Harangszó, 1919

1919-10-26 / 42-43. szám

1919. október 26. HA^ANQSZO. 221 mölcsöket, a melyek a vágyakozás lángjait szelíden lecsillapítják. A csa­ládi körken, a barátság asztalánál, a w közügyekért buzgó munkásság terén, a jó s nemes erkölcsök üde ligetében s a lelki élet egyéb megnyil vállalá­saiban, legkiváltképen pedig a vallásos áhitat oltára előtt gyönyörködhetik az ember olyan örömökben, a melyek a mindig tökéletesebb, mindig nagyobb, mindig magasabb után törekvő lélek­nek teljes kielégítést nyújtanak. Ezen L a vidéken fakadnak forrásai oly tí- J^/.eknek, amelyekből ha valaki iszik, soha többé meg nem szomjűhozik. Ennek a vidéknek levegője éleszt a halandó keblében olyan hangulatot, a melyben a véges lény egynek érzi magát a végetlenséggel és eléri a boldogságnak azt a legmagasabb fo­kát, a melynek földi ember részese lehet. Arra a nagy kérdésre tehát, a melynek megfejtése elé oly égő vágy- gyal néz ma boldog és boldogtalan, arra a kérdésre, hogy mikor csilla­podnak le ezeknek az eget ostromló, földrengelő háborús izgalmaknak pusz­tító hullámai, mikor tér vissza hoz­zánk a békének majdnem beláthatlan messzeségbe elüldözött galambja s az egyének szívében, meg a társadalom b^ülönbözó osztályai közt mikor üt ^Tanyát az egyetértés és megelégedés, * erre a kérdésre, mondom igen egy­szerű a felelet: akkor ha az ember önbecsére föleszmélne megvetéssel fordul el az arany borjú imádásátdl és visszatér a szerető mennyei atya oltárához, megváltja s megbánja hűt­lenségét a Mindenható törvényei iránt fiúi szeretettel fogad örömteljes enge­delmességet, lstenfiuságát átérezve keblére öleli felebarátját, testvéri kész­séggel támogatja, védelmezi — nem kizsarolja — a gyengébbet és meg­nyugodva a gondviselés bölcs intéz­kedéseiben nem enged szívében he­lyet az irigységnek. Átgondolván a világrendnek azt az eltagadhatlan és h negmásíthatlan tényét, miszerint a jpldi életnek legteljesebb, legtisztább, egmagasztosabb örömeiben: a családi életnek, a barátságnak, a nyugodt lelkiismeretnek, a hazafiságnak, a vallásosságnak fenkölt érzelmeiben, a szegény, az ügyefogvott, a kunyhó lakója épűgy osztozkodhatik és azokat ep ügy élvezheti, mint a gazdag, a hatalmas vagy az előkelő; nem nézi le, de megbecsüli az alacsonyabb te­remtés nem tekint gyülölség szította zúgolódással a gazdagokra vagy a atalmasokra. A keresztyénség oltára az a tűz­hely, a honnan az új, szebb, boldo­gabb világ hajnalának sugarai szét- Ömlenek. De az is bizonyos, hogy a keresztyénségnek legtisztultabb, az emberi élet rendeltetésének leginkább megfelelő megnyilatkozását a protes­táns világnézetben, a protestáns lélek által áthatott intézményekben, szer­vezetünkben, iskoláinkban, istentisz­teletünkben, népünk erkölcseiben és gondolkodásmódjában találhatjuk fel; ennek a ténynek tudata azt a ma­gasztos gondolatot kell gerjeszteni a szívekben, miszerint a társadalmi kérdés megoldásának szövétnekét csak a protestantizmus gyújthatja föl és annak várva várt, epedve óhajtott, szebb, boldogabb jövőnek, az új kor­szaknak kulcsát a protestantizmus vezérférfiainak kell kézbe venni; az ő hivatásuk az oda vezető ösvényt az isteni félelem bölcsességének és a krisztusi szeretetnek fényével és me­legével megvilágítani. Sass