Harangszó, 1918

1918-06-02 / 17. szám

132. HARANQSZÓ. 1918. junius 2. a foglyokat már régebben Oroszor­szág nyugati részébe szállították, úgy tudjuk Irkuckba. Nyugtalanítja a kö­zönséget az is, hogy levelet és pénzt mostanában nem lehet küldeni. En­nek oka csak az, hogy a békekötés és az oroszországi rendszerváltozás folytán a foglyok hollétének helye bizonytalan és ezért a velük való érintkezés lehetetlen. Foglyaink érte­sítései pedig azért nem érkeznek meg ide, mert az uj rendszer alatt az ed- dig is gyenge postai igazgatás meg­szűnt és a különféle mozgalmak foly­tán beállott közigazgatási szervezet­lenség rendezésére az uj rendszernek eddig elég ideje és ereje nem volt. A mi illetékes helyeink közvetett és közvetlen utón mindent megtettek foglyaink anyagi és egyéb támogatása és mielőbbi visszatérése érdekében. Ez irányban nagy tevékenységet fej­tenek ki és minden utat és módot megragadnak, hogy foglyaink helyze­tét megjavítsák és visszatérésüket rö­vid időn belül lehetővé tegyék. Be kell azonban látnunk, hogy egy oly súlyos megrázkódtatáson keresztül­ment országban, mint Oroszország­ban, a hol békében sem voltak a közlekedési és közigazgatási viszo­nyok megfelelők, ma egy ily nagy­arányú akció gyors és sima lebonyo­lítása szinte lehetetlen és miután a mai orosz kormány fiatal és gyenge hez, akiknek bizony akor sem tudna szemébe nézni, ha bajom esnék olyan­kor, amikor neki nincsen módjában megvédeni Sok sok apró históriát jegyeztem fel abban a csaknem 3 esztendőben, amit sok örömben, keserűségben, di csőségben, és gyászos szomorúságban éltünk át az én Mihály barátommal. Mindegyike rávilágít az ő becsületes nyilt szivüségére, meg nem rontott kedélyére, igaz magyar jó lelkére. Három évi együtt lét után vállanunk kellett. Azóta is felkeres néha nagy szarka­láb betűivel. Arra figyelmeztet, hogy vigyázzak magamra, bajom ne essék, mert ő még most is úgy érzi, hogy van némi közünk egymáshoz az együtt töltött fényes napok, zord éjszakák kapcsán Ír a kis családjáról amely azóta egy férfi taggal emelkedett lét­számban, és ha erről ir, meleg sze­retet hatja át egyszerű szavait. És ir gazdaságáról, hogy drága az élet. De azért tart a felesége malacot, csibét. Csak már vége lenne a háborúnak ! De tudja kötelességét. Nem szabad ma semmi miatt sem zúgolódni. Nem is keze nem kormányozhat egy oly óriás területen mindenütt a kellő erővel, nekünk kell ebben a kormányt segí­teni, ez pedig hetek alatt nem lehet­séges. De minden jogos reményünk megvan arra, hogy az oroszországi viszonyok rövid időn belül rendbe jönnek és akkor a mi foglyaink kü­lönösebb segítségünk nélkül vissza­térhetnek. Addig is állandóan jönnek a mi embereink és ma már igen te­kintélyes azoknak a száma, akik sa­ját elhatározásukból érték el a hazai földet. Az elmondottak szerint a hadi­fogoly-kérdés mai állapota érthető, de nem nyugtalanító és még kis ideig tartó türelem vissza fogja hozni azo­kat, a kiket oly régóta várunk. Akik még nem járatják la­punkat, a Ií. félévre megren­delhetik a kiadóhivatalnál Kör­menden ( Vas m.) jutiiis elejéig csoportos küldéssel 2 korona, névre küldve 2 kor. 30 fillér, katonák részére 1 kor. oO fil­lérért. Aki szereti lapunkat és méltányolni tudja en nek evang. népünk és egyházunk javára irányuló munkáját, ajánlja, terjessze a hitrokonok