Harangszó, 1919
1919-11-23 / 46-47. szám
238. HARANGSZÓ. 1019. november 23. készjelöltek között. Magyar teológusok menjenek ki Amerikába, az ő fiaik pedig jöjjenek hozzánk, hogy megtanulhassanak magyarul és Amerikában magyarul lelkipásztorkodhassanak kivándorolt véreink körében. A magyar teológusok viszont kint megismerkednek azzal a széleskörű egyházi s tár- sadami tevékenységgel, amelyet az amerikaiak kifejtenek. Morehead ezt az eszmét örömmel és nagy érdeklődéssel fogadta. Az Európába küldött amerikai bizottság már is nagyon eredményes munkát végzett és alapos a reményünk, hogy a magyaroknak is bőven részük lesz az amerikai áldozatkészségben és szeretetben. Külügyi tájékozatlanság. A világháború végzetes lefolyásában nagy szerepe volt annak a csodálatra méltó tájékozatlanságnak és tudatlanságnak, amelyet a középeurópai népek ellenfeleik erőforrásait illetőleg bebizonyítottak. S úgy látszik, még ma sem igen törik magukat világosabb ismeret, jobb tájékozettság után. Legalább erre vall a német protestánsok egyik hetilapjának az a cikke, mely így végződik: »Ügyünket (a protestánsok ügyét) lehetőleg magunkban védjük meg s óvakodjunk a katholicizmussal való szoros összeköttetéstől, különösen a szellemi téren, nehogy egy szép napon majd azt halljuk: Együtt vagytok, együtt lógtok I (Mitgefangen, mitgehangen 1)< (Wartburg; 4L szám.) Megjegyzem, hogy ennek a hetilapnak egyik szerkesztője Kloster- neoburgban Alsóausztriában, vagyis a szomszédban lakik. S ez a szerencsétlen lap így érvvel a katholiku- sokkal való együttműködés ellen I E lap szerkesztőségének fogalma sincs arról, hogy mi történt nálunk magyaroknál. Minket ugyan nem illethetett senki azzal a váddal, hogy mi magyarországi protestánsok együtt lettünk volna a katolikusokkal. Még magunk közt sem voltunk együtt! Még a reformátusokkal kötött nagy- geresdi egyezséget is felbontottuk I És a bolsevista kényurak talán respektálták ezt a mi nagyszerű felekezeti önállóságunkat? Tettek ők különbséget katholikus és protestáns között? A kommunistáknak a katholikus eb volt, a protestáns meg kutya. Pedig régi dolog, hogy eb vagy kutya mindegy. A bolsevizmus keresztyénellenes tan. Ami keresztyén, azt irtja. S én kiábrándultam már abból a véleményből, hogy a keresztyénség ellenségei, legyenek azok bolsevista zsidók, vagy kommunista magyarok, különbséget tesznek kaíholikusok és protestánsok között. Mindakettőt egyformán gyűlölik. Velük szemben nem egyesülni, bűn volna az anyaszentegyház, bűn volna Krisztus keresztje ellen. Szomorú jelenség, ha a német protestánsok a helyzetet még mindig nem látják tisztán. Ha nem veszik észre, hogy a zsidó kommunista métellyel megfertőzött álszociáldemokrácia és a bolsevizmus azok a mé- regfogak, amelyekkel az Antikrisztus kígyója a keresztyénség testébe harap, s ezeket a méregfogakat ki kell törni, ha azt nem akarjuk, hogy a keresztyén népek elpusztuljanak. 1\\ kell őket törni egyesült erővel. Félre kell tennünk azt a féltékenységet, mellyel a különböző felekezetek egymásra néztek. Nem jelenti ez azt, hogy lemondunk a protestantizmus elveiről, a reformáció vívmányairól. Csak azt jelenti, hogy a közös veszedelem pillanatában tudatára ébredünk közös érdekeinknek, közös javainknak. A németeknek, akik külügyi tájékozatlanság miatt velünk együtt alaposan elvesztették a világháborút, a keresztyénség érdekében viselt harcban alaposabb tájékozottságot kívánunk. A harcoló német egyház legyen világosabban látó, mint a harcoló német állam. A magyar bolsevizmus történetéből tanulják meg, hogy a keresztyén egyházak »együtt lógnak«, akár együtt kapják őket, akár külön. Ez utóbbi esetben könnyebb őket »lógatni«. A német még azt sem tudja, hogy milyen iszonyúan igaz szó az : »mitgehangen«. n. K. Drága kincs. Egy régi történetíró feljegyezte, hogy mikor Nagy Sándor Dárius palotáját kifosztotta, egyik katonája egy bőrzacskóban megtalálta a perzsa korona ékköveit. A lelet milliókat ért, de az ostoba fickó kinyitotta a zacskó száját, a csillogó apró köveket a szemétbe rázta, azután dicsekedve ment a társaihoz, hogy milyen pompás kenyértarisznyát talált. Egy rabszolga egyszer egy hegyen kapaszkodott felfelé, mikor lába megcsúszott 8 elesett. Esés közben egy bokorba fogódzott, de a bokor gyökerestől kiszakadt s a rabszolga a bokorral együtt legurult a hegy lejtőjén. Mikor talpra állott, észrevette, 4. hogy a bokor gyökereihez apró fehér részecskék tapadnak. Olyanformák, mint az ezüst. Visszasietett arra a helyre, ahol a bokor nőtt, letérdepelt, s kezeivel felvájta a földet. A potosii ezüstbányákat találta meg, amelyekből száz meg száz hajórakományra való ezüstöt bányásztak ki. Az »Ezüsthegy« tulajdonosai eladdig szegény emberek voltak, mert nem tudtak a földalatti kincsekről.-« így van a dolog a Bibliával is. ^ Olvassuk a verset: »Hol Biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfAbb kincs.« De ha van is a házunknál Biblia, nem olyanformán a mienk-e csak, mint ahogyan az ékkövek a katonáé voltak, vagy az ezüstbányák a tulajdonosoké, mielőtt a rabszolga reábukkant egy szerencsés véletlen folytán az ezüstre? A farizeusok és írástudók állítólag olyan jól Ismerték a Bibliát, hogyha minden Bibliát megsemmisítettek volna is, hiba nélkül le tudták volna Írni emlékezetből az egészet. De mit nyertek vele? Nem elég ha Biblia van a házban; nem elég ha a Biblia a fejedben van; a Bibliának a szívedben kell lenni ^ mint megelevenítő Léleknek — ezn- az örök élet eszköze. Akkor lesz 'uA, Biblia drága kincs. f. A népiskolák felügyelete. > — A kultuszminiszter rendelete a tanfelügyelőkhöz. — Örömmel üdvözöljük Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszter legújabb rendeletét, melyet az iskolák belső életének felügyelete és irányítása tárgyában most intézett a tanfelügyelői karhoz. Ez a rendelet nem az iskoláknak, hanem külön- külön minden iskolának pedagógiai gondozásáról intézkedik. A rendelet különös súlyt helyez a tanfelügyelő és a tanító viszonyára’. Az nem lehet a rideg, fölebbvalói és alárendeltl viszony. Különös tapintattal szól erről az utasítás, melyből kitetszik az a helyes pedagógiai megállapítás, hogy a megbecsülés menynyire felemel és milyen fokozott tevékenységre képesít. Már pedig a magyar kultúra munkásai, elsősorban a néptanítók, a jövőben fokozott munkára vannak hivatva, hogy a háború és forradalom rombolásait kiheverhesse a magyar nemzet. A nemzet
