Harangszó, 1918

1918-12-25 / 34-35. szám

1918. december 25.

HARANOSZO

249

gyülekezetben segélyt gyűjteni. A teljes vagyonközösség nem is vezet soha igazi fejlődésre, hanem mindig anyagi és erkölcsi sülyedést okoz. Az újabb korban mepróbálták Dél- amerika egyik államában. Egy darabig úgy látszott, minden megy a maga rendjén, boldogok az emberek, de aztán, mivel ilyen körülmények között az érdem sem részesül nagyobb jutalomban és előmenetelben, mint az érdemetlen s mivel semmi magasabb eszme nem töltötte meg lelkűket és nem emelte a porból fölfelé, fásultságba, bús komorságba estek.

Az ilyen példák elég tanúságul szolgálhatnak; de enélkül is bárki elképzelheti, hogy a teljes vagyonközösség a munkás és értékes emberek munkakedvét és értékét lejebb szállítaná, s lassanként az emberi társadalom teljes romlását vonná maga után.

Teljes vagyonközösség helyett arra kell törekedni, hogy senkinek mások rovására túlságos nagy vagyona ne lehessen, vagyis egyes fák az égig ne nőjjenek és a többieket árnyékukkal a fejlődésben ne gátolják, másrészt ne legyen senki olyan szegény, hogy tisztességes emberi sorsban ne élhessen. Ezért a bizonyos határon túl növő vagyont mindig ki kellene sajátítani és megadni mindenkinek az élethez, boldoguláshoz és előmenetelhez szükséges föltételeket

Ypszilon.

Egy francia tudós Magyarországról.

Mikor az ellenség Magyarország felosztását tervezi és elfogult gyűlölettel mond rólunk Ítéletet, nem érdektelen felidézni egy elhunyt nagy francia tudósnak Elisée Reclusnaíc 1877-ben tudományos pártatlansággal irt sorait amelyekkel hazánkat és a magyar nemzetet jellemzi.

Magyarországnak — Írja többek közt Reclus — nagy előnye a Lajtán inneni (ausztriai) tartományokkal szemben, hogy valóságos földrajzi egységet alkot. A magyar királyság Európa ama részeinek egyike, amely az egymás mellé került fajok külön- félesége mellett is a legegységesebb és legtömörebb egész. Magyarország a lakosság számára és ‘civilizációjára nézve alantabb áll ugyan a monarchia német részeinél, de viszont ezekkel szemben politikái tekintetben jóval felsőbb állást foglal el területének

alakjánál és népeinek csoportosulásánál fogva. E világosan körülhatárolt ország közepét egy nagy, valaha beltengert alkotó síkság foglalja el, egyéb másodrendű medencék: nyugaton a pozsonyi, keleten az erdélyi alkotják a roppant amfiteátrum többi részét, de szorosan hozzácsatlakozva a középponti Magyarország síkságaihoz a talaj lejtése által s öntözve egyszersmind ezeket vizeik áradatával.

Hasonlóképpen az ország legjelentékenyebb népfaja, mely a kard hatalma által éppúgy, mint a nyelv, intézmények és szokások befolyása által évszázadok óta gyakorolja a fenhatóság jogait a Kárpátok vidékein, a Duna két partján elterülő nagy síkságot foglalja el, mig a többi népesség köröskörül van eloszolva és minden anyagi érdekeivel mintegy az uralkodó nemzetre van utalva.

Hogy Magyarország különböző népei a betörések és háborúk mellett és a nemzeti gyűlölködések ellenére , mindezideig — erőszak által bár, vagy önkéntesen — egy csoportban megmaradtak egy azon politikai uralom alatt, azt szintén hazájuk nevezetes területi egységének köszönhették.

Mi lesz ez ország jövendő sorsa ? 1 Szorongva várjúk az egyensúly ama nagy változását, melynek Európa du- namenti részeiben lehetetlen el nem köVetkeznie: de bármilyen legyen is a Kelet népeinek politikai csoportosulása a jövendőben, a Kárpátok övezte arénát elfoglaló nemzetnek mindenkor a legnagyobb befolyása lesz az általa szerzett és megvédel- mezett területen. Gyakran hangoztatták, hogy a világuralomnak az árja-faj népeire kell átháramlania és hogy a többi népcsaládoknak ezeknek kell magokat alávetniük: mindenesetre jól van az emberiség jövendőjének érdekében, hogy magában Európában és a kontinesnek egy életképes részében éppen egy nem-árja fajú nemzet legyen az, a mely — ámbár a kereszteződések által az Európa több népével már nagyon rokonná vált — ama részeken a főszerepet játssza. Az indoeurópaiak nagyzó követeléseire a magyarok történelmökkel felelnek. Nagy fogyatkozásaik voltak, az igaz : de mindazáltal vájjon ki az szomszédaik között, aki náloknál jelesebbnek merné magát mondani értelemben, vitézségben, vagy akár a szabadság szeretetében is?

Adakozzunk a Harangszó terjesztésére!

A kormány földbirtok- politikája.

Búza B^rna földmívelésügyi miniszter a kormány földbirtokprogramjáról ezeket mondotta :

Ragaszkodom ahhoz, hogy földbirtok közkézen ne legyen, mert általános tapasztalat, hogy ez nem alkalmas a földbirtok helyes gazdasági használatára. Különbséget teszek mégis. Erdőknél a nagybirtokrendszert tartom helyesnek, vagyis a centralizációt, földbirtoknál ellenben a kisbirtokrendszert, vagyis a decentralizációt.

Nem tagadom, megvan az az aggodalmam nekem is, hogy a kisbir- tokok létesítése átmenetileg csökkenteni fogja a gazdálkodás intenzivitását és a terméshozamot, de viszont olyan jelentékeny szociális és népesedési előnyei vannak, hogy azok kedvéértel kell viselnünk azt a hátrányt, a mely különben is csak átmeneti, mert hiszen például Németországban ma már általánosan elismerik, hogy a kisbirtok intenzivebben és nagyobb eredménnyel gazdálkodik, mint a nagybirtok, különösen az állattenyésztés terén. Bizonyos vagyok benne, hogy helyes gazdasági politikával a magyar nép gazdálkodását is igen rövid idő alatt fölemelhetjük a magasabb színvonalra.

— Első sorban a közkézen lévő földbirtokokat szeretném megváltani s azonkívül teljes kisajátítási jogot szerezni az államnak minden nagybirtokra, a melynek a fölosztása gazdaságilag, szociális szempontból szükséges.

A nemzet legfontosabb érdekei szempontjából úgy szeretném, hogy a magyar földbirtok túlnyomó része csupa családi kisbirtok, legyen, olyan, a melyet egy gazdacsalád megművelhet a maga erejével és megélhet belőle, mert igy lehet a legtöbb embernek földbirtoka, ez hozhatja a legáltalánosabb megnyugvást, kímélheti meg gazdasági életünket a legjobban a munkabérviszályok rázkódásaitól is.

Hasonlóan fontos nemzeti szempontokból épp oly szükségesnek tartom azonban megfelelő számú középbirtoknak és nagyobbszabásu intenzív gazdálkodásra berendezett, de nem túlságos terjedelmű nagybirtokoknak fönmaradását is. Mostani viszonyaink között az lenne a leghelyesebb arány, ha a terület hatvanöt-hetven százaléka lenne kisbirtok és harminc-harmincöt százaléka közép- és nagybir-