Harangszó, 1919

1919-01-19 / 03. szám

3. szám.

X. évfolyam.

1919. január 19.

VALLÁSOS NÉPLAP.

Alapította: KAPJ BÉLA 1910. Felelős szerkesztő, kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társszerkesztő: NÉMETH KÁROLY.

A kiadóhivatal vezetője: CZIPOTT GÉZA szerkesztő, Szentgotthárd

(Vasvármegye)

Flőflzet*»l Éra 02 számra közvetlen küldéssel 10 korona, csoportos küldéssel 8 korona. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési dijak, reklamációk a NARANQAZO kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító.

TARTALOM: Somboryné Pohánka Margit: Menyasszony húgomnak. (Vers.) — Szalay Mihály: Nyílt levél vezetőinkhez és híveinkhez. — Rbz.: Egy jósnő a jövőről — Ki lehet vallásügyi miniszter ? — Régen és most. — Egy gondnok széljegyzetei. — Gyermekvilág: Ligethy Béla: Hadd maradiak még... (Vers.) — Csöndes percek. — Tárca: Horváth Imre: Kandalló mellett. (Vers.)

— f arkas Mihályné: Húsz éves volt még csak. (Elbeszélés.)

r

‘Menyasszony húgomnak.

Hugocskám édesl Tenéked irom ezt a levelet:

A szavak dallá válnak sorra Hogy íme fehér homlokodra Mirluszkoszorút fon a szeretet.

Az álomteli éjszakák sok Álmatlan percét én megértem; Magányos éj-nap hányszor látod :

Ezer halál mint les feléje,

Ki szivedet kérte magának Leghívebb védő talizmánnak A vérvirágos csatatérre.

Hugocskám édesl Míg gondolatid féltve követik,

Am kebled büszke érzés hassa át: Babér, dicsőség minden lépte, Imádságos csók hull eléje,

Magyar hősnek nevezi a világ I

(

Majd eljő a nap... s karod tárul,

5 feledve lesz a bú, aggodalom De minden fájó, féltő könnyet Addig is számon tart.fölötted CEgy láthatatlan, felsőbb hatalom.

! Majd eljő a nap, — s szép homlokodra Myrtuszkoszorút tűz a szeretet...

5 a sors irigyen sohase nézhet rátok, Mert billen fönn az égi mérleg,

Benn' elsírt drága könnyek égnek: — Megváltva rajta őrök boldogságtok,

Somboryné Pohánka Margit.

Nyílt levél vezetőinkhez és híveinkhez.

A forradalom első meglepetéséből kezdünk magunkhoz térni és hozzá edződni újabb, meg újabb meglepetésekhez, amelyek rendesen keserű csalódást hoznak számunkra. Független Magyarországnak örültünk és attól kell félnünk, hogy egy nyomorúságtól gúzsba kötött, darabokra tépett ország lakosai leszünk. Ledobtuk a fegyvert és fölvették ellenünk osztozkodó szomszédaink. Békességet | vártunk és kaptunk helyette külső- belső háborúságot. Becsületes népuralmat üdvözöltünk, amelyben min- • den ember, minden munka, minden vallás, minden meggyőződés megkapja az őt megillető jogot és látjuk, hogy

a régi osztályuralom helyett a szervezett munkások osztálya akarja a maga uralmát s a maga keresztyénellenes világnézetét az ország többségére ráerőszakolni. Ha pedig ezek védekezni akarnak, egyik vezérük, Kunfi Zsigmnod a miniszteri székből újabb forradalommal fenyegeti meg az országot.

Akik ma a maguk érdekében újabb forradalomtól, minden háborúnál borzasztóbb polgárháborútól sem riadnának vissza s a népuralmat úgy értelmezik, hogy az elenyésző kisebb- ségű gyári munkások diktáljanak az egész ország népének: azoktól sem mint magyarok, sem mint keresztyének sok jót nem várhatunk, mert nem ismerik az igazi erkölcsi felelősséget.

Keresztyén vallásról és erkölcsről pedig annál kevésbé akarnak tudni, mert vezetőik legnagyobbrészt névleg sem tartoztak soha a keresztyénség- hez. Nem csoda, ha ennek értékét felfogni nem tudják s diadalra jutásuk a keresztyén egyház porbadöntését jelentené.

Kezükben nagy a hatalom, mert erős szervezettségükön kívül gondos- i kodtak róla, hogy a katonaság szel-