Harangszó, 1919
1919-09-31 / 34-35. szám
182. HARANÖSZÖ. 19Í9. augusztus 31. vitatja és nem bizonyítja 6ehol. Olyan magától értetődőnek tartja, hogy bizonyításra sem szorul, amint nem szorul bizonyításra, hogy levegő, vagy élet van a világon. De ezzel szemben soha semmiféle tudomány nem tudja bebizonyítani, hogy nines Isten. Ha akarom, hiszem, ha akarom, nem hiszem amit erre nézve a tudomány hirdet; tehát a tudomány is hitet követel tőlem: annak elhivését, amit bebizonyítani, szemem elé állítani nem tud. Ebben a kérdésben nem haladtuk túl a keresztyénség tanítását, mert a hit és tudás nem zárja ki egymást, nem is lehet egyiket a másik fölé állítani, mivel a tudás az észnek, a hit a szívnek dolga s egészséges fejlödésü embernél egyik sem akarja megsemmisíteni a másikat. A legnagyobb tudósok között is vannak mély hitü emberek, ellenben alacsony tudás mellett is találunk elég hitetlenséget. Sőt épen a tudományban szűkölködő félművelteknek rendes betegsége a hitetlenség. A komoly tudós nyíltan és alázattal bevallja, hogy Isten létével, vagy nemlétével szemben az ész tehetetlen, hogy ennek vizsgálatába az anyaggal és az anyag törvényeivel foglalkozó tudomány nem bocsátkoz- hatik, hanem itt a hitnek kell átadnia a helyet, amelynek épen olyan joga vaa az emberiség életében, mint a tudásnak. Azt meg millió és millió ember tapasztalta, hogy ahol a tudás nem tudta megnyugtatni és fölemelni, megnyugtatta és fölemelte a hit. Az emberiség életében is azt látjuk, hogy hit nélkül bármi tudás mellett sem volt igazi emelkedés, hanem testilelki romlásba, boldogtalanságba sűlyedés. Az Istenről azt tanítja Jézus, hogy ő lélek, tehát tiszta szellem, akihez a testiségnek s az ezzel járó gyarlóságnak és múlandóságnak árnyéka sem fér Tud ennél a világ Istenről valaha tisztább és magasabb fogalmat alkotni? Van ebben a bálványozásnak csak némi nyoma is? Ráillik erre az istenhitre, hogy »gyűlöletes földi körülmények kisugárzása?« Ezt az Istent az emberek a maguk képére és hasonlatosságára alkották, mint a kommunisták szeretik mondani? A helyes istentiszteletnek pedig Jézus programmja szerint lélekben és igazságban kell történni. Lélekben és igazságban! Tehát úgy, hogy a lélek beleolvadjon Istenbe. A világ és testiség fölé emelkedve Istenben, mint tiszta szellemben elmerülni és megtisztulni • ez a lélekben való is- tenimádás. Aztán igazságban! Ha a lélek beleolvad Istenbe, elmerül és megtisztul benne: lehetetlen, hogy tovább is a hamisság utján járjon, hanem keresi, követi mindig és mindenben az igazságot. Lehet ezt túlhaladni? Van olyan ember, aki ezen már túl van aki már magasabb fokra emelkedett? Egy örökkévalóságig mehet, mehet efelé a cél felé az emberiség, még akkor is csak innen lesz rajta, mert egy örökkévalóságig sem tud tiszta szellemi és igaz életet élni. Lassan, lassan halad feléje, de túl nem haladja soha! Azután azt tanítja Jézus nyomán a keresztyénség, hogy az Isten mennyei atyánk. Lehet-e a szeretetnek magasabb fokát gondolni, mint a szülő és gyermek meghitt, bensőséges viszonya? De nem földi, hanem mennyei atya. Tehát ment a földi atya minden gyarlóságától, gyöngeségétől. Az atyának jó tulajdonságai fokozva a végtelenségig és tökéletességig. Lehet ennél megnyugtatóbb és boldo- gítóbb, mint