Harangszó, 1919
1919-10-26 / 42-43. szám
1919. október 26. Hisz szebb ott a föld is, Más a csillagos ég! . . . “ — Érette a szivük Szerelmi vággyal ég. — Kedves madaraim. Egykor ez nem így volt: Tündöklő volt, s fényes Fölöttünk az égbolt. Akkor niég a magyart Félvilág uralta, S a nap gyönyörködve Csudálkozott rajta — Nyár volt akkor mindig, Melynek csudás fénye Volt a magyaroknak Éltető reménye. ... Óh, de most már ősz van : Pusztulás,. .. hervadás,. . Melyből tán soh’sem lesz Boldog feltámadás. Amit ti sirattok: A természet felkel. Da magyar hontokra Köszönt-e jó reggel ? Lesz-e feltámadás? Lesz-e felébredés ? Meddig tart meg, meddig Az átkos tespedés? Elmulik-e az ősz, Mely már rég’ sorvasztja? Lesz-e még csak egvszcr Csudaszép tavasza? És lesz-e még nyara, Melynek dicső fénye Örökös életnek Lenne szép reménye? . . . Már sárgulnak a fák, Itt ott látszik csak egy Zöldes szinü levél: Sorvaszt az őszi levél . . SZABÓ GYULA. A külföld és a magyar szövetkezetek. Az „Új nemzedék'-ből. Nemrég elterjedt az a hir a magyar közgazdasági világban, hogy a külföldi, nevezetesen az angol tőke érdeklődni kezd a magyar szövetkezeti mozgalom iránt éi hogy a Hangyával tárgyalás folyik nagyobb külföldi kölcsön rendelkezésre bocsátása ügyében. Kétségtelen, hogy a szövetkezeti mozgalom a magyar öntudat növekedése arányában uj erőre fog kapni a jövőben és szerepe, a külföldre is támaszkodva, fontosabb lesz az eddiginél. A szövetkezeti mozgalom legkiválóbb képviselői erre nézve a Következő felvilágosítást adták. Czettler Jenő. a Gazdaszövetség igazgatója ezeket mondta: — A szövetkezetek a múltban is nagy szerepet játszottak a gazdaosztály és a földmives érdekek előmozdítása terén már akkor, amikor egész termelő tőkénk külföldi befolyások alatt volt, mert hiszen egész gazdasági és termelő politikánkat HARANGSZÓ. Bécsból dirigálták. Ma, mikor a termelés alapja a mezőgazdaság lesz, a hitelszövetkezetektől várom, hogy ügyes pénzpolitikájukkal a kisgazdáknál levő kékpénz jelentékeny részét magukhoz tudják vonni és azzal a nagy pénzügyi erővel, ami ennek az akciónak természetes következménye, a magyar nemzet gazdasági politikájának kellő eszközöket és súlyt tudnak adni. Különösen a hadikölcsönök bizonyították be, hogy milyen botor volt eddigi pénzügyi politikánk, mely az államkölcsönöknéi mindig a külföld után szaladgált, ahelyett, hogy a íöldmivesnép vagyoni erejét vette volna igénybe. A hitelszövetkezetek kb. két-hároinszáz millió tényleges pénzt, tehát nem ígéreteket, mint a bankok, szedtek ös*ze ; ilyen összeggel meg lehetett volna az egész földbirtokreformot és más nagy kérdéseket oldani. — Ami az árubeszerzést illeti, itt nagy szerepe lesz a Hangyának, egyrészt a külföldi anyagbeszerzés tekintetében, másrészt pedig a tekintetben, hogy az árut igazságosan szét tudja osztani a falunak. Viszont, ha kiépíti az értékesítési üzletágat is, mely eddig címében benne volt ugyan, de nem igen foglalkozott vele, a külföldi relációk számára olyan csereértéket tud összehozni, mely egyenrangú az arany valutával. A Magyarországi szövetkezetek szövetsége és a Magyar Gazdaszövetség mindent ei fog követni, hogy az ország újjáépítésénél ne csak a gazdák szövetkezeti alakulatai kellő megértésre talárjának a kisgazdák körében és hogy a csupán nyerészkedésre alakult intézetek segítségével történjék, hanem az önsegitség tiz esztendő alatt megmaradt területünk gazdasági életét különösen ha tovább is ily jelentős érdeklődést tapasztalunk szövetkezeteink iránt a külföld részéről — a virágzásnak jelentékeny fokára tudjuk emelni. Balogh Elemér, a Hangya vezér- igazgató és Hitelszövetkezeti életünk egyik vezetőférfia igy nyilatkozott: — A gazdák máris azt óhajtják elérni, hogy a gabonaértékesítés is szövetkezeti alapon a Haditermény mellőzésével történjék. Egybehangzó adatok alapján megállapíthatjuk, hogy az angol tőke a legnagyobb rokon- szenvvel fordul szövetkezeteink felé és reményünk van arra, hogy ez utón már a tavaszig sikerül gazdasági életünk vérkeringésének feltételeit biztosítani, megszerezvén említett 223. részről elsősorban azokat a cikkeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy dolgozni tudjunk. Mindenesetre örömmel regisztrálhatjuk azt a hirt, hogy ezirányban eljáró faktoraink tárgyi téren is a legnagyobb jóakarattal találkoznak és remélhető, hogy sikerül szövetkezeteink es az angol exportcégek között a ránk nézve oly kívánatos összeköttetést létrehozni. Ehhez azonban még bizonyos körülmények megváltozása szükséges. Egyúttal megnyugvással szögezhetjük le azon tényt, hogy szövetkezeteink a rájuk váró fokozott jelentőségű munkára úgy az áruüzlet, mint a fogyasztás, termelés és értékesítésnek szövetkezeti alapon való keresztülvitele terén — az irányukban nyilvánuló külföldi tőke bizalmára támaszkodva — a legteljesebb mértékben fel vannak készülve. — így csak természetes, hogy a szociális gazdálkodás gyakorlati megoldásának oly jól bevált ez intézményei vezető szerepet fognak játszani Magyarország gazdasági rekonstrukciójának munkájában, és munkájuk révén valóra válik egyik külföldi gazdasági vezér férfiú ama jelentőség- teljes biztatása, hogy Magyarország földművelésével és mezőgazdasági iparával elérheti azt, hogy nemcsak fekvésénél és helyzeténél fogva legalkalmasabb és szerencsésebb, hanem egyúttal gazdaságilag kiválóan prosperáló dunai állam legyen. Járvány fenyegeti egész Enrópát. Nem volt elég, a mi eddig ért bennünket: az éveken át folyt rettenetes háború, — nálunk bolseviz- mussal megtetézve — a sok fiatal élet elvesztése, a megmérhetetlen anyagi kár. Uj, nagy veszedelem fenyegeti egész Európát és legközvetlenebbül bennünket, akik Közép- Európához tartozunk. Ahogy a bol- sevizmus Oroszországból szakadt reánk, azonképpen az uj veszedelemmel is az oroszok révén ismerkedhetünk meg. Arról van szó, hogy ebből az óriási országból, a mely annyi gyászt és szenvedést zúdított már az emberiségre, egy év óta rettenetes tífuszjárvány terjed nyugat felé. Ukrajna, Lengyel- ország, Románia és Szerbia már megérezték a bajt, amelynek eddig nem sikerült útját állani. A tífuszon kívül himlő, skarlát és vérhas is pusztít és a veszedelem egyre kö-