Harangszó, 1918

1918-12-25 / 34-35. szám

250 HARANQSZÖ. 1918. december 25. tok. A nagy parcellázási akciónál épp ezért megfelelő mérsékelt arányban egy-kétszáz holdas középbirtokokat is óhajtanék létesíteni, de ügy, hogy ezeket csak önállóan gazdálkodó és gyakor­latilag képzett gazdák kaphassák. Nagy nemzeti szerencsének tarta­nám, ha a méreteiben elég radiká­lisnak tervezett birtokreform nagyobb ellentétek nélkül és az egész lakos­ság összhangzó egyetértésével lenne keresztülvihető. Karácsonyi lángok mellett. Innen-onnan két hónapja lesz an­nak, hogy a Károlyi párt s a vele szövetkezett pártok kezükbe vették az ország sorsának intézését. Osztatlan bizalom köszöntötte őket mindenfelől. Mert hiszen az adott viszonyok kö­zött mindenki meg volt róla győződve, hogy valóban egyedül Károlyi pártja s a vele szövetkezett pártok, kik az antant feltétlen bizalmát, barátságát birják, képesek egyedül Magyaror­szágot megmenteni. És ime most két hónap múlva szomorúan kell kons­tatálnunk, hogy a kormány nemcsak az antant barátságára nem építhet semmit, korántsem dicsekedhetik, akár a csehek, románok, szerbek, tótok és az antánt jóindulatával, de magá­ban a szövetkezett pártokban egymás között meg az annyira szükséges együttérzés, egyetértés, amely pedig legelső feltétele annak, hogy a kor­mány eredményeket legyen képes elérni úgy befelé, mint kifelé. Mert a kormány bizony válságos helyzetben van. A kabinetben helyet foglaló pol­gári és szociálista pártállásu minisz­terek közötti ellentét még mindig erős. A személyi ellentéteket látszólag meg­oldották azzal, hogy Batthyányi bel­ügyminiszter és Bartha hadügyminisz­ter lemondtak. Batthyányi helyébe Nagy Vincze államtitkárt nevezték ki belügyminiszternek, míg a hadügy- i. iniszteri tárcát ideiglenesen Károlyi vállalta. Hogy azonban a tárgyi el­lentéteket mennyire sikerül megoldani, az ma még a jövő titk. Pedig halo­gatni való időnk nincsen. Minden­képpen elérkezett a legfőbb ideje an­nak, hogy legelébb önönmagunkkal tisztába jöjjünk. Wilson Párisba ér­kezett. Az előzetes békekonferenciát, mire a »Harangszó« mindenhová el­jut, minden bizonnyal megkezdették s mi, midőn e sorokat írjuk, még azt sem tudjuk, meg vagyunk-e egyálta­lán a békekonferenciára híva. Most tehát, legalább a karácsonyi lángok mellett, ezeknek fényénél lássuk be, hogy nekünk mindenek előtt egymás közötti békességre van nqgy szük­ségünk. | Styermek^'V’ilá Bandi és a madarak... Pattog a tűz a kályhában, Meleg van most a szobában ; Odakinn meg kemény, hideg Szél fü Isten igazában ! Kis Bandi az ablak mellett Nézi a sok hulló pelyhet S egyszerre csak nagy hirtelen Édes anyja ölén terem. Nézz anyuskám ki a fára, Kis madár száll ágról-ágra : Hideg tél van, fázik szegény Engedjük be a szobába !. . . Beengedném, kicsi fiam, Látod, az ajtó nyitva van ; De a madár jobban szeret Szálldogálni a szabadban ! De azért, ha úgy akarod, Vihetsz neki olajmagot, Diószemet, lágy kenyeret, Amit a kis madár szeret 1 Akkor aztán minden délre Ideszáll az ablakszélre S kenyeret fog kérni tőled Pompás királyi ebédre ! . . . A kis Bandi vigad, nevet: Vigyünk hát neki kenyeret, Diószemet, olajmagot, Mindenféle jó falatot!. . . De amig a magot hordja Titkon mégis azt gondolja: Jobb lenne most, ha a madár Melegedni bejött volna! Bejött volna csak egy percre, Legalább fölmelegedne Hegyen, völgyön hét falun át Vígan tovább repülhetne 1 Ligethy Béla. Sorsdöntő időket élünk. Készen kell lennünk a hit kemény próbáira. A vallástalan, keresztyén- ellenes szervezetek és napilapok félre­vezetik a közvéleményt, hitetlen és erkölcstelen közszellemet teremtenek s már nyiltan a keresztyénség meg­döntését, a jövő nemzedék vallástalan nevelését követelik. Minden magyarnak és keresztyén­nek érdeke, hogy az ellenünk folyó aknamunkáról s a szükséges tenni­valókról tájékozást szerezzen és ki­vegye a maga részét a mentés mun­kájából. Magyar evangélikus népünknek egyetlen tájékoztatója és irányítója a >Harangszó«. Ezért nem volna szabad egyetlen család házából sem hiányoznia. Terjessze, ismertesse minden lelkészünk, tanítónk és min­den olvasónk. A X-ik évfolyam minden héten megjelenik s előfizetési díja csoportos küldéssel 8 korona, címszalagos kül­déssel 10 korona. Megrendelhető minden lelkésznél és tanítónál. A megrendeléseket és befizetéseket erre a címre kell kül­deni: »Harangszó« kiadóhivatala Szentgotthárd (Vasmegye). Olvassuk a bibliát. December 22. vasárnap, Lukács 1,57—66. , 23. hétfő, Lukács 1, 67—75. . 24. kedd, János 1, 14—18 „ 25. szerda, Gál. 4, 4—7. , 26. csütörtök, Tit. 2, 11 — 14. , 27. péntek, Lukács 2, 23-35. „ 28. szombat, Lukács 2. 36—38. „ 29. vasárnap, Lukács 2, 39—40. „ 30. hétfő, 121. Zsoltár. „ 31. kedd, Lukács 24, 29. Apróságok. Luther életéből. Gyűjti s írja : Kiss Samu. Luther szomorúságában és levert­ségében azzal a latin szóval szokta magát vigasztalni: »Vivit«, ami ma­gyarul annyit tesz: »él«. Gyakran krétával az asztalra irta, sőt néha az ajtókat és a falakat is teleirta ve­le : vivit, vivit, S amikor kérdezték tőle, mit akar ezzel mondani, azt felelte: »Jézus éi. S ha nem élne, nem kívánnék én sem csak egy óráig is élni. De mert ő él, mi is élni fo­gunk ővele, amint maga mondta: Én élek és ti is élni fogtok«. ♦ Mint mindig, Luther korában is voltak, akik az Isten igéjénél többre becsülték e világot, az örökkévalónál a múló, földi dolgokat. Ezekre mon­dott Luther egy mesét az oroszlán­ról, aki nagy lakomát csapva meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom