Harangszó, 1919
1919-01-19 / 03. szám
Í8.-----------H ARANQSZÖ. 1919. január 19. lemét megöljék és használhatatlanná tegyék, az ország közvéleményét és közszellemét pedig félrevezették és megmételyezték. Legerősebb fegyverük, úgy nekik, mint más keresztyénellenes irányzatoknak a sajtó. Ezzel terjesztik elveiket, ezzel férkőznek mindenkihez, ezzel teremtettek lassan, de céltudatosan egészen új közszellemet, amely se nem magyar, se nem keresztyén. Napilapok, röpiratok, könyvek lehelték és lehelik szellemüket s az olvasók akarva nem akarva beszívják azt és hatása alá kerülnek. Annál gyorsabban és biztosabban történik ez, mert a sajtó munkásainak 85—90°/o-a nem keresztyén s a köztük levő keresztyének is többnyire az ő zsoldjukon szolgálnak, lapot pedig ma csaknem minden ember olvas. Ha nem akarjuk, hogy ez a közszellem teljesen tönkre tegye hazánkkal együtt egyházunkat s mindazt, amit a keresztyén civilizációnak és keresztyén kultúrának köszönhetünk: össze kell foghunk mindnyájunknak, hogy egészséges, eleven evangéliomi közszellemet teremtsünk s a romlást és rombolást ezzel ellensúlyozzuk. Ma egyházunknak ennél sürgősebb és fontosabb feladata nem lehet. Ha ezt a lehető leggyorsabban megtenni nem tudjuk, késő lehet minden igyekezetünk. Félre az eddigi lagymatagsággal, a fásult belenyugvással és bűnös nembánomsággal! Határozott, elszánt lendülettel ragadjuk ki magunkat ezek lenyűgöző hatalmából! ==== Tárca. == Kandalló mellett. Tündérmeséket egykor úgy szerettem. Szobánkba halkan beosont az este... f\ kis szobában együtt ültünk ketten, Én játszi gyermek s az édes anyám. A tűz lobogva, rőt fényben parázsíott, Sóvár szemekkel bámultam a fángot S az anyám mesélt: „A legifjabb királyfi elindult lován (Aranycsótáros, cifranyergü ménen) S feltűnt előtte aranykastély tornya, Egy nyári napnak bűvös alkonyán. Benn a királyfi véges-végig járt Száz feldíszített tündöklő szobát S százegyedikben megtalálta végre A szépséges szép Csipkerózsikát,..“ Ma mindenkinek gondolkozni, aggódni, dolgozni, áldozni kell egyházunk jövőjéért és minden erőt, kicsinyt, nagyot össze kell tenni a közös nagy feladatra. Sokáig aludtunk, sokat mulasztottunk, sok kincsünk, szinte mindenünk kockán forog, tehát sokszoros erőfeszítéssel és többszörös áldozattal kell. a múltat kipótolnunk s a jövőt biztosítanunk. Elvárjuk vezetőinktől, hogy felismerik helyzetünket, tudják kötelességüket és vezetni akarnak is, tudnak is bennünket. Elvárjuk híveinktől, hogy nem tétováznak, hanem készséggel segítségére sietnek a vezetőknek az egyház megvédésében és megerősítésében. Közszellemről eddig egyházunkban nem is beszélhetünk. Egyik gyülekezet nem tud a másikról, nem törődik még a szomszéd gyülekezetekkel sem. Nem örülünk együtt egymás örömén, nem bánkódunk együtt egymás bánatán, nem épülünk együtt egymás hitén, nem buzdulunk fel egymás példáján, nem támogatjuk egymás törekvését, nem bátorítjuk egymás küzdelmét, szóval nem érezzük az összetartozás áldását és jótékony hatását. Nem vesz körül bennünket közös szellemi levegő, hogy mind azt szívhatnánk be és egy cél, egy feladat lelkesítene és tömörítene bennünket. Ennek oka a szervezetlenség és légióként a széles körre kiterjedő erős sajtó hiánya. Valami megfoghatatlan vakság borítja még most is a hivatalos egyház és hivatalos vezetők nagy többségének szemét, hogy nem látják A kandallóban duruzsolt a láng... A meséket én egykor úgy szerettem, De telt az idő... rohantak az évek... 5 gyémántkapuja a tündérmeséknek Halkan csendesen bezárult mögöttem. HORVÁTH IMRE. Húsz éves volt még csak. Elbeszélés. Irta: Farkas Mihályné. Szép, derék legény volt, vidám, istenfélő. Becsülte az apját, szerette az anyját, virgonc öcséinek játékos pajtása. A kelő napsugár munkában találta, erős válla panasz nélkül hordozta a terhet. Se szóval, se tettel senkit meg nem bántott. Ámde jött a rettenetes háború, ez a vérívó rémség, amely könnyözönbe készült fojtani a világot és fegyvert az idők jeleit és nem találják meg a szabadulás és fejlődés útját. Mert itt mindenki új alkotással akarja a nevét megörökíteni ahelyett, hogy a meg-~,'~ levőket támogatná és fejlesztené. Mintha csak az volna a titkos jelszó: Döntsük le, mert más építette; kenjük be, mert nem a mi nevünk ragyog rajta! Közszellemet főként nagy elterjedt- ségü néplappal teremthetnénk, mert ez tájékoztatná a híveket minden egyházunkat érdeklő dologról ez mutatná be az egyes gyülekezetek és hívek munkálkodását, törekvését, ez hozná közel a távol lakó hitrokonokaf‘~‘" s ez lenne a közvélemény irányítója. Napilapról azonban mostanában nem is álmodhatunk. Arra kellene tehát törekednünk, hogy a legjobban elterjedt néplapot, a >Harangszó<-t erősítsük, fejlesszük s legalább 50— 60.000 példányban és lehetőleg hetenként kétszer adjuk evang. közönségünk kezébe. Aztán ennek fejlesztésével lehetne később megfelelőbb és terjedelmesebb lapot kiadni s minden írónkat e köré tömöríteni. De erre senki sem gondol. Erre sehol sincs pénz. Pedig ma, mikor a sajtó utján ér bennünket a legtöbb és legrendszeresebb támadás, fontosabb volna ez, mint egy-egy templom felépítése, vagy egy-egy gyülekezet talpra állítása. Egy templom egy helyen, jól elterjedt és jól szerkesztett* lap egész egyházunkban, sőt azon kívül is éreztetné hatását. Egészséges eleven közszellem teremtésével pedig nem egy, hanem sok templom felépí- *< tését elősegítené. adott az embernek kezébe, hogy gyilkolnák egymást áldatlan tusában. Elment a fiú is törvény parancsára, szíve ellenére. Egy haláltokádó gép c mellé állították, hogy tömné a torkát J gyilkos gránátokkal. Ott hányattatott a csaták vérzivatarjában, de mintha csak az édesanyja * imádságának védő angyalszárnya takarta volna be, nem érte semmi baj. Gránát megkímélte, golyó nem találta, és mikor elült a nagy veszedelem,^, épségben hazatért. Csókolták, becézték, tenyerükön n hordták, >megjöttél hát közénk, végre, t; valahára! Hogy fogunk majd dolgozni együtt, az áldott békesség aranyos g napsütésében! Bú, gond, rettegés, minden feledve lesz!« »Igen« — mondta a fiú — de az x ajkán kényszeredett volt a mosoly, és g szeme a távolba meredt, mintha kö- -i zelgő rémek szárnycsapását hallaná. .1 Héjja-repüléssel jő s le is csap q
