Harangszó, 1918
1918-01-27 / 5. szám
1918. január 27. HARANGSZÓ. 37. aki a kivégzéssel meg volt bízva, a hóhérnak, hogy az áldozatnak nyelvét vágja ki. hogy ne beszélhessen, ami a csőcselék nagy örömére meg is történt. Ekkor azután a szerzetes a szegény mártír keményen összekötözött kezei közé egy feszületet akart beszorítani, de Dionysius elfordult az ördög eme csatlósától és nem engedte tervét végrehajtani. A szerzetes ekkor a nép előtt gvalázni kezdte, átkozott gazembernek nevezte, aki még utolsó órájában sem akarja a keresztet, mint a többi gonosztevő. Eközben megérkeztek a katedrális elé, melynek neve: A mi kedves asszonyainkhoz.« Itt Dionysiusnak azt mondották, hogy egyházi bünbánatot tartson és a szentektől bocsánatot kérjen. Ez már sok volt a szegény meg- kinzottnak. Felbőszülve a borzalmas nyaggatásoktól fordult el a szent képektől és mert beszélni nem tudott, összekötözött kezeivel és jelekkel mutogatta, hogy egyedül csak az Istent szabad imádni Még kínjaiban sem felejtkezett meg az Ur dicsőségéről. A csőcselék népség gúnyos röheje és szitkai közben lökték az égő máglyába. Az Ítélet szerint háromszor föl kellett volna huzni a levegőbe, hogy kissé magához térjen s igy ön- tudatossábban szendvedhesse a tüz- halál pokoli kínjait De ez már nem sikerült a pribékeknek. Mert midőn ! először vetették a lángokba, oly ma- 1 gasra csapott föl a liiz fölötte és kö- I rőtté, hogy a két hóhér másodszor ki nem vehette. így a római papok vadállati ördögi terve hajótörést szenvedett Hiába kíséreltek meg mindent, hogy újból kivegyék s gyötrelmeit láthassák.. Az őrök akik a menetet kisérték, bottal verték a körülálló népet, hogy egyeseket kényszerítsenek arra, hogy a hóhéroknak segítsenek. De mindenki féltette bőrét a megpörköléstől s nem segített senki. A csőcselék s a hóhérok lármáját nem hallotta már az, aki — az örök békesség honában hajtotta le fejét az Ur Jézus Krisztus keblére! Ez történt 1554 augusztus 9-én. •X* -X* Rövid vonásokban néhány vértanú alakját rajzoltuk meg az ő szenvedéssel teli hitéletükben. Egy régi mártirkönyvből valók ezek a történetek, melyben behatóan vannak tárgyalva a reformáció korabeli hilval- lók élete és halála. Egy pápai történetíró ekkép Ítél róluk 1570_-ben : »Mikor már meggyőződtek róla, hogy Belial eme fiai nyakasan ragaszkodnak az ő tévedéseikhez és semmiféle módon nem lehet őket az igazságról (már mint római egyház igazságáról) meggyőzni, akkor tüzhalálra Ítélték őket, amint azt megérdemelték, hogv ' ezen földi, átmeneti kínok elszenvedése után átadassanak a túlvilág örök lángjainak.« Mily szánalomra méltó vaksága és eltévelyedése ez az emberi értelemnek és hitnek! Igaza van gróf Hoensbroech-nek, aki a pápaságról szóló könyvében ezt Írja: »Az az ut, amelyen a pápaság az ő vallási tulajdonságában haladott, az az ut emberi hu'ákkal van bevetve. Nem élet és fény fakadott léptei nyomán, hanem halál a legrémesebb formában volt mindig sarkában. Az inkvizíció tárgyalása közben igazán föltárul a szent igének jelentősége és igazsága, hogy »az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Jó fa nem hozhat rossz gyümölcsöket.« Letagadhatatlan történeti tény az, hogy a pápák (és velük együtt az egész római egyház) évszázadokon keresztül egy öldöklési és vérrendszernek állottak az élén, mely több emberi eletet kioltott, mint akár egy háború, vagy járvány. És mindez »Isten nevében, Krisztus nevében* történt.« A reformáció vértanúinak péjdájá- ból is láthatjuk, hogy erőszakkal nem lehet a meggyőződést elfojtani. Az elnyomás a hitet még becsesebbé tette az emberek előtt Isten ereje csodákat müveit. Ma már a föld ke- regségén 2‘'3 millió róm. kathoiikus mellett 216 miiló evang. keresztyén él. Evangélikus tehát a föld összes lakosainak 12‘8%-a. (Vége.) Közös volt eddig is a sorsa a két jó barátnénak s most a szomorú öz- . vegyi sors jutott mindkettőjüknek osztályrészül S hogy könyebben viselhessék gyászukat, ismét közös lakásba mentek íakni — Megférünk ad^ig együtt, inig kicsik a gyermekek! — mondta az öz\egy Szabadosné. Hogyisne fé. nénk ! . Tán jobb 1 is lett volna, ha soha el nem váltunk volna egymástól : meg maradtunk volna öreg leányoknak. Mert mi is lesz az én szegény leányomból, ha netán nekem is neveletlenül kell itt hagynom e bűnös világban ! — sóhajtotta könnyet hullatva a másik bús özvegy. — Igaz, igaz, engem is csak az busit, azért sírok minden Isten áldott napon, hogy mi lesz szegény kis gyermekemből, ha én is behunyom szememet ! — mondta Magda asszony hasonlókép Ott állt mellettük a két kis árva úgy elszorult kis szivük a nagy sírásra. Elsőbben a kis Győző borult özvegy Botfayné öltbe s kissé hüpögően, sirón mondta: — Ne búsuljon, ne sírjon keresztanyám ! Maid ha én nagy leszek, í gondoskodom Rozikáról... Aztán meg Rozika csimpajkodott í özvegy Szabadosné nyakába forró csókot nyomva arcára : — Ne sírjon, édes keresztanyám, majd vigyázok én Győzőre s annyit I varrók, ha egyszer megtanít édes ; anyám a varrásra, hogy Győző is 1 megélhet abból, amennyi pénzt kapok munkámért. Tündöklő szivárvány fény, az édes j reménység ragyogó sugára csillant föl a két gyászba borult özvegy szemén. Mélységes szeretettel vonták ölükbe s csókolták a kis vigasztaló keresztgyermekeiket. . . — Tán majd húsz év múlva a csoda virágom újbóli nyílása azt az örömet hozza meg számunkra, hogy az Ég áldását adja gyermekeinkre, mint boldog házaspárra! — sóhajtotta Szabadosné. Folytatjuk. Van valakije a harctéren, vagy a sebesültek közt a kórházban ? Fizessen szamára eló a H A R A .\ G SZ Ó l<A. Vigasztalást, szórakozást küld neki irin- 1 den egyes számmal. A világháború eseményei. A béketárgyalások Breszt Litovszk- ban sokkal lasabban haladnak előre, mintsem ezt kezdetben sejtettük volna. A kibontakozásnak kétségkívül jelentékeny akadályai vannak Elsősorban a németek által megszállott területek kiürítése foglalkoztatja a tárgyaló feleket. A másik fontos ütköző pont, hogy az orosz sajtó és az orosz kormány a fronton álló német csapatokhoz izgalmas felhívásokat intézett, ami ellen a németek katonai kiküldöttje Hoffman tábornok a legerélyesebben tiltakozott. A kiküldöttek egyenlő rangú feleknek elismerték az ukrajnai kiküldötteket és hir szerint a megállapodások létesítésében részt j fognak venni a finnek is, mert az j orosz kormány Einnország önállósá- ; gát is e'ismerte. j A háborúnál, a breszt-iitovszki I béketárg\alásoknál is nagyobb izga- j tottságban tartja Franciaországot ma 1 Caillaux állan férfiú, egy hatalmas | francia politikai pártnak a vezére, aki 1 ellensége a háborúnak, ellensége az
