdésnek tekinti és nem mulaszthatja el sajnálatát ki­fejezni amiatt, hogy a kermáiy ren­deletének megvalósítása köril meg­bántották a lakosság vallásos érzel­meit. Azt, hogy néhány kolostor he­lyiségeit lefoglalták, a halaszthatat­lanul foltos szBkséglet okolja meg és teszi jogossá. Az egyházi javak törvényben kimondott kisajátítása nem jelent elkobzást. Hogy bántunk a háború alatt a külföldi tökével? Magyarországon a háború egésx folyamán emberségesen bántak az idegenekkel. Társadalmilag nem ayomtuk őket, gazdasági téren pedig alig korlátoztuk őket szabad ténykedésükben. Az az állami fel­ügyelet, mely alá az idegen tőkével dolgozó vállalatokat helyestük, ia- kább formalitás volt, mint cselekvési szabadsaguk megkötése. Élő bizony­sága ennek a méltányos elbánásuk a belga érdekeltség keié« levő Ma­gyar-Belga Fémipargyár R.-t., mely­nek belga vezető igazgatója, Van Den Eynde Hector a háború alatt helyén maradt. Magát a vállalatot pedig senki sem háborította termelésébe*, anyagellátásában, közszállításaiban. Meg is látszik mindez a vállalat raa megjelent mérlegén, mely az 1917. évi áthozattal együtt a tartalékok bő­séges táplálása után nem kevesebb, mint 719.692 korona tiszta nyereséget mutat ki, mindössze négymillió korona részvéiytóke mellett. Reméljük, begy az ilyen kézgazdasági adalékok mel­lettünk fogeak bizonyítani ott, a hol sorsunkról döntenek 1 A Károlyi-kormány megbélyegzése. Veszprém vármegve november 4-én tartott közgyűlésén Pósa Endre me­gyebizottsági tag indítványt tett a Károlyi-kormány megbélyegzésére. Az indokolás részletesen foglalkozik az­zal, hogy minő terrort fejtett ki Ká­rolyi Mihály gróf s törvénytelen cse­lekedeteivel mint vitte lejtőre az or­szágot. Végül indítványozza, mondja ki Veszprém vármegye közgyűlése, hogy Károlyi gróf es összes minisz­terei az 1918 október hónap utolján átvett hatalommal csuful visszaéltek, öthónapos uralmuk alatt minden tet­tük a haza kárát, nemzetünk meg­rontását célozta és a világtörténelem­ben előfordult, valaha államférfiak által elkövetett legbecstelenebb tettek legnagyobbikát, a hatalomnak, az or­szág kormányzásának rablógyilkosok kezére való átjátszását követték el. Ezért Veszprém vármegye törvény- hatósági bizottságának közgyűlése Károlyi Mihály grófot és a vele 1919 március 21-ig működő minisztereket megbélyegzi, egyben elhatározza, hogy az össeeölő neacetgyilés elé terjessze be est a határozatát. Egyben még azt is követeli, hegy a nevezett Ká­rolyi gróf és miaiszterei ellen a ha­talomnak goaosiul való átjátszása és a szovjeturalom által elkövetett gyilkosságok, rablások és egyéb bün­tettek miatt is, mint bfiarészcsek el­len a bünfeayitő eljárás mielőbb raeg- iadiitassék. A törvéayhatóság végül kimondja, hogy e határozata a többi törvényhatósággal is közöltessék. Kiütéses tífusz Keletgaliciában. A lembergi »Wpervd« cimü lap a kö- vetkeséképen ecseteli a keletgaliciai állapotokat: Liskevtól Koszovig a nép éhezik. Ltciigázva, rongyokban és mezítláb várja a legaagyobb két­ségbeesésben : mit hez a holnap? A nagy- és paraszlbirtek egyaránt parlagén hever felszerelés és vető­mag hiiján. A háborús esemr'iyek folytán a nép a világtól teljesei el vai zárva. Niacs mód a keresetre és a legszükségesebb életszükségletek megszerzésére. A társadalmi segélye­zés is lehetetlen, mivel az intelligen­ciának a falukba való belépése is reidkivüüen meg van nehezítve. Oda­való és idegen lánckereskedök mint a sakálok, járnak az elszegényedett és teljesen kiszipolyozott nép között, hogy még utolsó fillérjétől vagy ingó­ságaik egyéb maradványaitól is meg­fosszák. Egész Kelet-Galiciában ijesztő mértékben terjed a kiütéses tífusz. A közegészségi intézményekről szó sin­csen Nincs orvos, gyógyszer, kórház, közegészségi szolgálat. Tömegesen fekszenek a betegek nyomorult viskó­ikban s legnagyobb részük elpusztul. A temetés anyag hijján koporsó nél­kül megy végbe. A keletgaliciai ukrán nép kihalófelben van Az éhhalál előli egyetlen mentség csak a háború befejezése, a vámsorompók felfüg­gesztése és a dolgozó tömegek kere­sethez juttatása lehet. Az entente vesztesége halottakban és eltűntekben. Martin francia kép­viselő, a költségvetél főelőadója, je­lentésébe! hivatalos adatok alapján beszámolt arról, hogy az entente egyes államai a háború kezdetétől

Next

/
Oldalképek
Tartalom