Harangszó, 1919

1919-11-23 / 46-47. szám

238. HARANGSZÓ. 1019. november 23. készjelöltek között. Magyar teológusok menjenek ki Amerikába, az ő fiaik pedig jöjjenek hozzánk, hogy megta­nulhassanak magyarul és Amerikában magyarul lelkipásztorkodhassanak ki­vándorolt véreink körében. A magyar teológusok viszont kint megismerked­nek azzal a széleskörű egyházi s tár- sadami tevékenységgel, amelyet az amerikaiak kifejtenek. Morehead ezt az eszmét örömmel és nagy érdeklő­déssel fogadta. Az Európába küldött amerikai bi­zottság már is nagyon eredményes munkát végzett és alapos a remé­nyünk, hogy a magyaroknak is bőven részük lesz az amerikai áldozatkész­ségben és szeretetben. Külügyi tájékozatlanság. A világháború végzetes lefolyásá­ban nagy szerepe volt annak a cso­dálatra méltó tájékozatlanságnak és tudatlanságnak, amelyet a középeuró­pai népek ellenfeleik erőforrásait ille­tőleg bebizonyítottak. S úgy látszik, még ma sem igen törik magukat vi­lágosabb ismeret, jobb tájékozettság után. Legalább erre vall a német protestánsok egyik hetilapjának az a cikke, mely így végződik: »Ügyünket (a protestánsok ügyét) lehetőleg ma­gunkban védjük meg s óvakodjunk a katholicizmussal való szoros össze­köttetéstől, különösen a szellemi téren, nehogy egy szép napon majd azt halljuk: Együtt vagytok, együtt lóg­tok I (Mitgefangen, mitgehangen 1)< (Wartburg; 4L szám.) Megjegyzem, hogy ennek a heti­lapnak egyik szerkesztője Kloster- neoburgban Alsóausztriában, vagyis a szomszédban lakik. S ez a szeren­csétlen lap így érvvel a katholiku- sokkal való együttműködés ellen I E lap szerkesztőségének fogalma sincs arról, hogy mi történt nálunk magya­roknál. Minket ugyan nem illethetett senki azzal a váddal, hogy mi ma­gyarországi protestánsok együtt let­tünk volna a katolikusokkal. Még magunk közt sem voltunk együtt! Még a reformátusokkal kötött nagy- geresdi egyezséget is felbontottuk I És a bolsevista kényurak talán respek­tálták ezt a mi nagyszerű felekezeti önállóságunkat? Tettek ők különb­séget katholikus és protestáns között? A kommunistáknak a katholikus eb volt, a protestáns meg kutya. Pedig régi dolog, hogy eb vagy kutya mindegy. A bolsevizmus keresztyénellenes tan. Ami keresztyén, azt irtja. S én kiábrándultam már abból a vélemény­ből, hogy a keresztyénség ellenségei, legyenek azok bolsevista zsidók, vagy kommunista magyarok, különbséget tesznek kaíholikusok és protestánsok között. Mindakettőt egyformán gyű­lölik. Velük szemben nem egyesülni, bűn volna az anyaszentegyház, bűn volna Krisztus keresztje ellen. Szomorú jelenség, ha a német protestánsok a helyzetet még mindig nem látják tisztán. Ha nem veszik észre, hogy a zsidó kommunista mé­tellyel megfertőzött álszociáldemok­rácia és a bolsevizmus azok a mé- regfogak, amelyekkel az Antikrisztus kígyója a keresztyénség testébe harap, s ezeket a méregfogakat ki kell törni, ha azt nem akarjuk, hogy a keresz­tyén népek elpusztuljanak. 