Harangszó, 1919

1919-09-14 / 36-37. szám

19Ö.

HARANOS20.

1919. szeptember 14.

í

I

;

!

i

idegen fajnak a közvélemény ellenére nem lehet sokáig a magyarság fölött uralkodni s ilyen elrettentő példa után nem lehet a külföldi munkásságnak kedve a világboldogító kommunizmushoz, amely rablást hoz magára a proletárságra is.

Vak vezetett világtalant. Utána ment az elvakított, jelszavakkal, Ígéretekkel, pénzzel megvesztegetett tömeg. Elaltatva, szembekőtve követte erkölcstelen, hazafiatlan, gonosz lelkű vezéreit, hogy velük együtt verembe essék és verembe segítse ejtetni szerencsétlen hazáját is.

Ennél csúfosabb bukás még nagyhangú vezéreket nem érhetett. Nem külső erő végzett velük, hanem a maguk szennyébe fulladtak bele. Ennél nagyobb lecke a nép számára sem lehet. Ezután jobban meggondolhatja, kinek és minek higyjen, kikkel tetesse hazáját koldussá és világ csúfjává.

Rajtunk ugyan keservesen bebizonyult Jézus szava: »Mikor vak vezet világtalant, mindaketten a verembe esnek.«

szm.

Tisztogatás.

A rémes proletárdiktatúra alatt nemcsak az egyes egyházi tisztviselők bizonyultak méltatlannak arra a tisztségre, ahová őket a hívek bizalma állította őrállóul, de sajnos, az egyháztagok közül is nem egy tett tanúságot a mellett, hogy ő csak névleges tagja ev. egyházunknak, hogy bitorolta eddig az evangélikus nevet.

Megfontolást érdemel azért, nem kellene-e az egyházakat csakugyan újra szervezni és csak azokat fölvenni, akik megérdemlik, hogy az evangélikus nevet viseljék; ellenben az olyanokat, akik nyíltan a vallás és egyház ellen vannak, kizárni a hívek sorából. Aki azt mondja: nincs Isten, nem kell vallás, szaván fogni: jó, tehát neked ne legyen Isten és ne legyen vallás. Aki templomkerüléssel és Snneprontással tüntet hite és hitrokonai ellen, megérdemli, hogy ne is ünnepelhessen hitrokonaival együtt. Aki példájával rombolja egyházát, nem érdemli meg, hogy az egyház bármely esetben szolgálatára álljon. Az ilyen ember és ilyen család inkább legyen az egyházat kívül ostromló, iszapos árnak egy-egy habja, vagy hulláma, mintsem belülről iszapolja és mérgezze állandóan a vallási életet.

Úgyis az a baj, hogy egyházunkról és híveinkről a hitetlen és erkölcstelen

tagok után mondanak kárhoztató Ítéletet s ezek miatt nincs egyházunknak ereje, hatása és tekintélye.

Most azt mondják: Nézzétek, csak ilyenek az evangélikusok; minden szemét helyet foglalhat köztük. Nem látszik meg rajtuk, hogy az evangé- liomnak tisztító hatása volna. Akkor azt mondanák: Nézzétek ilyenek az evangélikusok, nem tűrnek maguk közt szemetet, hanem meglátszik rajtuk külsőleg is az evangéliom tisztító hatása.

Talán egy időre kevesebben lennénk, talán itt-ott lelkészeinknek kisebb kenyérrel kellene beérniök, de a gyülekezetek igazi, hathatós, ép erejű kovászokká válnának és jobban éreztetnék hatásukat a világban, mint ma, mikor a sok hitetlen tag miatt csak megáporodott, erőtlen kovászhoz hasonlítanak.

Alapos tisztogatás mellett újra keresztyén egyházzá lehetne egyházunk és mint az első keresztyén egyház, bizonnyal bőséges aratást tarthatna nemsokára ismét a világban

Keressük, ami elveszett!

T. E. húsz esztendőn át volt egyik gyülekezetünk presbitere. Húsz esztendőn keresztül minden pénteken írt valamelyik ismerősének. A levél így hangzott :

»Kedves Barátom 1 Kérlek, jöjj el a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Igen derék lelkészünk van. Az éneklés nagyon jól megy. A templomajtóban várlak és reményiem, hogy velem ülsz egy padban. Ugye számíthatok reád ?

Szívélyes üdvözlettel T. E.«

A lelkész azt mondta, hogy miközben prédikációjára készült, mindig eszében volt ez a meghívás s ez az egy ember sokat vezérelt Krisztushoz.

*

Sunday Vilmos, hírneves amerikai evangélista egy estéli istentisztelet után egy fiatalember társaságában ment hazafelé. Útközben így szólt a fiatalemberhez: »Édesanyja szeretné, ha hívő keresztyénné lenne, mert tudom, hogy ő jó keresztyén; édesatyja igen örülne neki, mert ő gyülekezeti tisztséget visel.« A fiatalember nem válaszolt; mig végre, mikor éppen elválni készültek, így felelt Sunday unszolására: »Ön talán el sem hiszi, amit mondani akarok, de sem atyám, sem anyám nem kértek

arra, hogy keresztyén legyek s nem is leszek azzá, amig ők nem kérnek.«

Szülők, mennyiben terhel benneteket a felelősség azért, hogy gyermekeitek nem hívő keresztyének?

*

Egy magasállású állami tisztviselő súlyos vétket követett el s mélyen megsértette a polgárok erkölcsi felfogását és megkeserítette hozzátartozóit. Egy lelkész írt neki és megkérdezte tőle : »Kedves Főügyész, miért nem fordul a bajokban Krisztushoz?« A lelkész feleletet is kapott: »Ön az első ember életemben, aki ezt kérdezte tőlem.« Ez a tisztviselő ma keresztyén s az egyháznak egyik oszlopa, az igazságnak erős bástyája.

Agitátorok.

A múlt ősz óta a kommunizmus bukásáig mindenütt agitátorokkal találkoztunk az országban. Nemcsak a városokban sürögtek-foragtak, szó- nokoltak-vitatkoztak, hanem gyakran megjelentek a falukban, sőt a tanyákon is.

Maguk köré gyűjtötték a népet, bőven szórták a szociálizmus-kom- munizmus magvait, fáradhatatlanul terjesztették eszméiket, úgy hogy pár hónapi munka után úgy látszott, elérkezett számukra az aratás ideje.

Bátor, vakmerő, sőt arcátlan erőszakossággal és kíméletlen kitartással ostromolták az emberek lelkét, hogy kivessék belőle mindazt, ami régi és egészen uj eszmékkel, új vágyakkal, új törekvésekkel, új világnézettel töltsék meg.

A közemberek nem hagyták magukra a vezetőket. Nemcsak a hivatalosak agitáltak a szociálizmus- kommunismus mellett, hanem a legkisebbek is felcsaptak az eszme harcosaivá. Aki hívükké lett, egyúttal apostolukká, vagy amint ők mondják, agitátorukká szegődött.

Összejöveteleket, népgyüléseket rendeztek minduntalan, előadásokat tartottak, lapokat, iratokat osztogattak, hogy híveik szaporodjanak és erősödjenek, de emellett nem várva a gyűlésekre személyes érintkezés utján a családban, a rokonságban, az ismerősök körében, a vasúton rohanva, az országúton ballagva, munkaközben, evés közben mindig és mindenütt, ahol csak alkalom kínálkozott, erről beszéltek, ezt magyarázták, ezt terjesztették. így aztán hamarosan sokan megismerték esz-