Harangszó, 1918
1918-01-20 / 4. szám
IX. évfolyam. 1918. január. 20. 4. szám. VALLÁSOS NÉPLAP. Felelős szerkesztő és kiadó: Szalay Mihály Gyékényes. Társszerkesztök: Czipott Gézi, Németh Károly és Zongor Béla. Előfizetési ára 36 számra közvetlen küldéssel 4 K 90 t, csoportos küldéssel 4 K. Kéziratok QYÉKÉNYES-re (Somogy megye), előfizetési dijak a HARANGSZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re. reklamációk 8ZENTGOTTHÁRD-ra küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító. „Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok.“ Jakab 4, 8. TARTALOM: Szalay, Mihály: A/ eltűnt özvegy (Vers.) — szm.: Mik vagyunk? A rendkívüli egyetemes közgyűlés határozatai. — Endre/fy János: A reformáció vérianui. — A világháború eseményei — Földet a hazatérő katonáknak. — Ligethy Béla: Sebesült katonáknak. — Tárca. Biró László: Szomorú hir — Ferke Ágost: K.-gazda leveleiből. — Csite Károly: A hála virági. (Elb.) f\z eltűnt özvegye. Kicsi fiát fölvéve ölébe Ki-kifordul a postás elébe, Fakó arccal, fáradtan, búsan szól: (Jgy-e most sincs szegény jó uramtól? Nincsen attól se tegnap, se holnap; (Nincs mit Írni a csöndes halottnak.) Nem is vár már s ha a postást látja, Könnyezve néz árva kis fiára. Édes anyám, ugy-e apám rossz már, Soká harcol messze az orosznál. Mástól csak jön az a piros kártya, Meg maga is egy kis szabadságra. Nem rossz, fiam, csititgatja sírva; Jönne apád, szívesen is ima ; De oly helyre van szegény beosztva, Nem jön onnan se vonat, se posta. SZflLRY MIHÁLY. VIik vagyunk ? i. Jézus azt mondja követőiről: Ti vagytok a földnek savai. Nagy kitüntetést, de egyúttal nagy felelősséget i és kötelességet jelentenek ezek a szavak. Minden keresztyénnek a só szerepét kell az életben vállalnia és betöltenie. A sóban hathatós belső erő rejlik. Sajátságos izt ád az ételnek, alkalmassá teszi az élvezésre és megóvja a romlástól. Ha sebhez ér, csípős fájdalmat okoz, de fertőtlenitő hatása is van A keresztyénben is valami különleges, másokénál magasabb rendű erő lakik, amely kiérzik szavából, magaviseletéből, egész életéből. Akivel érintkezik, arra akaratlanul, ön- tudatlanul is javító hatással van s alkalmasabbá teszi Isterf országa számára. Az első keresztyének külső fegyverek nélkül, pusztán a bennük lakozó s belőlük kiáradó tisztább, nemesebb erővel uj életet teremtettek a romlott pogányvilágban és foglyul vitték azt* Krisztushoz. Ez azonban nem ment könnyen, ellenállás nélkül. Minél jobban tele volt a világ a romlás sebeivel, annál csipősebb fájdalmat érzett a vele érintkező sótól és igyekezett azt magától eltávolítani. Tűzzel, vassal irtotta a keresztyén- séget, de hiába, a só titkos, hathatós erejét meg nem ölhette. Ez ismétlődött a reformáció idején. És ha meggondoljuk, hogy azzal a tiszta evangéliom és keresztyénség tért vissza, úgy tetszik, nekünk szól kiváltképpen Jézus kitüntető, e világ fölé emelő Ítélete: Ti vagytok a földnek savai. Rá mondhatjuk-e nyu- i godtan: Igen, mi vagyunk. Vagy inkább ez illik ránk: Mi volnánk! I Nekünk kellene annak lenni! Mi bennünk kellene a legmagasabb rendű keresztyén erőnek, az evangéliomi lelkűidnek lakozni, mert mi nevezzük magunkat az evangéliom követőinek és mi belőlünk kellene a beteg, romlott világra megtartó erőnek kiáradni ; nekünk volna első sorban
