Harangszó, 1918
1918-08-25 / 23. szám
180. HARANQSZÓ 1918. augusztus 25. anyja. Mert megesett például, hogy a magánharcba keveredett apák gyermekei, unokái, vagy egyéb vérbeli rokonai szivük szerint nagy szeretettel voltak egymáshoz s nem egyszer készek lettek volna boldog házasságra lépni egymással, de a hagyományok kemény súlya alatt mégis egymás romlására kellett törniök. S legelsőben itt lépett közbe a keresztyén egyház. A magánharc kegyetlenségének enyhítésére törekedett. Lassanként sikerült is neki. Kivívta mindenekelőtt azt, hogy a magánharcot a megbántó fél pénzen megválthatta, vagyis hogy a megbántó fél által fizetett engesztelési dij (vér- dij) a magánharcot jogszerűen és teljesen megszüntette. Majd tovább menve lassanként a magánharc embertelen és véres intézményét az egyház teljesen megszüntette, az embereket ebből a balga gondolkodásmódból is kigyógyitotta és a sértések, hántások elbírálását a rendes királyi, vármegyei és földesúri bíróságok elé terelte. Megjegyezhetjük itt, hogy a magánharc, a magánboszu kötelezettsége egyes elmaradottabb népeknél, pl. még egyes balkáni néptörzseknél ma is érvényben van és igen sokszor szül hátborzongató vérengzéseket. De a magánharc eltörlése után is nagyon irgalmatlan maradt még sokáig az embereknek egymás feletti bíráskodása. A főelv volt: szemet szemért, fogat fogért; vagyis ki milyen kárt tett másban, ugyanolyan kár érte őt is bünteté képpen S a főbaj az volt, hogy nem igen nézték, ki milyen szándékkal, akarva-e vagy véletlenül okozta a kárt, hanem tisztán csak az eredményre tekintve az okozott kárnak megfelelő kárral sújtották a vétkest Sőt az egyik bölcs magyar királynak, Könyves Kálmánnak a törvénye azt mondja, hogy aki emberölési szándékkal kardot ránt, az még akkor is ölessék meg, ha kardját az emberölés végrehajtása előtt hüvelyébe visszadugta. Az egyház célja tehát most már az volt, hogy a bíráskodás eme kegyetlen voltát is emberségesebbé en\hitse. Evégből első tö ekvésében a súlyt arra fektette, hogy a büncselekmé ty végrehajt ísának elbírálásinál a szándékot is vegyék tekintetbe s enyhébben büntessék azt, ki csak véletlenül, téve désből vagy hirtelen fellobbanásában okozott kárt, mint azt, aki szándékosan, előre megfontoltan vétkezett. Nagy küzdelmébe került az egyháznak ez is, de végre mégis kivívta. A keresztyénség első hosszú századaiban tulajdonképen az egyház emberei gyakorolták a bíráskodást, mert egyedül ők értettek a betűvetés és betűolvasás mesterségéhez s egyedül ők ismerték a törvényeket. A mai európai nemzetek jogi életének fundamentoma a régi hatalmas római birodalom jogrendszere. S ezt a régi római jogot eleinte kizárólag a papok ismerték, őrizték s jelentették ki. Ilyenformán volt később is"sokáig. A papság volt a jogszolgáltatás, a bíráskodás főtényezője. (Folyt, köv.) JÓKAI SZÜLŐHÁZA É3 SZÜLEI. Jókai egyik testvére, Eszter, azt írja, hogy az a ház, melyben a nagy regényíró született, valamikor imaház volt, amelyet buzgó protestánsok építettek és az üldöztetés korában ott tartották titokban istentiszteletüket. Az épület ismertetése után ezt Írja : „Abban a szobában még akkor is ott lebegett az a fohász, mely Istent hivja segítségül minden dolgaiban és hálákat ad még a szórongattatásokért is. Nem is hangozhatott el, mert a mi szüléink szintoly buzgón fönntartották Istennel való társalkodásukat; az a ház akkor is olyan volt mint egy templom ; édes anyánk kerekes rokkája mellett oly szépen énekelte szent Dávid zsoltárait s azt a szép dicséretet : .Istenre bízom magamat ; Magamban nem bizhatom “ Édes apánk is minden hivatalos foglalkozása előtt naponként elövette a Szik- szait s abból buzgón imádkozott ; azt tartotta — gyakran hallotlam tőle mondani, — aki az Istentől eltávozik, az Isten is eltávozik attól ; imádkozott minden reggel otthon ; abban a szobában közel volt a mindenható Isten, aki léteit ad mindeneknek. Ily helyen született Jókai Mór “ A háború és a politikai élet eseményei. Az antánt egyszerre kezdett támadásba az olasz fronton és a nyugati harctéren. Az egységes vezetés, amelyet tőlünk tanultak, egyidőben parancsolta döntő rohamra az» olasz, angol, francia, amerikai hadseregeket frontjaink ellen. Az olasz fronton főként magyar ezredek kipróbált vitézsége folytán, amely ezekben a harcokban is feltündökölt, még kezdeti sikereket sem ért el az első napokban az ellenség támadása. A nyugati fronton a németek mozgócsatává alakították át az állóharcot és a német legfőbb hadvezetőség kötelességének tartja, hogy inkább terepet áldozzon, mint emberéletet és egyes pontokon visszavonulást rendelt el. Ebben a megrenditően nagyarányú és minden képzeletet felülmúló nagy tusakodásban a német hadvezetőség ilyen elhatározása nem kelthet meglepetést, ! mert hiszen megszállott, hódított területből könnyű feláldozni és a legfőbb cél nem területhóditás, hanem az ellenséges haderő gyengítése és szétmorzsolása. A vezetés olyan férfiak kezében van, akikre megnyugvással tekint a német haza és Németország minden szövetsége és alkalmasint nemcsak biztatás, szónoki frázis, amikor az ellenséges országok hadvezérei, államférfiad katonai szakértői is arról beszélnek, hogy a veszély és válság napjai nem múltak el az antántra nézve. Az állóharc mozgóharccá alakult és a hetekig tartó csaták korában bizalommal várhatjuk ennek a mér- f kőzésnek végső kimenetelét is Az állóharcok nem hoztak döntést, talán a nagy mozgó csata eljuttatja a háborút arra a pontra, ahonnan nincs tovább. * * A német főhadiszálláson lefolyt tanácskozás eredményéről eddig csak rövid hivatalos jelentést adtak ki, de a kiszivárgott hirek szerint az ott lefolyt tanácskozások felölelték a keleti kérdések egész terjedelmét. Elsősorban a lengyel kérdésről tanácskoztak és ebben különböző nézetek közeledéseképpen abban állapodtak meg. hogy hamarosan Lengyelországból Károly István főherceg uralma alatt önálló királyságot csinálnak. Ez a megoldás bizonyára a lengyel nép rokonszenvét is megtalálja. A lengyel kérdéssel kapcsolatban szóba kerültek az orosz kérdések is. Németország és a szovjet-kormányok között már hosszabb ideje tárgyalások folynak, amelyek jóváhagyása miatt utazott el Joffe berlini orosz követ, aki most már utón van Berlin felé. A két ország között lefolyt tárgyalásokra nézve felvilágosításul szolgálhat Csicserin orosz külügyi népbiztosnak az egyik legutóbbi szovjet-kongresszuson mondott beszámoló beszéde, amelyben ismertette az orosz kormány külpolitikáját. Oroszország a nyilatkozat szerint megkezdi a gazdasági összeköttetést a központi hatalmakkal. A bresztlitovszki békeszerződés következtében megnagyobbodott terheinek fedezésére kölcsönt vesz fel Németországtól. A kölcsön ellenében Oroszország mezőgazdasági és erdőterményeket, aranyat és orosz kézen lévő német értékpapírokat ad biztosítékképpen. A gazdasági kapcsolat megerősítése érdekében Németország engedélyt kap. hogy az orosz természeti ! javakat kihasználhassa. Az engedély petroleumbányászatra, vasutak épité-