János. A szép és a keresztyén szeretet. Ma már mindenki egyetért abban, hogy a művészet alapeleme: a szép. De hogy mi is az a szép, még sen- kisem mondta meg. Köteteket Írtak össze ebben a kérdésben, de mind­egyikkel szemben érezzük, bogy nem teljes. És mi azt hisszük, hogy bár­mennyire tökéletesítjük tudásunkat, fejlesztjük elménket, el kell véreznünk, mielőtt a teljes biztonság és világos­ság igéretföldjére léphetnénk. Ha a hagyományos meghatározások pók­hálóiba kerülünk, legyek módiára elveszünk, elpusztulunk. — Minden törekvésünk egy nagyszerű sejtésben végződik, mely észrevétlenül, némán lepi el lelkünket, akár a jégrózsák csikorgó, téli reggelen az ablaktáb­lákat. A szép az a titokzatos ütembe­osztás, mely a mindenség életét összhangzatosan fenntartja. Minden összhangzatos életben van valami titokzatos. S az élet titkos harmó­niája a szépség kulcsa. — Éppen ez az, ami a lelkünket vonza. A szeretet, melyen a keresztyén bölcselet világfelfogása nyugszik, a szépségnek is alaprugója. Legtöbb- nyire széppé is lesz előttünk, amit szeretünk, s a művészetbe termeszet- szerüleg az vonul be, amikor az em­berek vonzódnak, amit szeretnek. Ha az emberi lelket fénvképlemez” hez hasonlítjuk, úgy a szeretet a máz rajta, mely fogékonnyá teszi a mű­vészi tevékenységekre: a műalkotásra, műélvezetre. Aki igazi műalkotást akar létrehozni, akinek lelke a terem­tés tüzében ég, annak szerető szemmel kell körüljárnia a világban, annak a tárgyat, mely leikéken alakot ölt, szeretnie kell. A szépségnek a sze- retete, ez a vonzódás a lélek leg­fontosabb ereje, mely bármily alakban nyilatkozzék is mindig ugyanaz. Az elvont szépség csak a tudo­mánytól eltikkadt elmék délibábja. Hiú képzelgés, valótlan ámítás. Az egész mindenség összes megnyilatko­zásaival, gazdag változatosságával csak felhurolt hegedű, mely némán, hallgatagon hever, ha a mi rokon- érző lelkünk szeretete meg nem szó­laltatja. Lelkünk legősibb alaphajlandósága, képessége ez, mely már a bölcsőben velünk ringatózik, melyet a környezet jelenségei keltenek életre. Az őszin­teség mely az igaz művészetnek, a lélek közvetlen megnyilatkozásának forrása, a szeretet ágyában születik. Egyik a másik nélkül nem képzelhető. A szeretet pedig manapság csak úgy bolyong közöttünk, mint valami távolról fel-fellobbanó lidércfény. A szabadság jelszavaival van tele az egész világ s a lélek szabadsága, az őszinteség mégsem él közöttünk. De ne is várjuk, hogy véres csetepaték­kal, utcai harcokkal fogjuk magunk­hoz vonni e másvilági istenséget, mely odahagyott bennünket. A sze­retet, az őszinteség föld égi vendégei, akik nem lángoló tüzes szekeren, nem villámdörejjel szállanak közénk, hanem szelíd napsugarakon. S ini ujjongva köszöntjük őket, mert a vi- lágegyetem életelemeinek titkos har­móniája, a szép, bennünk csak általuk lesz érthetővé. Olvassuk a bibliát. Október 26. vasárnap, 1 . Kir. 22, 29-54. » 27. hétfő, n 1. n 28. kedd, » 2. n 29. szerda, if 3. n 30. csütörtök, * 4, 1-24. 31. péntek, 4, 25 - 44. November 1. szombat, n 5. *» 2 vasárnap. 99 6, 1 — 17. 3. hétfő, w 6, 18-33. m 4. kedd, 7. n 5. szerda, n 8 n 6. csütörtök, n 9, 1 — 16. n 7. péntek, 99 9, 17-37. n 8. szombat, n 10. 1 — 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom