Harangszó, 1919
1919-10-26 / 42-43. szám
220 HARANGSZÓ. 1919. október 26. minimumra csökkent, a gyermek halandóság nagy volt. Gyülekezetemben 1913-ban 37 gyermeket kereszteltem, 1914-ben 29-et, 1915-ben 22-öt, 1916-ban i6-ot, 1917-ben 13-at, 1918-ban 11-et. Az 1918-ban keresztelt 1 1 gyermek közül eddig meghalt nyolc, úgyhogy ebből az esztendőből csak három gyermek maradt életben, s eltemettem u :.yan- abban az évben 26 halottat. A gyülekezett vesztesége tehát idehaza 23 lélek. A gyülekezet iélekszáma 870. Ebből következtetést vonhatunk az országos arányokra is. Ez a hatalmas emberveszteség a magyarság katasztrófájára vezethet, hogyha a születések száma a legközelebbi esztendőkben nem vesz erős lendületet. Nagy kárt jelent ez a veszteség munkaerőben és termelésben is. Ezt azonban valamennyire pótolni lehetne a munkának jobb megszervezésével; mert hiszen ebben a tekintetben igen el voltunk maradva a nyugoti népek mögött. Ha a munkát szervezni tudjuk, ha gépeket tudunk beszerezni, akkor a munkaerőben és a termelésben beállott veszteségeket a csökkent emberszám mellett is nemcsak hogy kipótolhatjuk, hanem többet termelhetünk, mint a háború előtt. . Azonban e ponton már nyilvánvalóvá lesz, hogy a 3zámok mainkban véve lem sokat jelentenek Ezer ember ma nem annyi, mint a háború előtt. A mostani ezer emberben több az öreg, több a nő. több a gyermek, mint a háború előttiben; több a beteg is. S ami a legfőbb, a mai ezer emherben más a lélek. Valamennyien megváltoztunk. Sokan nem előnyükre változtak meg. S ez a rombolás, amelyet a háború a lelkekben, a szívekben véghez vitt ez a legveszedelmesebb nemzetünk jövendőjének szempontjából. Vannak akik e tekintetben olyan sötétnek látják a helyzetet, hogy azt mondják, a mai felnőtt nemzedéknek el kell múlnia, mielőtt új aratás lehetne. Mint ahogyan az Egyiptomi szolgaságban fel- növekedett zsidóságnak el kellett múlnia & pusztában, mielőtt a zsidó nép bejuthatott vo’na az Ígéret földjére. Ha erre ae álláspontra helyezkedünk, akkor a gyermekek nevelése cs tanítása roppant horderőt és jelentőséget nyer, akkor a nevelés és tanítás súlypontja a megmételyezett családi élet köréből áthelyeződik a templomba és az iskolába. A le i készet. és tanítók, a nevelők munkájú rendkívüli súllyal esik latba. S móg ha nem látunk is ilyen sötéten, ha a romlást, az erkölcsi pusztulást nem látjuk is ennyire egyetemlegemek, vájjon nem kell-e akkor is észrevennünk azt, hogy sok családba áll ez az ítélet? Nem kell-e bevallanunk, hogy a szeretet, hazaszeretet, emberszeretet, istenszereiet sokakban meg- hidegült; a hűség, becsület, tisztességérzet megcsökkent; a jóakarat az emberek közöt megbénult; a r»iin- kakedv elapadt; az önzés, az élvezethajhászás, a pénznek bálványozása növekedett? A mózesi tiz parancsolatot véve mértékül, s végig menve mind a tizen, nem kel-e arra az eredményre jutnunk, hogy a bűn erőben gyarapodott ? A mostani magyar nemzet Isten előtt bűnösebb, mint volt a háború előtti magyarság. A keresztyén Magyarországhoz ma is azt a felhívást kell intézni, amit a próféták minden időkben kiáltották, mikor új idők, jobb idők bekövetkezését óhajtották: Térjetek meg! A lelkeknek a bún álmából való felébredése nélkül felépülésünk nem várható. A mámornak a fejekből, a gonosz kívánságoknak a szivekből, az önző és rövidlátó gondolatoknak a leltekből, a