Harangszó, 1917

1917-02-25 / 9. szám

1917. február 25 HARANQSZO. 67. Gazdag1 kalászok. — Idézetek. Jellemzések. — Luther a kétféle kenyérről : »Aki a kisértéssel szemben meg akar állni, tanulja meg Krisztustól, hogy az ember kétféle kenyérrel él. Az első, a legjobb kenyér, amely a mennyből származik, Isten beszéde. A másik, az értéktelenebb, a minden­napi kenyér, amelyet a föld terem Ha amaz első és legdrágább meny- nyei kenyeret megnyertem és attól el nem állok, akkor földi kenyerem sem fog soha hiányozni, sem elma­radni, valamig csak élek a földön, még ha a köveknek kellene is kenye­rekké változniok. Mások ellenben, kik a mennyei kenyeret elszalasztják és csak a földi kenyeret hajszolják: midőn már gyomrukat eléggé megtöltötték, lefeküsznek a halottas ágyra és ott az örökkévalóságban éhséget és szo­morúságot szenvednek.« f\z erdélyi betörés. Elbeszéli: Zábrák Gyula tizedes. III. Leninekből okt. 5-én reggel indul­tunk, de csak én és főhadnagyom egy kis kocsin a legelői levő ezreddel Gara­ton át Kőhalomba. Garatnál csapataink a szemünk előtt fejlődtek rajvonalba, mert az oláhok megálltak és erős ellenállást fejtettek ki, de egy órai harc után visszaszorítottuk őket s igy szabad lett az ut Kőhalomig. A raj­vonal Kőhalom előtt megállt pihenni, mi meg főhadnagyommal legelsőkul mentünk be Kőhalomba. Fegyvereink lövésre készen a kezünkben voltak, úgy mentünk egészen Tompa szol- gabiró lakásáig. Ez körülbelül a vá­ros közepén van. Egyetlen egy élő lényt nem láttunk. Mivel Kőhalom inkább német város elkezdtem németül kiáltozni: »Hahó! Senki sincs itthon? Ki a házakból! Itt a magyar kato­naság!« Erre egymás után nyíltak ki az ablakok, kapuk, a holt város kezdett megelevenedni. Először olyan félve jöttek, nem akartak a szemüknek hinni, mintha álmodtak volna. Végre magukhoz tértek, ekkor meg örömük­ben majdnem széttéptek bennünket. Megöleltek, a ruháinkat csókolták, kezet akartak csókolni. Örömük leír­hatatlan volt, pedig az oláh még alig volt túl a város másik végén, 1500 lépésre volt tőlünk. Mig mi itt együtt örültünk, tüzérségünk még mindig lőtte a tőlünk pár 100 lépésre eső dombot. A tüzérségünk akkor még 6-8 km-re volt Kőhalomtól. Okt. 7-én reggelig voltunk Kőhalomban. Itt is mindent tönkre tettek az oláhok. A jobb búto­rokat elvitték, a többit összetörték. Há­rom embert megöltek. 7-én Mádéfalván Alsórákoson át Ágostonfalváig nyo­multunk előre. Főhadnagyommal ezen­túl mindig a legelső csapattal mentem előre. Ágostonfalváról átmentünk Kő- peczre, de onnan viszszarendeltek bennünket Ágostonfalvára. Nem azért mintha baj lett volna Kőpeczen, ha­nem azért, mert a helyiség nem volt alkalmas. Kőpeczre hoztak 4 fekete kucsmás oláh lovas katonát. Ezeket Baróton csíptük meg. Nagyon élelmes emberek voltak ezek. A baróti szesz­gyárban beültek a gyár elárusító he­lyiségébe és mérték a spirituszt pénz­ért az odavaló embereknek. Egy kőpeczi ember fölismeri az egyik oláhfogolyban a zsebórája tol­vaját. Ez a gaz oláh elvette tegnap az én ezüst órámat, ilyen és ilyen. Megmotoztuk és tényleg nála volt. Egy másik ember meg magából ki­kelve mondja az előtte álló oláh fo­golynak: »Ez a zsivány vitte el a búzámat, de kitiprom belőle.« 8-án Kőpeczen, Miklósváron, Nagyajtán, Bölönön át Hidvégre mentünk. A fo­gadtatások közül csak a nagyajtait említem, a többi helyeken is minde­nütt lelkesen, meleg szívvel, meleg szeretettel fogadtak, de olyan lelke­sedéssel mint Nagyajtán sehol. Amint I a sok lobogóval díszített diadalkapun áthaladtunk, a lovainkat megkoszo­rúzták, nekünk nagy nemzeti szinü szallaggal díszített virágcsokrokat adtak, enni, inni valót. Volt ének, imádkozás, ölelkezés, sirás. Sirtunk örömünkben, végig azon a hosszú falun. Az utcán térdepeltek az embe­rek, kezüket összekulcsolva égnek emelték, úgy áldották az Istent, hogy vége az oláh uralomnak. Bölönben is láttam egy nagyon szép és nagyon megható jelenetet. Jöttek a 82-sek. Ezek többnyire arra a vidékre valók. Volt köztük bölöni is. Amint keresztül masíroztak a falun, az egyik meglátja az utmellett állók között a feleségét, karján kis fiával, oda megy hozzá, megöleli mind a kettőt megcsókolja őket és újra visz- szaugrik a sorba és megy tovább. Nem megható jelenet ez ? Hidvégen is nagy örömmel fogad­tak bennünket. Hidvégröl néztem és hallgattam a brassói csatát. A város égett, az ágyuk dörögtek, de borzasz­tóan dörögtek. Annak a nagy német ágyúzásnak a hatását láttuk másnap. 700 — 800 halott oláh feküdt a Szász- hermány és Brassó közt húzódó dom­bon. Folytatjuk. A Harangszó a táborban. Bojtos László tábori lelkésztől kap­tunk egy levelet, amelyből közöljük a következőket: »Nagytiszteletü Szerkesztő ur 1 Ké­réssel fordulok Nagytiszteletüségedhez. A »Harangszó«-nak 10 példányát kaptam eddig hetenként. Nem tudom leírni azt a határtalan örömöt, amely- lyel katonáink az újságot fogadták. Ez indít erre a kérésre: szíveskedjék Nagytiszteletüséged, ha lehetséges, minél több példányt küldeni. A ref. egyház »Ref. katonák lapja« cim alatt most indított meg egy lapot. Amennyiben hadosztályunknál már régtől fogva ref. táb. lelkész nincsen s igy a ref. katonáknak is én vagyok a lelkigondozója — a fenti lap sok példányát küldték címemre kiosztás végett. Most méginkább szeretném s úgy érzem nagyon szükséges is volna, hogy amikor a ref. katonáknak átadom a számukra küldött lapokat, ugyan­akkor az én hívemnek is adhassak a mindig örömmel fogadott Harang­szóból. Talán a Harangszó perselye megengedi, hogy legalább 100 pél­dányt kapjak. Célomat nagyon sze­retném elérni, Hogy azt megközelít­hessem a mai nap folyamán postára adtam: 20 koronát. Imakönyvekkel bőven elláttam hí­veimet. Egy kis hazai hir, szivüket- lelküket felmelegitő olvasmány kelle­ne nekik.« Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí­tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesiteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 118 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom