Harangszó, 1919
1919-10-26 / 42-43. szám
222. HARANQSZÓ. 1919. október 26. Akarta-e Tisza a háborút? Az osztrák köztársaság külügyi hivatala a világháború első évében megjelent Vörös Könyv kiegészítéséül szept. hó 20-án közzétette azokat a diplomáciai ügyiratokat, amelyek a háború kitörését megelőző, 1914. jún. 23-ig eltelt időszakra vonatkoznak. Ezek szerint 1914. július 7-én Bécsben közös minisztertanács volt Berchtold közös külügyminiszter elnöklésével. Ezen jelen voltak Stürgk osztrák miniszterelnök, Tisza magyar miniszterelnök, Bilinski közös pénzügyminiszter, Krobatin közös hadügyminiszter, K@nrád a vezérkar főnöke, Kailer a tengerészeti parancsnok helyettese. Az elnök megnyitójában előadta, hogy a serajevói katasztrófa folytán tisztába kell jönnünk azzal, nem kel- lene-e Szerbiát fegyveres erővel mindenkorra ártalmatlanná tenni. Érintkezésbe lépvén Németországgal, megtudta, hogy ennek támogatására feltétlenül számíthatunk. Tisza magyar miniszterelnök kijelenti, hogy ő sohasem helyeselhetne egy Szerbia ellen irányuló olyan váratlan támadást, mint ami tervbe van véve s mint ami — sajnálatára — Berlinben is megbeszélés tárgyává tétetett, mert ez bennünket Európa szemében rósz világításba helyezne s mert mi ez esetben Bulgária kivételével az egész Balkán ellenséges érzületére számíthatnánk. Nekünk Szerbiával szemben formulázni kell követelésünket s csak az esetben szabad ultimátumhoz nyúlni, ha ezeket Szerbia nem teljesítené. Végső esetben ő sem ellenezné a háborús akciót, de már most kijelenti, hogy ez nem cé lozhatná Szerbia megsemmisítését, nemcsak azért, mert ezt Oroszország élethalálharc nélkül úgy sem nézné el, hanem azért is, mert ő, mint magyar miniszterelnök, sohasem engedné meg, hogy a monarchia Szerbia egy részét annektálja. Nem Németország dolga annak megítélése, hogy rajtaüssünk-e Szerbián, vagy nem. Neki az a személyes meggyőződése, hogy nekünk nem kell okvetlenül háborút indítanunk Szerbia ellen. Számítanunk kell arra is, hogy Románia is megtámadhat bennünket s mindenesetre jelentős erőt kell fordítani Erdély védelmére is. Olyan felelősségteljes elhatározásban, mint aminőt ma akarnak hozni, ismételten kifejti azt, hogy a boszniai válságot, bármily nehéz is, megfelelő közigazgatási reform utján meg lehet oldani annélkül, hogy feltétlenül háborút kellene indítatnunk. Diplomáciai siker, mely Szerbia megaláztatásával jár, alkalmas lenne arra. hogy helyzetünket javítsa s eredményes Balkánpolitikát lehetővé tegyen. Stürgk osztrák miniszterelnök szerint semmi belső intézkedés Boszniában nem segit, ha mi nem határozzuk el, hogy hatalmas csapást ne mérjünk Szerbiára. Tisza habozása kockázatossá teszi Németország támogatását. Bilinski közös pénzügyminiszter hivatkozik arra, hogy Potiorek boszniai tartományi főnök két év óta azon a véleményen van, hogy Szerbiával szemben az erőpróbát ki kell ál’anunk, hogy Boszniát és Herczegovinát megtarthassuk. Krobatin hadügyminiszter Tiszával szemben azt vitatja, hogy diplomáciai sikernek semmi értéke nincs, ezt csak a gyöngeség jelének tartja. Az erők viszonya később kedvezőtlenebb lesz számunkra. A háború megkezdését illetőleg utal arra, hogy az oroszjapán és a Balkán-háború is hadüzenet nélkül kezdődött el. Tisza magyar miniszterelnök még mindig abban a véleményben van, hogy igenis lehetséges békés Balkánpolitikát csinálni. Utal a jelenlegi körülmények között egy európai háború borzalmas kalamitásaira. Mindenféle jövendőbeli eshetőségek — Oroszországnak ázsiai bonyodalmak által leendő elfoglaltsága, a megerősített Bulgária revánshadjárata Szerbia ellen stb. — a mi helyzetünket a Nagyszerb problémával szemben idővel lényegesen kedvezőbbé teheti, mint aminő az ma. Az elnöklő külügyminiszter végül megállapítja, hogy az összes jelenlevők — a magyar miniszterelnök kivételével — abban a véleményben vannak, hogy tiszta diplomáciai siker és Szerbia esetleges megaláztatása teljesen értéktelen volna. Azért tehát oly messzemenő követeléseket kell Szerbiával szemben támasztani, amelyek valószínűvé teszik a visszautasítást, hogy a radikális megoldás katonai beavatkozás utján lehetővé váljék. Tisza magyar miniszterelnök azt óhajtja, hogy követeléseink bár kemények, de elfogadhatlanok ne legyenek. Az elküldendő jegyzéket előzőleg maga is tanulmányozni óhajtja, Ha álláspontját nem méltányolják, saját személyére nézve levonná a konzekvenciát. A julius 19-én tartott gyűlésen bemutatásra került a Szerbiához küldendő jegyzék. Ennek tárgyalása kapcsán Tisza István a következő kijelentéseket tette: Az egész akcióhoz ki fogja kérni a magyar minisztertanács határozstát. A magyar minisztertanáccsal úgyis ki akarja mondatni, hogy Szerbiával szemben semminemű hóditó szándékunk nincs. Ennek kimondását itt is kívánja, mert Oroszország feltétlenül sorompóba lép, ha mi Szerbia megsemmisítésére törünk, mert azt hiszi, ' hogy nemzetközi helyzetünket csakc.^ javíthatjuk azzal, ha ünnepélyesen kijelentjük a hatalmaknál, hogy semminemű terület anektálása nem áll szándékunkban. Tiszának ezt a javaslatát a közös minisztertanács némi módosítással elfogadta Hasonlókép elfogadta a közös minisztertanács Tiszának abbeli javaslatát is, hogy bekövetkezhető háború esetén annyi biztosító csapat hagyatik Erdélyben, amely helyi lázadással szemben az ország belső nyugalmát biztosítsa. Ezekből a jegyzőkönyvekből világosan kitűnik, hogy az osztrák-magyar monarhia vezetői közül épen az a nagy magyar államférfiu, Tisza István ellenezte a végsőkig a háború megindítását, akit a háborúért legtöbbet vádoltak s végül okt. 31-én gya- lázatosan megöltek. Tisza, mint egész<i£ ember, nem hárította másra a fele- lősséget, hanem ha már akarata ellenére benne voltunk a háborúban, azt akarta, hogy abból győztesen () kerüljünk ki. Az események igazolták, milyen élesen látott a jövőbe s menynyire jobb lett volna a szavára hallgatni. De a veszni induló népnek épen az a végzete, hogy legnagyobb- jaira nem hallgat. Őszi dal. Sárgulnak már a fák : Sorvaszt az őszi szél, Itt-ott látszik csak egv Zöldes szinti levél. Az énekes madár Jobb hazában dalol: Narancsok, datolyák Honában valahol . . . Fecske és a gólya, Az én két madaram, Szinte más hazában: Ott, hol mindig nyár van. Ott siratják mostan Magyar nyár halálát; Siratják, siratják Magyarok hazáját.-Miért nincsen ott is Örökösen szép nyár? Miért nem virul-zöldel, S hoz kalászt a határ?
