Harangszó, 1918

1918-06-02 / 17. szám

1918. junius 2. HARANQSZÓ. 133. benne, a fájdalom a megadással Isten akaratában. Luther életirói többizben kiemelték az ő gyermekies kedélyét. Ez tette őt képessé arra, hogy magas dolgokról is gyermekies könnyedséggel tudott beszélni. Ami Lutherben a népiesség, az is végső gyökerében gyermekies kedélyébe nyúlik vissza. 1 533 hói való angyal prédikációjában igy oktat: »Kedves gyermekem, neked megvan a magad angyalod ha reggel és este imádkozol, a te angyalod veled van, ágyacskádon ül, fehér ruhácskában, ápol téged, ringat es vig\áz rád, hogy a rossz ember, az ördög hozzád ne férhessen.« Hogy a keresztyén világ erőre kapjon, már a gyermekeknél kell kezdeni, mondja Luther 1519-ben. A gyermeknevelést szent istenitiszte­letnek tartja A gyermekek a temp­lomok, dltárok, vigíliák és misék, melyeket magunk mögött hagyunk, hogy világítsanak halálunkban és ott, ahová költözünk . . A szülők járjanak elől jó példa­adással. A neveletlenséget hamarabb eltanulja a gyermek szülőitől, mint a Miatyánkat. Ha kiejtesz átkozódást vagy goronba szót s azt gondolod, hogy a gyermek nem hallotta, tévedsz, mert ha nem vagy jelen, utánad mondja és nem felejti el soha életé­ben. Azért a fiatal nép előtt óvatos­nak és meggondoltnak kel’ lenni, nem beszelni és tenni mindent, amit az ember különben beszél és tesz. Luther az apai részről a szigorú­ságnak nagy barátja volt. Először szigorral neveljen az apa, csak azután szeretettel Erősebb szigorról könnyebb enyhébbre áttérni, mint fordítva. A szülők iránti engedelmessége a gyermeknek - természetes ut az Isten iránti engedelmességhez. Ezt a gon­dolatot különösen Pestalozzi, a hires nevelő fejlesztette tovább. A családban kell lerakni a vallásos nevelésnek első alapjait Az anya és apa a gyermek apostola, püspöke, papja, ha föltárja előtte az evangéliumot. E. J. A háború és a politikai élet eseményei. A harctereken semmi különösebb jelentőségű esemény nem történt, noha az ántánt haditudósítók a nyugati harctérről hetek óta kürt ilik világgá annak hírét, miszerint a nemetek már elkészültek újabb döntő csapásukra és csak órák kérdésé az offenziva megindulása. Az óffenzivának még semmi jele, csupán kisebb részlettá­madások és felderítő ütközetek foly­nak a harcvonal egyes szakaszain. A harctereken uralkodó nyugalommal szemben az ántánt vezetősége úgy látszik, arra törekedik, hogy a mö­göttes országrészeket nyugtalanítsa. Az ántánt-repülők a harctereken nem tudnak szembeszállni a fölényes erejű német légi haderőkkel s most arra használják erejüket, hogy a harcvo­nalnál jóval hátrább fekvő békés né­met városokat látogatnak meg. E támadásért a német repülők nem so­káig fognak késlekedni megtorlással élni és majd visszaadják a vizitet a megerősített francia cs angol városok fölött. London fölött már egyszer meg is jelentek a német repülők és jókora veszteségeket okoztak, mert támadá­suknak angol jelentes szerint negy­venkilenc halotja és nyolcvankilenc sebesültje volt. Anglia hangulatáról a háborút és bekét illetőleg tiszta véleményt alkot­nunk teljesen leheletlen. Bár a békét- ker.esők az utóbbi időkben sokat hallatnak magukról úgy látszik, hogy az angol közvélemény még mindig í erős befolyása alatt maradt meg azoknak, akik a döntő