között. \ zúgolódik, nem is panasz szó ez. Tudta ő, de a főhadnagy ur mege­rősítette benne azt a tudatot a nap­felkeltekor, a napnyugtakor pipaszó meg lobogó tűz mellett, vagy a sá­torban, meg néma éjszakákon a hosz- szu el-elmélázott utón folytatott beszélgetések során, hogy mi nekünk magyaroknak nem csak fegyverrel, régi dicsőséggel, hires virtussal kell az ellent legyőzni, hanem ésszel, okosággal s önmegtartózkodásban és zúgolódás nélküli megnyugodásban rejlő erővel is . . Vége. Egyházát szerető ember segítségére siet egyházának a nagy feladatok megoldásában. Ilyen mostan az „ Ev. nyomda“ felállítása. Jegyezzen min­denki részvényt tehetsége szerint. Egy részvény ára: 25 kor. Jegyezni lehet minden lelkésznél és tanítónál. A jegy­zések Varga Gyula espereshez Vönöck- re (Vas-m.) küldendők. A részvények árát a jegyzést számon tartó lelkészek­nél és tanítóknál julius l-ig kell be­fizetni, akik azt a körmendi esperesi i hivatalhoz küldik. Luther és a gyermekek. Luthernek igen magas felfogása volt a gyermekekről : megbecsülte bennük a jövendőt Már Juvenalis latin iró hirdette, hogy a gyermek iránt a legnagyobb tiszteléssel tarto­zunk, — Lutker hasonlókép ehhez azt hirdeti egyik egyházi beszédjében, hogy Krisztus országa nem más, mint a tisztalelküség : a gyermekek országa. | Luther megbecsülte és magasra ] L értékelte a gyermekiélekben szunnyadó 1 kis világot. »Tán egy gyermek na- j gyobb komolysággal tud imádkozni, mint egy doktor vagy egy császár; \ ók mondhatják igazán : le Atyám vagy!« Hogy olyan eleven pártfogója volt a gyermekkeresztségnek, annak I oka ama meggyőződése, hogy a gyer­mektől egyáltalában nem idegenszerü a hit, mint érzéklet és megértés az j isteni világhoz. Sokszor az észszerű 11 gondolkodás zárja el a túlvilághoz I vivő utat. Az ész nem egyszer a hit J ellen fordul. I Hogy a gyermeki szívben micsoda titokzatos hatalmak uralkodnak, az I különösen a gyermekek halálában I tűnik ki: a hét éven aluli gyermek a I legkönnyebben hal meg, halálfélelem ■■! nélkül A korral együtt növekszik az életösztön bennünk, és a haláltól 1 való nagyobb félelem. A gyermekek J nem disputáinak, hanem ahogy mond- j juk nekik, úgy hiszik el. A gyerme- I kéknél minden együgyü, fájdalom és 1 aggodalom nélkül halnak meg, mintha j„ elaludnának. Luther maga is családapa volt és 3 az ő családjával való meleg együtt- 1 élése meg is érezhető iratain. Kis I gyermekeinek szép párbeszédes ka- 1 rácsonyi költeményt irt, melyben an- I gyalkák és gyermnkek beszélgetnek. 9 Irataiban Istent nem egyszer hason- ] litotta össze a földi apával, a Qalata 9 levél magyarázatában is azt mondja, 1 hogy a szülők büntetés után a gyér- 1 meknek kalácsot adnak ; — az isteni ] nevelést szemlélteti az apával, aki az ő kis gyermekére nehéz munkát szab j ki, hogy pl. hozzon egy kanna vizet, 1 vagy huzza le a csizmáit, de aztán j ő maga segít, ha látja, hogy a gyér- ] mek erőlködik, s úgy tünteti fel a ] dolgot, mintha a gyermek maga tette j volna meg. Luther ezen szemléltető j képei a családi élet tapasztalatából s sarjadtak. Erzsébet lányocskája halála alkalmával azon csodálkozik, hogy az apai szív hogy lágyulhat el any- ! nyira gyermekével szemben s kedvenc j gyermeke Magdalena sírjánál a szív emberi és keresztyén érzés tusakodik

Next

/
Oldalképek
Tartalom