1\\ kell őket törni egyesült erővel. Félre kell tennünk azt a féltékenységet, mellyel a különböző felekezetek egymásra néztek. Nem jelenti ez azt, hogy le­mondunk a protestantizmus elveiről, a reformáció vívmányairól. Csak azt jelenti, hogy a közös veszedelem pil­lanatában tudatára ébredünk közös érdekeinknek, közös javainknak. A németeknek, akik külügyi tájé­kozatlanság miatt velünk együtt ala­posan elvesztették a világháborút, a keresztyénség érdekében viselt harc­ban alaposabb tájékozottságot kívá­nunk. A harcoló német egyház legyen világosabban látó, mint a harcoló német állam. A magyar bolsevizmus történetéből tanulják meg, hogy a keresztyén egyházak »együtt lógnak«, akár együtt kapják őket, akár külön. Ez utóbbi esetben könnyebb őket »lógatni«. A német még azt sem tudja, hogy milyen iszonyúan igaz szó az : »mitgehangen«. n. K. Drága kincs. Egy régi történetíró feljegyezte, hogy mikor Nagy Sándor Dárius palotáját kifosztotta, egyik katonája egy bőrzacskóban megtalálta a per­zsa korona ékköveit. A lelet milliókat ért, de az ostoba fickó kinyitotta a zacskó száját, a csillogó apró köve­ket a szemétbe rázta, azután dicse­kedve ment a társaihoz, hogy milyen pompás kenyértarisznyát talált. Egy rabszolga egyszer egy hegyen kapaszkodott felfelé, mikor lába meg­csúszott 8 elesett. Esés közben egy bokorba fogódzott, de a bokor gyö­kerestől kiszakadt s a rabszolga a bokorral együtt legurult a hegy lejtő­jén. Mikor talpra állott, észrevette, 4. hogy a bokor gyökereihez apró fehér részecskék tapadnak. Olyanfor­mák, mint az ezüst. Visszasietett arra a helyre, ahol a bokor nőtt, letérdepelt, s kezeivel felvájta a föl­det. A potosii ezüstbányákat találta meg, amelyekből száz meg száz hajó­rakományra való ezüstöt bányásztak ki. Az »Ezüsthegy« tulajdonosai eladdig szegény emberek voltak, mert nem tudtak a földalatti kincsekről.-« így van a dolog a Bibliával is. ^ Olvassuk a verset: »Hol Biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfAbb kincs.« De ha van is a házunknál Biblia, nem olyanformán a mienk-e csak, mint ahogyan az ékkövek a katonáé voltak, vagy az ezüstbányák a tulajdonosoké, mielőtt a rabszolga reábukkant egy szerencsés véletlen folytán az ezüstre? A farizeusok és írástudók állítólag olyan jól Ismerték a Bibliát, hogyha minden Bibliát meg­semmisítettek volna is, hiba nélkül le tudták volna Írni emlékezetből az egészet. De mit nyertek vele? Nem elég ha Biblia van a házban; nem elég ha a Biblia a fejedben van; a Bibliának a szívedben kell lenni ^ mint megelevenítő Léleknek — ezn- az örök élet eszköze. Akkor lesz 'uA, Biblia drága kincs. f. A népiskolák felügyelete. > — A kultuszminiszter rendelete a tanfel­ügyelőkhöz. — Örömmel üdvözöljük Huszár Ká­roly vallás- és közoktatásügyi minisz­ter legújabb rendeletét, melyet az is­kolák belső életének felügyelete és irányítása tárgyában most intézett a tanfelügyelői karhoz. Ez a rendelet nem az iskoláknak, hanem külön- külön minden iskolának pedagógiai gondozásáról intézkedik. A rendelet különös súlyt helyez a tanfelügyelő és a tanító viszonyára’. Az nem lehet a rideg, fölebbvalói és alárendeltl viszony. Különös tapin­tattal szól erről az utasítás, melyből kitetszik az a helyes pedagógiai meg­állapítás, hogy a megbecsülés meny­nyire felemel és milyen fokozott te­vékenységre képesít. Már pedig a magyar kultúra munkásai, elsősorban a néptanítók, a jövőben fokozott mun­kára vannak hivatva, hogy a háború és forradalom rombolásait kihever­hesse a magyar nemzet. A nemzet

Next

/
Oldalképek
Tartalom