győzelemig folytatandó háború érdekében uszíta­nak. Ezeknek a háborús uszitóknak áll szolgálatában Lloyd George és az egész angol kormány. A fölülről jövő nyomásnak nem tud ellentállani a nép se, és csak igy érthető, hogy az an­gol munkásság még ma is a háború folytatása mellett foglal állást. A bá­nyamunkások igazgatóságának gyűlé­sén pedig egy csoport kénytelen volt visszavonni azt az indítványát, amely felszólította a kormányt, hogy a bé­ketárgyalás létrejötte érdekében tegyen kezdeményező lépéseket. A csoportnak most az a nézete, hogy a pillanat nem érett meg az ilyen kezdeménye­zésre. Az olasz harctéren legutóbb Zúgna Torta hegyen, az Etsch völgyében, Monte Arolonen voltak nagyobb pró­bálkozások az olaszok részéről, de a támadásokat közel harcban mindenütt visszavertük. Ilyenformán mondja a hivatalos jelentés az olaszok rabló­hadjáratának negyedik éve is súlyos kudarccal kezdődött. Az olaszok az elmúlt napokban azt a hazug győzelmi hirt kürtölték vi­lággá, hogy Viribus Un tis csata ha­jónkat elsülyesztették. * A magyar képviselőház elintézte a vagyonátruházási illetékekről szoló, az adózás térén jelentékeny fontosságú javaslatokat. Nagy érdeklődést keltett Windischgrátz herceg, a közélelmezési miniszter előterjesztése, mely egyfelől a múlt gazdasági év tanulságait és súlyos hibáit világította meg, más­részt programinot adott a jövőre nézve. Volt zárt ülés is. Különös figyelmet érdemel a cse­hek mind erőtelesebb fészkelődése. A pünkösdi ünnepek alkalmából nagy tüntetéseket rendeztek Prágában. Ezek­ben a hazafiatlan tüntetésekben részt vettek hir szerint a horvátországi kiküldöttek, továbbá egyesek a mi bánátunkból, végül állítólag a felvi­déki tót túlzók is képviseltették ma­gukat. Igen meleg érdeklődés kisérte ki­rályunkat és királynőnket Szófiai és Konstantinápolvi útjukban. Konstanti­nápolyban a diadalkapun magya nyelvű felírás is volt Ennek az uta­zásnak állítólag egy középeurópai fegyverszövetség lesz az eredménye. A világ szeme végül újból a sze­rencsétlen Írországon van, mely az éhes brit oroszlán körmei közölt vo­naglik tehetetlenül. Uj összeesküvés­nek, foradalomnak hiret vesszük. Nyolcszáznál is több letartóztatás tör­tént eddig, hogy mi lesz a dolog vége, ma még nem tudni. De ha tinyomott nemzet van Európában, az egyedül az Írek nemzetsége, az bizonyos És hogy az a nemzet tartja éppen bilincsbe verve, mely folytonosan a kis nem­zetek felszabadításával kérkedik s ezért folytatja a rémes háborút, — az angol — az is bizonyos Ziegenbalg Bertalan, az első evangélikus misszionárius élete. ( 683—1719.) Irta : Br. Podmaniczky Pál I. Mint ismeretlenek és mégis ismere­tesek. (II. Kor. 69.) 1706. julius 9-én körülbelül dél­előtti 10 óra van. Trankebár várá­nak egyik őrszobájában két idegen várakozik. Várják, hogy bebocsátást nyerjenek a városba. Senkisem is­meri őket. Pedig az a két ember nagv hatalmasság küldötte. Zsebükben nagy pecsétes levél van, amely tudtára adja annak, akit illet, hogy ók dán királyi misszionáriusok. De van nagyobb oka is annak, amiért a világ figyelmessé lehetne reájuk. Nagy dolog az is, ha valakinek IV. Erigves dán király meg­bízó levele van a kezeben, de még nagyobb dolog, ha valaki a minden urak Urának és királyok királyának

Next

/
Oldalképek
Tartalom