Harangszó, 1919
1919-09-17 / 32-33. szám
X. évfolyam. 1919. augusztus 17. 32—33. szám. Felelő* szerkesztő és kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társszerkesztö: NÉMETH KAROLY. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegve), előfizetési dijak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának 9zentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szerkesztő s a kiadóhivatal vezetője: CZIPOTT GÉZA SZENTQOTTHÁRD (Vasvármegye.) A „Harangszó“ előfizetés ára : egész évre közvetlen küldéssel 10 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példány) 8 korona. A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Megjelenik minden vasárnap. Este. Uram, maradj meg mi velünk Mert a nap már elhanyatlott; Mély álomba merül fejünk Napi munkánk kifárasztott; Erőt Te adtál hozzája, Áldásod a koronája. Légy áldott én jó Istenem, Ez éjjel is maradj velem t Mindig jobban esteledik, Éjhomály száll most le reánk; Leple alatt közeledik Jó- és balsorsunk egyaránt Kicsoda véd meg, ha baj van? Oltalmadat már megszoktam ... Légy áldott én jó Istenem, Ez éjjel is maradj velem! Sem tudatom, sem én erőm Nem fegyver és nem védelem ; Mivel biztosítsam jövöm’ Bizonytalanságok ellen ? Kölcsöntartozásod nincsen, Nekem sem jogom, sem kincsem! Kórve-kérlek jó Istenem, Ez éjjel is maradj velem I Védtelen és tehetetlen Alvó testem, élő halott. A mit Ellened vétettem Rovásomon fennmaradott. A legkisebb fuvalatra Testem lelkemet nem tudja... Kérve-kérlek jó Istenem, Ez éjjel is maradj velem! Mint az árnyék, úgy hosszabbul Tartozásom Veled szemben S rajtam marad kamatostul... Kárhozat gyermeke lettem ... Révedezve széttekintek, Csak egy sugár „érettetek" Kél az éjből jó Istenem, Kegyelmeddel maradj velem 1 Golgotái keresztfára Fel van írva: „érettetek". Váltságunk az ő halála ... Most immár feltekinthetek 1 Nincs itt igaz egyetlenegy, Érdemem az, hogy elfeledj... Mégis kérlek jó Istenem, Ez éjjel is maradj velem! KRING MIKLÓS. leteti utaL áldásában egykor gyáván kételkedni tuda. Ehhez hasonló eset történt egy anyával, aki táviratot kapott, hogy azonnal siessen kórházban élet-halál közt lebegő fiához. Az anya fut a vonathoz, de kétségbeesve látja, hogy az épen abban a percben robog ki az állomásról. Kifakad az Isten ellen. Kegyetlennek tartja, sőt léteiét is kétségbe vonja. Ha volna Isten, hogyan engedhetné, hogy egy anya egy perc miatt ne juthasson haldokló gyermekéhez és talán életben se érje, talán még temetésére se érhessen oda. De elnémul zúgolódása és hálának ad helyet, mikor megjön a hír, hogy a vonat hidszakadás következtében a folyóba zuhant és az utasok mind oda vesztek, fia pedig a válságon szerencsésen túl van. Annak a késésnek köszönhették a viszontlátást, amelyről az anya azt hitte, megfosztotta őket a viszontlátástól. Józsefet eladták a testvérei. Azt akarták, rabszolgaként vesszen el idegen országban. Az Isten megengedte, hogy Józsefre és atyjára ez a keserű csapás rászakadjon, mert látta, hogy József csak ezen az utón emel- kedhetik magas méltóságra és lehet az egész családnak megmentője az éhínség idején. Jól mondja József a testvéreinek: >Ti gondoltatok ellenem gonoszt, de az Isten gondolta azt jóra fordítani. Mózest, az Lgyptomban sanyargatott nép fiát Fáraó parancsára el kellett volna pusztítani; de az Isten úgy irányította az események folyását, hogy épen annak a Fáraónak udvarában nevekedjék, akinek a parancsára vízbe kellett volna fojtani. Ha anyjánál marad, soha olyan neveiéiben nem részesül és olyan kiváló emberré nem lesz; ellenben a király udvarában mindazt a tudást szokást, jártasságot elsajátíthatta, a Irta: Szalay Mihály. Legnagyobb meseirónk, Fáy And- i rás meséi közt találunk egy ilyen i címüt: >A gondviselés csodálatos í útja.« A mese így szól: Egy utas a ; másikat elakadt terhes kocsijával • vesződve találta. Segíts atyafi, így í szó'ítá meg ez csüggedt, kérlelő han- i gon, reggel óta hiába erőlködöm e j helyen, bizony megáld az Isten. Ha tudnám, szólt kétes mosoly- 1 gással az útas; lám alkonyodik s a i setét közel ború nem csendes éjre j mutat: falum még messze van, félek az elkéséstől. Megkérlelődik mindaz- | által s bajlakodó társának segíté kiemelni szekeret. De maga elkésett, í reá setétedett egy erdőben az éj s ' ámbár lakásától már csak félórányira ' vala, az elérkezett zivatar, sűrű vil - i lámok s eső szakadta egy öreg bükk- ; nek odvábán késztették hálást keresni, i Boszus méreggel forgatá ekkor eszé- j ben a másik útas >megáld Istenét!« s átkozá a maga lágyszívűségét. Tűnődése között enyhüle a zivatar s elszunnyadásából egy kellemes reg- : gelre ébrede. Jókor eléré faluját s ! háza — füstölgő üszkeit. Rémülten ! tekintett széjjel s borzadva látja, mint csapott a villám ágya felett le s mint ; zúzta volna otthon háltában őt szély- . lyel. Majd háza építéséhez fog s egy I felfeszített kő üregében reá talál ősei i kincseire, melyeket azoknak a régi j zavaros idők Ide rejteni javaslottak. t Qazdag kamattal megtért kárát fe- | lejtve dldá ekkor azt a pillanatot, ' melyben az ügyefogyotton segíte s bocsánatot könyörögve attól, akinek 1
