Harangszó, 1919

1919-09-14 / 36-37. szám

X. évfolyam.

1919. szeptember 14.

36—37. szám.

Felelős szerkesztő és kiadó:

SZALAY MIHÁLY.

TArsszerkesztö:

NÉMETH KÁROLY.

Kéziratok Lováwpatonára (Vetzprémmeg>e), előfizetési dijak, reklamációk a HARANOSZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra {Vasvármegye) küldendők.

Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

r

EVANGÉLIKUS NÉPLAP.

Alapította: Kapi Béla 1910 ben.

Szerkesztő s a kiadóhivatal vezetője:

CZ1POTT GÉZA

SZENTGOTTHÁRD

(Vasvármegye.)

A „Harangszó“ előfizetés ára: egész évre közvetlen küldéssel 10 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példány) 8 korona.

A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk.

Megjelenik minden vasárnap.

Vak vezet világtalant, j

A letűnt proletárdiktatúra alatt minduntalan ezek a szavak ötlöttek eszembe mikora kommunista vezérek és követőik viselkedését láttam. Sokszor ki is mondtam, de kiírni és megmagyarázni nem lehetett.

Mindig azt tapasztaltam, hogy a gonosz ember egyúttal vak is. Akármilyen éles szeműnek és éles eskünek lássék a jó alkalmak észrevevé- sénél és kihasználásánál, végül mégis csak rövidlátónak és csekély bölcsességének bizonyul. Meglátja a kicsinyes, közeli célt, de épen emiatt eltéveszti a távoli magasabb célt. Megragadja a kínálkozó alkalmat, de épen ezzel fosztja meg magát az igazi alkalmaktól. önzésében azt hiszi: neki áll a világ, pedig akkor már a veszedelem tőrében a lába.

Hiába, örök igazság az, hogy a bölcsesség csak az istenfeleiemmel kezdődhetik. E nélkül a legfényesebbnek látszó bölcsesség is bolondságnak bizonyul és előbb-utóbb szégyent vall.

Milyen okosan kihasználták a kom- j munista vezérek a háború után a j lelkekben felgyülemlett elégedetlense- I get, keserűséget, az ország védtelen, j fegyvertelen és minden oldalról fe- j nyegetett helyzetét, a vezető po'iiti- j kusok tehetetlen gyöngeségét, a nép ; fáradtságát, fásultságát, a keresztye- : nek közönyösségét és hitetlenségét, j hogy a hatalmat kezükbe keríthessek | és világboldogító eszméiket a maguk ! javára kamatoztathassák.

Mégis csodálatos vaksággal voitak í megverve. Nem vették észre, milyen égbekiáltó különbség van szavaik és ' tetteik között s hogy ók nem após- ; tolok, hanem közönséges, sőt a kö- i zönségesnel is alábbvaló gonosztevők. * Nem vették, vagy nem akarták észre ■ venni, hogy a világot csak jó embe- .

rek tudják jobbá tenni, csak magas gondolkodású emberek tudják följebb emelni, csak tiszta jellemű emberek tudjak tisztítani, csak isteni békességgel és boldogsággal megáldott emberek tudják neki a békességet és bol- dogságot közvetíteni.

Vakságukban azt hitték és hirdették, hogy az ő rendszerük és hatalmuk örök. Mintha lehetne hazugságra, erkölcstelenségre, szemétre, erőszakra és rablásra valami tartósat építeni.

Azt hazudták, békét hoznak és megtöltötték az egész országot háborúval. Ránk eresztették a külső ellenséget s ellenségévé tették egyik magyart a másiknak. Hazánk területi épségének megvédését Ígérték s amint a hatalom kezükbe került, kijelentették, hogy ez nekik nem fontos. Szabadságot hazudtak és a legjobbakat börtönbe vetették, sokaktól — nem is a nép legaljától — még a választójogot is megtagadták. Szabadság helyett rémuralmat teremtettek, amelyben még a gondolat is kötve volt. Egyenlőséget hazudtak és az egyenlőség rovására magukból uj urakat teremtettek, nagyobb és zsarnokabb urakat a régieknél. Testvériséget hazudtak és ezt szeretet helyett gyűlölettel akarták elérni. Vallásszabadságot hazudtak és a vallás megfojtása volt egyik legfőbb törekvésük. Felvilágosodást hazudtak és ennek leple alatt megmételyezték az ifjúság lelkét s a családok életét. Munkát hazudtak és magukból dolog- talan lebzselő osztályt teremtettek. A háborút kárhoztatták és náluk könnyelmüebben, céltalanabbul soha senki nem vitte ügy bele a népet a háborúba és nem dobott olyan lelkiismeretlenül ezreket a halálnak. Jólétet hazudtak és koldussá tették az egész országot. Abban az értelemben csakugyan megvalósították volna a proletárállamot, hogy koldussá tettek volna mindenkit testileg-lelkileg és hazánkat minden tekintetben a legalsóbb fokra sülyesztették volna.

A hazugságon kívül vakságukban hitetlenségre és erkölcstelenségre akartak örököt építeni. Pedig a hitetlenség és erkölcstelenség csak rombolni és rothasztani tud. Ami maran- dandó és értékes van a világon, mind a nagy hitü és komoly erkölcsű embereknek köszönhetjük. Uj korszakot a világ és nemzetek életében csak Jézus, csak Pál, csak Luther, csak Széchenyi-féle nagy alakok nyithatnak, mert bennük a közönségesnél nagyobb hit és erkölcsi erő lakik s ezért áradhat ki belőlük új világot teremtő hatás és áldás.

Milyen vakok voltak, mikor azt hitték, erőszakra is lehet állandót építeni. Ami erőszakon áll, kard élén áll. A kard éle pedig igen vékony, ami rajta áll, minden pillanatban lefordulhat.

Mekkora vakságra vall, hogy nem a nép javára, hanem a legaljára támaszkodtak. A munkakerülő, felelőtlen elemekre, sót fegyházviselt gonosztevőkre, rablókra, gyilkosokra. Mintha lehetne a szemétre biztos fun- damentomot építeni. Az ilyen épületnek összeomlása már az első percben előre látható. Fejtetőn állni s néhány lépést tenni lehet, de sokáig úgy maradni és rendesen tovább menni nem. Ök pedig úgy akartak, mikor a magyarság javát letiporták, tehát a fejét földre fordították, az alját szabadjára eresztették, tehát a lábat engedték felül. (Nem a szegény osztályra gondolunk itt, hanem a mindenre kapható, mindenre kész söpredékre, amelyet maga a szegénység is megvetett.)

Vakságukban nem vették észre, hogy az egyenlőség leple alatt végzett szemérmetlen rablásaik miatt azok is ellenük zúdulnak, akiket egy időre el tudtak ámítani.

Vakságukban nem látták, hogy