sorsunkat és a világ sorsát ilyen atyának a kezében tudni? Lehet valaha ezt a hitet valami jobbal fölcserélni? Lehet valaha valaki nehéz kereszt alatt békességesebb és boldogabb, mint Jézus volt, aki tudta, hogy a keserű pohár, a tövis és kérésit i* atyai kézből jön s a kereszten is ennek az atyának kezébe teszi le a lelkét? Vagy ami embertársainkhoz való viszonyunkat illeti, mennyivel áll magasabban a társadalmi szolidaritás, vagyis társadalmi érdekközösség ennél a keresztyén erkölcsi elvnél: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat Sőt: Szeressétek ellenségeiteket is, áldjátok azokat is, akik titeket gyűlölnek I Lehet ezt valaha túlhaladni? Lesz valaha olyan társadalom, hogy az emberek jobban szeretik egymást, mint önmagukat? Lehet ennél magasabbat, nemesebbet kívánni, minthogy az ellenséget is szeressük, az átokért is áldást mondjunk, a gyűlöletért is jóval fizessünk? Lehet a testvériségnek, a világbékónek és világ- boldogításnak ennél magasztosabb programmja, ennél hathatósabb eszköze és célravezetőbb útja? Tudja a szociálista erkölcs az emberiséget ! ilyen magas cél felé kalauzolni? Ha I tudja, csak a Krisztustól kölcsönvett eszmékkel tudja. És valóban csak az a jó és értékes benne, amit Krisztustól kölcsönzött. A többi nem ma- gasabb, hanem alacsonyabb fejlődési fokot mutat és nem más, mint a keresztyén elveknek iszappal keverése. A fejlődés elé is állít Jézus olyan célt, amelyet soha túlhaladni nem lehet. Azt mondja: Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes. Ne nyugodjatok, meg ne álljatok, hanem fokról-fokra, haladásról- haladásra törjetek szüntelen előre, M mind magasabbra és magasabbra-;^! míg észben, szívben, tudásban, érzés- « ben, tisztaságban, hatalomban, bol- j dogságban meg nem közelítitek az isteni tökéletességet! Ha mindezt jól végiggondoljuk, ; arra jutunk, hogy a keresztyénséget még maga a keresztyénség sem tudta megközelíteni, annál kevésbé tudja ' a világ valaha túlhaladni. Ég és föld elmúlnak, de Jézus beszédei soha, semmiképen el nem múlnak 1 Levél. Kedves testvérek 1 Azzal kezdem e levelemet: megéreztétek-e lelketek- jji ben az uj idők fuvalmát ? Megrázott-e. lélekben fogékonyabbá tett-e az a i nagy vihar, amelynek végső hulH-^l mai — Istennek legyen hála — most vannak lecsillapulóban ? Ez a nagy kérdés: fogékonyabbá tett-e, vagy még inkább megkeményített? Én úgy gondolom — részben tapasztalatból tudom —, hogy — különösen az utóbbi politikai időszak — mindegyik testvért, erősebbé, ragaszko- dóbbá és fogékonyabbá tette. Hivat- kozzam-e a megkezdett gyűjtések : szép eredményeire ? Említsem-e gyű- ■ lekezetünk ez idei áldozócsütörtöki i istentiszteletét? Polgárság, tanuló- r ifjúság, hivatalnokok együttesen zsu- - folásig töltötték meg a templomot, azon az idei áldozócsütörtökön, mely ^ nem volt hivatalos ünnepnek minő- - sítve. k Testvérek! Mint az emberi. nagy családjának tagjai, nagy átald kulások közé kerültetek ti is. Változtak az idők, változtatok benne ti is. > Változott, fogékonyabbá lett az emberi; legbecsesebb része a lélek is. A fo—c gékony, hivő lelkeknek egy kis csa-~r patja tűnik fel előttünk. Ezek mání most útra indultak s sóvárogva ke~j resik a Krisztust. Mert csodálatosa ám: minden változott, de a Krisztus ugyanaz maradt.
