Harangszó, 1918
1918-08-25 / 23. szám
1918. augusztus 25. HARANQSZO sére, aranymezők kibányászására és bizonyos mezőgazdasági ágak kihasználására vonatkozik, ezzel szemben azonban Németország elismerni köteles Oroszország külkereskedelmének és bankjainak nacionalizálását, továbbá köteleznie kell magát arra, hogy nem avatkozik bele Oroszország belső gazdasági politikájába Ezeknek a megállapodásoknak óriási értékük van és különösen abból a szempontból fontosak, hogy Németország képes lesz az orosz nyersanyagokkal hadi- gazdaságát megerősíteni. Oroszországhoz való gazdasági közeledés egyelőre csakis Németországra vonatkozik, mert a külügyi népbiztos kijelentette, hogy a monarchiával eddig csak a hadifogoly-cserére vonatkozólag tárgyaltak. Néhány nap előtt érkezett csak meg a magyar-osztrák pénzügyi bizottság, amely a gazdasági kapcsolatot Németország példájára akarja megalkotni. AZ IGAZSÁG HATÁSA. Az 1528.-ban Bernben tartott vallást vita idején Zwingli Ulrik svájci reformátor minden nap prédikált, hogy a lakkosság annál jobban megismerje a reformáció tanait. Mikor egyszer a miseáldozatról beszélt és kimutatta annak helytelenségét: az áldozó pap már ott állt az oltárnál, hogy Zwingli prédikációja után elvégezze a szokásos misét; Zwingli szavai azonban olyan mély hatást gyakoroltak rá, hogy misemondó ruháját méltatlankodva lehányta magáról és igy kiáltott fel: „Ha a misével igy áll a dolog: sem most, sem soha többé nem tartok misét !“ A három hétig tartó vita után a jelenlevő papok és szerzetesek közül a legtöbben elismerték a reformáció igazságait s Bern városa és a berni tartomány a reformációhoz csatlakozott. ' Búcsú a jegyestől. Áll a menetszázad Indulásra készen, Hogy lerója véradóját A harcok tüzében. Vig zeneszó hangzik Fölharsan az ének, De fájdalmas ez egy kis lány Epedö szivének. A ki ott áll sírva S le kén nagy a bánat. „Hős jegyesem — igy sóhajt föl — Meghalok utánad I Meghalok utánad, Hogy ha itt hagysz engem : Tenger kínját nem bírja meg Az én érző lelkem 1* * * * . Egy fiatal hadnagy Kiválik a sorból S oda lépvén a lánykához, Vigasztalón igy szól: Ne Sírj, éltem üdve, Ne epeszen bánat; Ha elmúl a harc viharja, Majd szebb napunk támad. E rózsát mit kezed Keblemre tűzött, Megőrizem sértetlenül Bármi vészek között. S idegen ég alatt Rád gondolok róla . . . Oh, mi drága emlékem lesz Ez a piros rózsái Imádkozzál értem, Oh, hogy nemsokára Boldog viszontlátás légyen Imádságod ára. És most, az Ég áldjon Édes boldogságom I Bájos arcod mindörökre A szivembe zárom. Adj egy bucsucsókot A bus elválásra Istenveled szép jegyesem I ... A viszontlátásra I Megindul a század. Fölharsan az ének . . . Oh, mi kínos ez egy kis lány Epedö szivének. Csajbók Lidiké. SZÉCHENYI A MAGYAR ÁTOKRÓL: „Régen nyomta honunkat már a megbántott Egek azon átka, hogy érteni, megfogni egymást nem tudtuk, vagy nem akartuk. Kisebb, tehetetlenebb nemzetek önállóságokat, saját nyelvöket, tulajdon kormányokat századokik fentartották, mig a Magyar Magyarral ellenségeskedvén Kelet és Nyu- gotnak véres verseny- tárgyává lön s végre tőle mindenben különböző nemzetekkel ragadott össze. Ezt csekély számunknak, sik s tengertelen hazánknak, szomszédink elsöséginek tulajdoníthatjuk-e, vagy Eldö- dink (elődeink vad s kaján egymás-ellen- tiségiknek, tudják az egek I“ Okszerű földmivelés. Vetési idő. Búza, rozs vetése. A legjobb vetési idő szept. 15 okt. 15 közé eső időszak. A hol a tél ellőbb beáll, ott korábban kell vetni, hogy a hidegek beálltával megerősödjenek a vetések. Régi bevált mondás különben a vetési időre: Össze! porba, tavasszal sárba vessünk. Nem jelent ez mást, mint hogy a vetéssel sietni kell, hogy meg ne késsünk vele, mert a késő vetések csak ritkán sikerülnek. A régi öregek azt tartották, hogy még az unokájának se mondja meg a gazda, ha késői vetése sikerült, mert hátha követi a példát. Évek hosszú tapasztalataiból szűrte le a józan ész ezt az igazságot. Aki megkésik a vetéssel, jó termésre nem igen várhat. Ezt ne feledje el soha egy gazda se. 181. A vetést rozszsal kezdjük. Mivel há- zánknak föterménye a büza s rhivel ennek talajelőkészitése nem különbözik semmit a rozsétól, a búza vetését ismertetem először. Hazánk kedvező éghajlati s talaj viszonyainál fogva a búza termesztése áll az első helyen. Sok fajtája van a búzának. Termelésénél a fő- sülyt arra helyezzük, hőgy rhelyik faj vetése Ígér a helyi viszonyok között legnagyobb s minőségileg legjobb termést. Á mi hazai búzánk az ország legtöbb vidékén bevált. Vidékek szerint van különböző faja: tiszavidéki, fehérmegyei, diószegi. Színe a legvilágosabb sárgától a vörösig váltakozik. Van szálkás és szálkátlan búza. Az utóbbiak az erősebb telet nem bírják úgy ki, de gazdagabb termést adnak. Erősebb a szalmájuk, a megdőlésnek nincsenek úgy kitéve, a rozsdától nem szenvednek. Későbben érnek s igy legalább egy részt vetni ebből nagyon tanácsos. Ha az aratást az időjárás késleltetné, nem érik el a későbben aratott búzánk. A hol gyengébb telek vannak, ott mennyiségben fölötte áll a szálkás buzafa- joknak Van azután ősszel s tavasszal vethető búza is. Az előbbit őszinek az utóbbit tavaszinak nevezzük Az utóbbi ritkán sikerül, azért mondják: Tavasz búza: ravasz búza. Vetése ott ajánlatos, hol télen át a talajvíz állandó vizpárban tartja a talajt s az őszi búza kivész, vagy ahol az őszinek vetésével kikéstünk. Fontos a fajnak megválasztása, mégis ok nélkül azon a vidéken bevált buzafajt ne változtassuk. Különösen pedig ne számítsunk arra, hogy jó talajelőkészités nélkül bármi faj is jó termést adjon Ha valami uj fajt akarunk kipróbálni, készítsük elő a talajt a legjobban, mert csak akkor tudjuk megmondani, hogy termeszthető-e sikerrel azon a vidéken. Sokkal fontosabb ennél a talaj megválasztása. A búza kötött, agyagos, mésztartalmú s jó táperőben levő talajt kiván Sem a homokos sem vizenyős helyen nem 'diszlik. Vessünk ilyen helyre mást, ami épen a homokos, vagy vizenyős helyeket szereti, mert a búza még a legjobb munka mellett sem ád kielégitő termést. Száraz időjárás esetén homokon kisül, esős idővel vizenyős helyen teljesen kivész. A talaj megmunkálása, előkészítése a vetésre külömbözó a szerint, hogy mi után vetjük a búzát. Eddig csak arról szóltam, hogy a learatott gabona földjét mikép szántjuk. Ebbe azonban
