Harangszó, 1919
1919-04-27 / 17. szám
114 HARANQSZO. 1919. április 27. I kényszeríti, hogy atnig még fenn- ~~ állnak, ugyanazt a magasabb bért / fizessék, mint az állam, tá 5. Egyenlő munkakényszert a tár- dc sadalom valamennyi tagja számára cs a magántulajdon tökéletes eltörléséig. m Ipari hadseregek alkotása főleg a _ mezőgazdaság részére. jm 6. A hitelszervezet és pénzkereset kedelem központosítása az állam ev kezében nemzeti bank utján, állami tőkével és minden magánbank és y,. bankár eltörlésével. je‘ 7. Az állami gyárak, műhelyek. n< vasutak, hajók szaporítása, minden földnek termővé tétele és a termő- m földnek megjavítása ugyanolyan mér- ö) tékben, mint amelyben az állam j,. rendelkezésére álló tőkék és munká- $ sok szaporodnak. 8. Valamennyi gyermek állami intézetekben és állami költségen való fölnevelése attól a pillanattól kezdve, amint az anyai ápolást nélkülözhetik, bi 9. Az állami birtokokon hatalmas S3 paloták építése olyan állampolgárok a; közösségeinek közös lakásául, akik le ipart és mezőgazdaságot is űznek és n: akik úgy a városi, mint a vidéki n élet jóoldalait egyesítik magukban a anélkül, hogy e két életmód egy- a oldaluságaiban és hátrányaiban osz- h toznának. a 10. Minden egészségtelen és rosz- Y szül épített lakás és városnegyed a lerombolása. I 11. Törvényes és törvénytelen v gyermekek egyforma örökösödési joga. t< 12. Minden szállítóeszköznek az ü állam kezében való központosítása, fi Természetes, hogy mindezek a ti rendszabályok nem léptethetők egy- / szerre életbe. Azonban az egyik t mindig maga után fogja vonni a t másikat. Ha megtörtént az első mély- ]• reható támadás a magántulajdon 1 ellen, akkor kénytelen lesz a prole- társág mind messzebb menni, kény- t télén lesz minden tőkét, minden főld- . birtokot, minden ipart, minden szál- { lítást, minden kereskedelmet az állam r kezében központosítani. Ha végül t minden tőke, minden termelés és kereskedelem az állam kezében egye- t sül, akkor a magántulajdon önmagá- I tói megszűnt, a pénz feleslegessé vált és a termelés annyira megnövekedett és az emberek annyira át- c alakultak, hogy a régi társadalomnak I utolsó formái is eltűnhetnek. 21. Kérdés: Milyen hatással lesz a kommunista társadalmi rend a családra ? Válasz: A két nem viszonyát puszta magánüggyé fogja tenni, amelyhez csak a két érdekelt egyénnek van köze és amelybe a társadalomnak nincs beleszólási joga. Ez lehetséges lesz, mert a kommunista rend megszünteti a magántulajdont és a gyermekeket közösen neveli fel és ezzel megsemmisíti az eddigi házasság két alapját: a nőnek a férfitől, a gyermekeknek a szülőktől való függését. 23. Kérdés: Miként fog a kommunista rend a meglevő vallásokkal szemben viselkedni ? Válasz: A kommunista forradalom a leggyökeresebb szakítás a hagyományos tulajdonviszonyokkal, nem csoda tehát, hogy fejlődése folyamán a leggyökeresebben szakít a hagyományos eszmékkel. Az utolsó kérdéshez a tervezet kiadója olyan mágyarázatot fűz, hogy amint az emberek belátják, hogy kiki a maga szerencséjének kovácsa, magától eltűnik a földöntúli hatalmakról való képzelődés és a vallások ki fognak halni. Rendelet a vallás szabad gyakorlásáról. 1. A Tanácsköztársaság mindenki számára teljes vallásszabadságot biztosít. 2. A papokat vallásos ténykedésükben, vallásos szertartásaik elvégzésében senkisem zavarhatja; hogy 3. a templomok és vallásos célokat szolgáló egyéb épületek (kápolnák, kegyhelyek, stb.) ezentúl is kizárólag vallásos célokra fognak szolgálni és hogy a templomokból sem színházat, sem kabarét, sem gyűléshelyet, sem kulturházat csinálni nem fognak. 4. A kommunizmus, a Tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra nem akarja és nem fogja megváltoztatni a házasságnak és családi életnek eddigi rendjét, nem akarja és ’nem fogja behozni a nőközösséget. 5. Mindazokat, akik ennek ellenkezőjét hirdetve félrevezetik a népet, azt a forradalmi rend ellenségének tekinti és ilyenek gyanánt fog elbánni velük. Budapest, 1919. április 17-én. Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos. Nagyobb vasmegyei községben lakó hivatalnokcsalád mindenesleányt keres. Cím a kiadóhivatalban. Tolsztoy Leó életéből, j A A XIX-dik század egyik legérdekesebb alakja Tolsztoy Leo gróf volt, akit a század különcének neveztek el. Ki amellett, hogy páratlan irodalmi munkásságot fejtett ki, félrevonulva a világ zajától, megvetvén mindazt a kényelmet és gazdaságot, melyet a vagyoni előny nyújtott neki, arcának verejtékével, két keze munkájával kereste meg a maga egyszerű ruházatát és élelmét. Jövedelmeinek feleslegét pedig szétosztotta azok között, akik napi keresményüket még terítékük árán sem tudták megszerezni. Erre a rendkívüli életre Tolsztoyt egy megrázó eset vette rá, amely vele, mint ifjúval, Párisban történt. E város élveinek és zajos életének örömeibe merülve ő is úgy töltötte ifjúságát, mint sok dúsgazdag barátja. Midőn azonban egy reggel az éjszakai élvezetek mámorától kifáradva hazafelé tartott lakásába, egy sötét pincelyukból kétségbeesett sikoltásokat hallott felhangzani. A rémes sikoltás a szívébe markolt. Berohant a házba, leszaladt a lépcsőn s egy szennyes folyosó ajtaját berúgva, szivettépö nyomor tárult l eléje. A nedves és penészes szobában egy rongyokba burkolt anya térdepelt I a félig rothadt szalma mellett s egy kiaszott vézna gyermek holttestét szorongatta. — Megölte az éhség — kiabált az anya — négy napig nem tudtam ke- (( nyeret adni neki Elmentem koldulni, de elfogtak. S most mire visszatértem, már meghalt. Tolsztoy reszketve hallgatta e szavakat. Majd elrohant, hogy a szerencsétlen anya részére kenyeret és pénzsegélyt hozzon. Mire azonban visszatért, az anya ruhájának rongyaival már ott lógott az ablakrostélyon. Ez az eset a nagy emberbarát szívében a szánalommal együtt az önvádat is fölébresztette. Mint ostorcsapás rázta meg lelkét s hagyott ** örökre maradandó nyomokat azon. ^ E perctől kezdve ajkát nem érintette étel, nyelvét nem nedvesítő meg ital, melyet ne saját két kezének, eszének, lelkének munkájával szerzett volna. így vezette rá egy megrázó eset az élet e nagy gondolkodóját azokra az igazságokra és kötelességekre, amelyek a keresztyén ember életének zsinórmértékéül szolgáló szent könyvben, a Bibliában oly fenséges egyszerűséggel régóta benne foglaltatnak. £ J