sötétségnek az elmékből el kell szállniok. Hogyan? A rosszat csak jóval lehet elűzni. Ez a jó pedig a Jézusnak Lelke Erre kell törekednünk, ezt kell kérnünk, hogy a lelkek ujiászülessenek, megszenteltessenek. Ezt jelenti a keresztyén Magyarország, mint politikai cél. Az anvagon csak a szellem diadalmas- kodhatik A romlást csak a hit teheti jóvá. A tehetetlen anyagot át kell járnia egy hatalmas lelki áramlatnak, hogy mozgásba jöjjön, hogy alakot öltsön, hogv élet jelenjen meg benne. A megoldás kulcsa. Mit gondolsz keresztyén felebarátom, melyik a legritkább növény ez idő szerint az ember lelki világának kertjében? A ki foglalkozik embertársainak gondolataival és érzelmeivel, alkalmasint minden kételkedés nélkül azt feleli erre a kérdésre, hogy korunkban az elégedett ember legritkább. Nincs olyan vagyonos, aki nem kívánna még nagyobb kincshalmazt, nincs olyan fényes pályafutásu, a kinek lelkét ne gyötörné az a gondolat, hogy még nem ért el mindent, nincs az a hatalmas, ki nem panaszkodnék hatásköre korlátoltsága miatt. A föld- míves hosszabb és mindig hosszabb barázdát óhajt hasítani ekéjével, az iparos magasabb munkabérekről álmodozik, a kereskedő a cikkek árát igyekezik felebb cs felebb csigázm. ' ^ Arra nem is gondol senki, hogy talán jól esnék a léleknek a meglevővel legalább egyelőre megelégedni. Sőt vannak, a kik határozottan ellenségei az elégedettségnek. Azt állítják, högy az elégedett ember nem halad előre. Pedig ez tévedés Az előre haladás, a mindig jobb és jobb felé törekvés, a tökéletesedés élethivatása az embernek, melyért buzgón v s munkálkodni kötelesség. Már pv.dig a ki kötelességét nem teljesíti, annak lelke nem lehet nyugodt, az nem lehet elégedett. Előre kell törekedni minden embernek mindig szebb, mindig jobb, mindig tökéletesebb életföltételek után, de ne ösztönözzön hírvágy a felebarátot, vagy éppea önmagunkat megkárosító cselekedetre, se az irigység ne gerjeszszen a szívben háborgó, ellenséges indulatokat. De nem is lehet tagadni, munkálkodunk szinte lázas erőfeszítéssel, tevékenységünk azonban csak egy célt szolgál a gazdasági előhaladást. Ez az egyoldalú törekvés, a népeknek ezen a mezőn kifejtett ádáz versenye s egymás iránti irigysége — nem más — idézte elő a világháborút. A társadalmi ellentétek kiegyenlítésére igyekező mozgalmak is abban a nagy hibában szenvednek, hogy csak az anyagi jólétet tartják szem eiőtt, a lelki élet igényeiről pedig nem vesznek tudomást. Kétségtelen tény azonban, hogy megelégedést az anyagnak terén soha senki sem találhat, holott e nélkül nincs lelki béke, nincs társadalmi nyugalom. A testi életnek ama javai: a vagyon, hatalom, rang, kényelem, érzéki élvezetek, a melyek után oly epedó vággyal és annyi testi s lelki erőt emésztő munkával, minden tekinteten átgázolva hajszolja önmagát korunk embere, nem kielegüiést, kibékülést a sorssal, békés indulatot embertársaink iránt, alázatos megnyugvást a gondviselés intézkedései- ben és mindezek áldott termékeként: ° boldog lelki nyugalmat hoznak jutalmul az idegölő fáradalmakért: hanem napról-napra égetőbbé szítják a vágyat, kedvezőtlen sorsban keserű panaszokat, irigységet, gyűlölködést a szerencsésebb sorsuak iránt, zúgolódást a gondviselés ellen s mindezek folytán soha pihenni nem tudó lelki háborúságot idéznek elő, sőt nem ritkán kétségbeesést. A lelki élet fája terem olyan gyű-
